A Chromatica Lady Gaga amerikai énekesnő hatodik stúdióalbuma. Eredetileg 2020. április 10-én adták volna ki, de a megjelenést elhalasztották hét héttel későbbre, május 29-ére a Covid19-világjárvány miatt. A lemez a 2016-os Joanne című ötödik stúdióalbumot, valamint a 2018-as A Star Is Born filmzenei albumot követi az énekesnő diszkográfiájában. A Chromatica egy dance-pop, szintipop és elektropop stílusú felvétel house, diszkó és egyéb elektronikus műfajok elemeivel vegyítve. Vezető producerekként Gaga és BloodPop szolgáltak. Az album egy képzeletbeli, disztópikus bolygóról kapta a nevét, melyet az énekesnő olyan helyként jellemzett, ahol „az egyenlőség uralkodik”. A lemez témái közé tartozik a mentális egészség, a gyógyulás, a szerelem megtalálása nehézségek révén, a szexuális zaklatás miatti PTSD, a magány és az önértékelés. A zene azonban kontrasztban áll mindezekkel, és összességében pozitív hangulatot áraszt. Az albumon olyan vendégelőadók szerepelnek, mint Ariana Grande, a Blackpink és Elton John.
Első kislemeze, a Stupid Love több mint 15 országban került a legnépszerűbb tíz dal közé, köztük az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is, ahol az ötödik helyig jutott. 2020 májusában jelent meg második kislemezként az Ariana Grandéval közös Rain on Me, amely rögtön az első helyen debütált az Egyesült Államokban, valamint az Egyesült Királyságban egyaránt. Az album megjelenése előtti napon promóciós kislemezként kiadták a Sour Candy című dalt. A 911 2020 szeptemberében jelent meg harmadik kislemezként Olaszországban, majd 2021 áprilisában a Free Womant kezdték el játszani a francia rádiók, mint az album negyedik kislemeze. Az albumhoz kapcsolódó koncertturné The Chromatica Ball címen 2022 nyarán indult el Düsseldorfban, miután a járvány miatt kétszer is elhalasztották.
Megjelenését követően a Chromatica pozitív fogadtatásban részesült a zenei kritikusok körében, illetve kereskedelmi szempontból is sikeresen nyitott: első helyen debütált többek között az amerikai Billboard 200 albumlistán albummal egyenértékű egységgel az első héten, ezzel Gaga zsinórban hatodjára érte el a lista csúcsát. Az album számos más országban volt listavezető, Ausztráliában, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban, Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban is. Utóbbiban az év addigi leggyorsabban fogyó albuma, valamint hanglemeze is volt egyben. 2020 végén több kiadvány is az év legjobb albumai közt említette meg. A 2021-es 63. Grammy-díjátadón a Rain on Me elnyerte A legjobb popduó vagy -együttes teljesítményért járó Grammy-díjat, míg a Chromatica jelölést kapott A legjobb popalbum kategóriában. 2021. szeptember 3-án Dawn of Chromatica címmel egy remixalbum jelent meg az album dalaiból.
Háttér bélyegkép|240x240px|A Chromatica munkálatai Gaga Joanne World Tour turnéja alatt kezdődtek|balra A 2013-as Artpop című stúdióalbumának vegyes fogadtatása után, Gaga megújult színpadi személyiséggel mutatkozott be Joanne (2016) című nagylemezén. A fő hangsúly leginkább Gaga vokális képességeinek megmutatására került. Az addigi munkásságára jellemző elektronikus hangzással felhagytak a producerek és inkább a country, valamint a soft rock stílus felé orientálódtak. Az album valamivel kedvezőbb fogadtatása ellenére a média továbbra is megkérdőjelezte Gaga kiadványainak hitelességét. Ennek ellenére a Joanne az első helyen debütált az amerikai Billboard 200 albumlistán és megjelent róla a többszörös platina minősítéssel rendelkező Million Reasons című dal.
