Az MTA Izotópkutató Intézet (MTA IKI) ezen a néven két időszakban, 1987 július 1 – 1997 december 31 valamint 2006. január 1 – 2011. december 31. között működött. 1987 előtt az MTA Izotóp Intézeteként önállóan, 1998 – 2005 között az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézeteként majd 2012 után egy évig még az MTA Energiatudományi Kutatóközpont egyik intézeteként funkcionált.
Az intézettel kapcsolatos szervezeti változások: 1954 -Létrejött az MTA Központi Izotóp Bizottsága1955 -OAB Izotópalkalmazási Szakbizottság1959 -OAB Izotóp Elosztó Intézet1961 -OAB Izotóp Intézet1967 -MTA Izotóp Intézet (1984) → IZINTA kereskedelmi leányvállalat megalakítása1987 -MTA Izotópkutató Intézet (névváltozás) (1993) → szétválás: az Izotóp Intézet Kft kiválik az MTA Izotópkutató Intézetből1998 -MTA Kémiai Kutatóközpont tagintézete (MTA KKK Izotóp- és Felületkémiai Intézet)2006 -MTA Izotópkutató Intézet (ismét önálló intézet)2012 -MTA Energiatudományi Kutatóközpont tagintézete (MTA EK Izotópkutató Intézet) (2013) → név- és profilmódosulás: MTA EK Energia- és Környezetbiztonsági Intézet
Előzmények (1987 előtt) A radioaktivitás felfedezése Magyarországon is nagy érdeklődést keltett. A jelenség hatásait már a kezdetektől számos laboratóriumban vizsgálták és már korán, 1911-ben a Királyi Magyar Tudományegyetem II. sz. Kémiai Intézetében külön Radiológiai Laboratórium is létesült. A radioaktív izotópok előállítása és gyógyászati valamint ipari célokra történő felhasználása a második világháború után, az atomreaktorok békés célú felhasználásának megindulásakor kapott nagy lendületet. Új intézeti izotóplaboratóriumok alakultak az Országos Onkológiai Intézetben, az MTA Agrokémiai Intézetében, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Orvosvegytani és Orvosfizikai Intézetében, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézetében, a Kútvölgyi Kórházban . Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Radiológiai Osztályán 1952 szeptemberétől kezdve foglalkoztak izotóplaboratóriumi mérőműszerek kifejlesztésével. 1954-ben az izotópelosztás és felhasználás koordinálására létrejött a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Központi Izotóp Bizottsága (elnök: Straub F. Brunó ). 1955 végén megalakult az Országos Atomenergia Bizottság (OAB) .A Minisztertanács 4621. (XII. 15) 1955 Mt. sz. határozata Országos Atomenergia Bizottság létesítéséről (www.archivnet.hu/print/676#1) Az Izotóp Bizottság felügyeletét ekkor átvette az OAB, Izotópalkalmazási Szakbizottság megalakításával . Az Izotóp Bizottság által kezelt izotópokat eleinte az Akadémia pincéjében, azután az Onkológiai Intézet egyik pavilonjának alagsorában tárolták, majd 1957 februárjában a helység átalakításával itt is izotóp laboratórium létesült. 1959-ben itt alakult meg az OAB Izotóp Elosztó Intézete 13 munkatárssal (igazgató: Tétényi Pál , műszaki igazgatóhelyettes: Veres Árpád). Az intézet neve 1961-től OAB Izotóp Intézetére változott, az intézet létszáma az év végére 63 fő lett. .