Miután bejelentették, hogy Gaga egy zárófellépést fog adni a 2016-os Dive Bar turnéjához kapcsolódóan, sajtóinterjúkban megjelentek olyan hírek, miszerint Gaga új zenét fog játszani és megjelentetni. Nem sokkal később a Dive Bar-fellépést azonban határozatlan időre elhalasztották szervezési problémák miatt. Később Joanne World Tour elnevezésű turnéja során Gaga arra utalt, hogy új zenét tervez kiadni, azonban 2017 augusztusában az Entertainment Weekly-nek adott interjújában az énekesnő elmondta, hogy a turné összetettsége és az ebből eredő technikai nehézségek miatt, valószínűleg nem kerül sor új hanganyag előadására a Joanne World Touron. Ugyanebből az interjúból kiderült, hogy a produkciós munkálatok elkezdődtek a Joanne-t (2016) követő albumhoz, azonban még csak a kezdeti szakaszban állnak vele. 2016 végétől egészen 2018-ig azonban háttérbe szorultak az új album munkálatai az énekesnő főszerepe miatt a Csillag születik (2018) című filmben. Gaga nem sokkal a Joanne kiadása után kezdett dolgozni az A Star Is Born filmzenei albumon, a film forgatása pedig 2017 tavaszán indult.
Joanne című nagylemezéről nyilatkozva Gaga elmondta, hogy az albumot édesapjának szánta, amivel saját és családja traumáit próbálta enyhíteni. Később megértette, hogy „nem tud édesapján segíteni”, az album pedig „hiábavaló erőfeszítés” volt a családi sebek begyógyítására. Csalódottsága depresszióhoz vezetett, valamint bánatában rákapott a dohányzásra. Elmondása szerint a Chromatica írásával tudott Gaga a gyógyulás útjára lépni. Az énekesnő azt is hozzátette, hogy a kudarcot vallott párkapcsolatai is inspirálták az új dalok megírásában, illetve a People magazinnak arról is beszélt, hogy „egy nagyon sötét helyen” volt, amikor elkezdett az albumon dolgozni, gyakran depressziósnak és szomorúnak érezte magát, és azt mondta: „Úgy éreztem, hogy fenyegetnek azok a dolgok, melyeket a karrierem az életembe hozott. Sok időt töltöttem egyfajta katatón állapotban és nem akartam semmit csinálni, aztán végül lassan elkezdtem zenélni és a lemezemen keresztül mesélni.”
Dalszerzés és felvételek
A Chromatica elsősorban egy 90-es évek popzenéje által befolyásolt dance-pop, elektropop és szintipop stílusú album, amelyre olyan egyéb műfajok hatottak, mint a house, a techno, a diszkó, a funk, a trance, az Eurodance, az EDM és az új hullám. Hangzásvilága merőben eltér elődjétől, a 2016-ban kiadott country-rock stílusú Joanne-től és inkább Gaga karrierjének kezdeti szakaszára emlékeztet. Axwell elmondása szerint a producerek egy „százszázalékos dance felvételt” akartak létrehozni, amely az elektronikus zenén kívül egyéb „régi, retro house” elemeket is tartalmaz. A Chromatica leglényegesebb témája és mondanivalója az az, hogy képesek legyünk örömöt érezni és táncolni rá, még akkor is ha mindeközben nehézségekbe ütközünk és szomorúak vagyunk. Olyan témák kerülnek elő a lemezen, mint a mentális egészség, depresszió, magány, szeretet megtalálása nehézségek révén, szexuális zaklatás miatti PTSD (poszttraumás stressz zavar) és önértékelés. Annak ellenére, hogy az album sötét témákat dolgoz fel, a dalok többsége pozitív hangulatot sugároz, mivel az énekesnő arra törekedett, hogy „szórakoztató és energikusan igazán tiszta” zenét készítsen; valami olyasmit, amit a világ nagy része meghallhat és „mindennapi életük részévé válhat, és boldoggá teheti őket minden egyes nap”.
Kory Grow a Rolling Stone magazintól „terápiás popként” hivatkozott az album zenéjére. A Pitchfork cikkírója, Katherine St. Asaph az albumot „a 90-es évek house zenéjének élethű megújulásának” nevezte, valamint kitért arra, hogy ugyan a Joanne-t kiáltották ki Gaga legszemélyesebb albumának, az író szerint a Chromaticának kellene betöltenie ezt a szerepet. Asaph szerint habár ezen az albumon háttérbe szorul az akusztikus gitár, de minden bizonnyal súlyos témákkal foglalkozik. Stephen Thomas Erlewine az AllMusic-tól szintén megjegyezte, hogy az énekesnő a 2009-es The Fame Monster című középlemezéről elevenít fel emlékeket, ellenben a Chromaticán már veteránként tűnik fel, aki egyáltalán nem azon munkálkodik, hogy modern hangzásvilágot hozzon létre. Erlewine szerint az album szándékosan figyelmen kívül hagyja a trap zenét, valamint a modern poptrendeket a 2010-es évtized végéről és inkább a kirobbanó diszkó és house világába tér vissza.