A kísérleti (2 MW) atomreaktor 1959 márciusában indult el Csillebércen a Központi Fizikai Kutatóintézetben, ezután nyílt lehetőség radioaktív izotópok hazai mesterséges előállítására. A KFKI Kémiai Osztályán eljárásokat dolgoztak ki radioaktív izotópok feldolgozására. Az OAB rövidesen azt a döntést hozta, hogy az izotóptermelés kerüljön az Izotóp Intézethez, míg a neutronaktivációs analízis és az egyéb magkémiai kutatások maradjanak a KFKI-nál. Az Izotóp Intézet alakuló izotóptermelő csoportja 1962-ben költözött át Csillebércre, a KFKI I. épület alagsorába. Az 1960-as évek elején a hazai izotópkészítmények kb. fele már az Izotóp Intézetben készült. Az Intézet 1963-ban kiadott 120 oldalas katalógusa különböző szervetlen radioaktív készítményeket, gyógyászatban is használható szerves vegyületet, α,β,γ sugárforrás etalonokat, zárt sugárforrásokat, ill. ipari folyamatokban hasznosítható nyitott készítményeket írt le. 1966-ban vették használatba a kifejezetten izotóptermelésre ill. nagy aktivitású izotópkészítmények előállítására alkalmas „A” szintű vegyifülke sorokkal felszerelt 1130 m² alapterületű épületet. Az intézet az 1961-68-as időszakban mintegy 30 MFt értékben állított elő izotópkészítményeket, ezek egyharmadát exportálták. Az intézetben az izotóp előállításban és feldolgozásban fő szerepet játszó szervetlen kémiai tevékenység mellett a Szerves Kémiai Osztályon kidolgozták radioszénnel és tríciummal jelzett vegyületek szintézismódszereit, és ezek közül alkalmasan megválasztott néhány molekula katalitikus reakciókban megmutatkozó viselkedését valamint szénhidrogének reakcióit is tanulmányozták. 1968-ban helyezték üzembe a 2,6 peta Bq aktivitású 60Co gamma-besugárzó laboratóriumot. Itt megbízható dózismérési eljárásokat dolgoztak ki, valamint szénhidrogének radiolízisét, sugárhatáskémiai reakcióit is vizsgálták. A nagy aktivitású gamma sugárforrásokkal különböző magizomereket is létrehoztak, és meghatározták ezek aktiválásának hatáskeresztmetszet értékeit. Nagyszámú ipari technológiai folyamat részére dolgozták ki nyílt és zárt sugárforrások alkalmazását, 1968-ig különböző iparvállalatoknál mintegy 220 izotópvezérlésű műszert helyeztek üzembe.
Az Izotóp Intézet felügyelete 1967-ben az OAB-től az MTA-hoz került. Sajátos, hatósági jellegű feladatként az országos izotópnyilvántartás naprakész vezetése az OAB felügyelete mellett maradt az intézetnél.
1970-ben Földiák Gábor személyében új igazgatója lett az intézetnek. Az izotóptermelés és felhasználás az 1970-es években is tovább bővült. Kihasználva a kutatóreaktor ekkor már megnövelt teljesítményét (5 MW), megindult a diagnosztikai 99Tc izotóp generátorok, továbbá a nagy aktivitású 192Ir források gyártása, és ekkor kezdődött a radioimmunoassay készletek készítése is. Az osztályok egyik része túlnyomórészt gyakorlati tevékenységet végzett (pl. a Technológiai, vagy Nukleáris Elektronikai Osztály), míg másik részük párhuzamosan – szinte azonos arányban – végezte a kutatást és a gyakorlati célú tevékenységet (Szervetlen kémiai, ill. Magfizikai Osztály). Ugyanakkor egyes osztályok kizárólag alap- és alkalmazott kutatást végeztek (pl. Katalízis Osztály). Az eléggé heterogén profilú tevékenységet öt főosztály (Izotópkémiai, Szerves kémiai, Fizikai-kémiai, Fizikai, és Izotópalkalmazási) szervezeti kereteiben végezték. Az MTA-n 1976-ban tartott intézeti beszámolóban öt kutatási tématerületen végzett munka eredményeit ismertették (i/ radioaktív anyagok előállítása és tisztítási módszerei, ii/ alkalmazott nukleáris méréstechnika és magfizika, iii/ izotópalkalmazás, iv/ szénhidrogén kémia, v/ izotópcsere és izotópeffektusok kémiai reakciókban) .Az intézet három terjedelmes kiadványban számolt be a megalakulás óta végzett munkáról (1969-ben, 1972-ben és 1980–ban összesen több, mint ezer oldalon megjelentetve). 1971-től kezdődően az intézet az OAB-tól átvette az Atomtechnika folyóirat szerkesztését, változtatott és megújított profillal Izotóptechnika címmel nemzetközileg is jegyzett szakmai folyóirattá fejlesztette. A különböző szakmai folyóiratokban az intézet munkatársainak szerzőségével 1980-ig megjelentetett szakmai publikációk száma meghaladta az 1300-at. Az 1980-as évek közepén volt az intézetnek a legtöbb munkatársa (kb. 430 fő). A kereskedelmi tevékenység elkülönítésére az intézet 1984-ben egy leányvállalatot alapított, kb. 50 munkatárssal (IZINTA).
Az intézet eszközparkja is folyamatosan bővült, pl. 1979-ben helyeztek üzembe egy ES-300 fotoelektron spektrométert, amely Röntgen (XPS), UV (UPS) és Auger (AES) üzemmódban is használható. Katalizátorok előkezelésére a készüléket in situ reakciókamra egészíti ki. Érzékenyebb felületvizsgálatokhoz néhány évvel később egy Kratos XAMSpci készüléket is beszereztek. 1980-ban Mössbauer-spektroszkópiás mérőberendezést állítottak üzembe, melyet katalizátorok in-situ vizsgálatára is alkalmas mérőcellával is felszereltek. 1983-ban alapvetően kutatási, de technológiai fejlesztési célokra is alkalmazható 4 MeV-es LINAC típusú elektrongyorsítót állítottak üzembe. A gyorsítóra alapozva 1985-ben impulzus-radiolízis mérőlaboratóriumot hoztak létre.
Az izotópkészítmények előállítását megnehezítette, hogy 25 év üzemidő eltelte után 1986-májusában a KFKI kutatóreaktorát le kellett állítani, ezzel a helyszíni izotóptermelés lehetősége a reaktor teljes rekonstrukciójának ideje alatt (1992 decemberéig ) szünetelt.
Az 1980-as években az intézet feladata lett a nukleáris fegyverek elterjedését korlátozó nemzetközi egyezmény („atomsorompó egyezmény” – :en:Nuclear Proliferation Treaty ) hazai végrehajtásával kapcsolatos tevékenységek egy részének végzése is. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ) már a kezdetektől kialakultak az intézményi kapcsolatok. A NAÜ támogatta a nukleáris technológiák nemzetközi elterjesztését, ennek keretében számos harmadik világbeli országba került az intézetben készített nagy teljesítményi élelmiszeripari gamma-besugárzó berendezés. A Ügynökség anyagilag is hozzájárult a LINAC beszerzéséhez, az intézmény főigazgatója (:en:Hans Blix) is tett látogatást az intézetben 1987-ben.
MTA Izotópkutató Intézet (1987–1997) Az 1980-as évek közepén az intézet tevékenysége egyre szerteágazóbb lett. A helyi izotóptermelés kiesését importtal és újabb tevékenységek megindításával ellensúlyozták (pl. Labordiagnosztikai Főosztály alakult). 1987-ben az eddigi igazgatói feladatkörök mellé főigazgatói munkakör is létesült, ennek betöltésére Földiák Gábor kapott megbízást. Újabb szervezeti átalakulások voltak, új projektek indultak, új főosztály, osztályok és csoportok alakultak. Megkezdték AIDS diagnosztikai készletek készítését. Az izotóptermeléshez és felhasználáshoz nem közvetlenül kötődő alap- és alkalmazott kutatások köre is tovább bővült (prosztaglandinok és monoklonális antitestek vizsgálata, fotoakusztika, magátalakulások, katalizátorok felületvizsgálata, polimerizálódás sugárzásos iniciálása, termolumineszcens dozimetria, stb.). Az 1987-es év közepén az intézet elnevezése MTA Izotópkutató Intézetre változott. Az intézet munkatársai ekkorra már számos területen értek el fontos eredményeket, alapvető szakkönyveket jelentettek meg. Az elismertséget mutatja, hogy számos nemzetközi konferenciát is szerveztek, pl. az 1962 óta négyévente megrendezésre kerülő nemzetközi ”Tihany” Symposium on Radiation Chemistry sorozat folyamatos szervezője az intézet. 1992-ben került sor a 10. Nemzetközi Katalízis Kongresszus lebonyolítására (több, mint ezer részt vevővel), melyet az az intézet munkatársai szerveztek. Számos egyéb nemzetközi konferencia szervezésében is részt vettek (pl. a katalizátorok vizsgálatával kapcsolatos Pannon Szimpóziumsorozat, Nemzetközi Sugárvédelmi és Dozimetriai Konferencia, az utóbbi 1989-ben).
Az 1980-as évek végének eseményei az intézetet sem hagyták érintetlenül. A gazdálkodási szabályok változásainak nyomán többek között előírták, hogy az MTA intézetekben a vállalkozói tevékenységből származó jövedelem mértéke két egymást követő évben nem haladhatja meg az intézmény bevételének 30 %-át. Ebben az időben az intézet szerződéses árbevétele kb. háromszorosa volt a költségvetési bevételnek. Akadémiai és intézeti bizottságok és testületek többször foglalkoztak kiutak keresésével. Végül az intézet szétválását és az Izotópintézet Kft megalakulását szabályozó kormányhatározat született (3631/1992). Az intézet főigazgatója és tudományos igazgatója is nyugállományba vonult, az átmeneti 1992-es évre Zsinka László kapott igazgatói megbízást. A korábbi intézet Diagnosztikai, valamint Izotóp- és Sugártechnológiai Laboratóriumaiból alakult meg az MTA többségi tulajdonú Kft amelynek az induláskor 164 munkatársa volt. Az intézet izotópkereskedelmi leányvállalata (IZINTA) szintén Kft-vé alakult Az MTA Izotópkutató Intézetnél 144 munkatárs maradt (közülük 65 főnek volt kutatói besorolása) .