Dalok Az album három felvonásra osztható fel. Az első részben az énekesnő elindul „a gyógyulás felé vezető úton”. Az albumot a Chromatica I című zenekari felvétel nyitja meg, melyet Gaga úgy jellemzett, mint egy „mély, vonós darab, ahol ezt a fajta függőben lévő veszteséget érzed, ami akkor történik, ha szembesülök mindazokkal a dolgokkal, amelyek megijesztenek.” Ez a téma az Alice című dalban folytatódik a „My name isn't Alice but I'll keep looking for Wonderland” (Az én nevem nem Alice, de folyamatosan keresem Csodaországot) sorral, vagyis az énekesnő nem adja fel, „nem dobja be a törülközőt”. A dal a mentális egészségről és Gaga küzdelméről szól, hogy megtalálja a helyét, ahova tartozik. A dal műfajilag 2000-es évekbeli post-rave dance, house és elektronikus stílusokba sorolható, amely egy 90-es évekbeli EDM-ütemet követ dobokkal és szintetizátorokkal, miközben Gaga lágy, magas hangon énekel.
A Stupid Love egy „diszkóval átitatott” dance-pop és elektropop dal, ami a „szeretet örömteli ostobaságáról”, valamint a bátorságról szól, hogy egy szívfájdalom után újra szeretni tudjunk. A dalról beszélve Gaga a következőket mondta: „...Amikor mindannyian úgy döntünk, hogy kiszolgáltatottak vagyunk [...], nagyon sok ember számára ijesztő, és mindenféle törvények, konstrukciók és dolgok léteznek körülöttünk. ... örülnék, ha minél több ilyen fal összeomlana, és az emberek azt mondanák: A hülye szerelmedet akarom. Szeretlek.” A Rain on Me French house elemeket tartalmaz, miközben számos más műfaj is találkozik egymással, úgy mint a dance-pop, a diszkó, a house, és az elektropop. A dalt gyors tempó, szintidiszkós ütemek és funk gitár jellemzi. A dal a kitartásról és a gyógyulásról szól, az esőt pedig metaforaként használja az alkoholra, melyet a fájdalom csillapítására használnak. Gaga leírása szerint a dal a „könnyek ünneplése”: „Két nő beszélget arról, hogyan lehet továbbjutni, és hogyan lehet hálás azért, amit tesz”. Vokálisan Gaga robotszerű hangokkal beszél, míg Grande „a tőle megszokott” magas hangon énekel, melyek az utolsó refrénben keresztezik egymást.
A Free Woman egy eufórikus Eurodance és house himnusz acid house elemekkel. A dalban az énekesnő visszanyeri identitását és nemét egy szexuális zaklatás után. Gaga a dal eredetéről beszélt mondván, hogy „abból ered, amikor azon gondolkodtam, hogy meghalok. Úgy voltam vele, hogy 'hamarosan meghalok, ezért jobb, ha valami fontosat mondok.' Most hallgatom és tudom, hogy élni fogok.” A dal arra törekszik, hogy valakivel együtt legyen „a túlélés érdekében”, miközben szabad nő próbál lenni, melyet a dalszövegben is kiemel: „I'm not nothing without a steady hand” (Erős kéz nélkül is érek valamit). A következő, Fun Tonight című dal folytatja elődjének Eurodance stílusát, de Gaga beleemelt elektropop és dance műfajokat is. A „szakító himnusz” kategóriába sorolják, amelyben a hírnév és a paparazzók is említésre kerülnek. A dalban Gaga érzelmes, melankolikus hanggal énekel, a refrénben falzettet használ. Gaga szerint a dal arról szól, hogy sok olyan éjszakája volt, amikor az őt szerető emberek megpróbálták megmosolyogtatni vagy jobb kedvre deríteni, de nem volt képes boldoggá válni. Ezenkívül Gaga kitér a szakmai hatalma és a személyes szomorúsága közötti űrre. Stefani Germanotta és Lady Gaga közötti beszélgetésként is értelmezik a dalt.