Esat Toptani vagy Esad Toptani pasa (; Tiran, 1863. június 13. – Párizs, 1920. június 13.) albán földbirtokos, politikus, oszmán csendőrtiszt. Az albán történelem szinte egyöntetűen negatív megítélésű alakja, akivel kapcsolatban gyakorta felmerül a politikai elvtelenség és kalandorság, a gátlástalan hatalomvágy, az albán nemzet elárulásának vádja.
Közép-albániai nagybirtokoscsalád sarjaként 1893 után az Oszmán Birodalom szolgálatában futott be csendőrtiszti karriert. 1908-ban csatlakozott az ifjútörök mozgalomhoz, rövid ideig a konstantinápolyi alsóház képviselője is volt. 1912 októberétől alakulatával az első Balkán-háborúban Montenegró és Szerbia hadseregei által ostromlott Shkodra városát védte. 1913 januárjában megölette a város katonai védelmét irányító Haszan Rizát, és a helyére lépve titkos tárgyalásokat követően, szabad elvonulása és közép-albániai hatalmi ambícióinak támogatása fejében áprilisban átengedte a várost Montenegrónak. Ezt követően albán királynak proklamálta magát, de jobb belátásra térve 1913 júliusában az Ismail Qemali vezette első nemzeti kormány belügyminisztere lett. Egy hónappal később kilépett a vlorai kabinetből, és Durrësban ellenkormányt alapított, majd 1913 októberében kikiáltotta a Közép-albániai Köztársaságot, amelyet állam- és kormányfőként irányított. Ellenkormánya és a vlorai kabinet közötti viszálykodás 1913–1914 fordulójára fegyveres összecsapásokhoz vezetett, és csak az európai nagyhatalmakat képviselő Nemzetközi Ellenőrző Bizottsággal 1914 februárjában kötött egyezség után oszlatta fel köztársaságát és ellenkormányát.
1914 márciusától az Albán Fejedelemség trónját elfoglaló Vilmos fejedelem udvarának prominens alakja, a Turhan Përmeti vezette kabinet belügy- és hadügyminisztere volt. A vádak szerint kétkulacsos politikát folytatott, pozíciójával visszaélve felfegyverezte és a keresztény fejedelem ellen tüzelte Közép-Albánia muszlim lakosságát. Mesterkedéseit 1914 májusában leleplezték, letartóztatták és száműzték. A személyében az iszlám hit és az oszmán ügy megmentőjét látó felfegyverzett tömegek Toptani menesztésén felháborodva kirobbantották a közép-albániai felkelést, amely 1914 szeptemberére elsöpörte Vilmos fejedelem uralmát. Toptani ezt követően visszatért az országba, és 1914 októberében erőszakkal átvette a hatalmat (Toptani-kormány). Kikiáltotta magát Albánia állam- és kormányfőjének, de csakhamar korábbi oszmanista hívei felkelésével, a Krujai Szövetséggel kellett szembenéznie, akik az ország nagy részét elfoglalva az év végéig a fővárosba, Durrësba szorították vissza Toptanit. A szerb hadsereg 1915 júniusában leverte a Krujai Szövetséget, de idő már nem volt Toptani hatalmának konszolidálására. Az antanthatalmak balkáni katonai helyzete 1915 őszétől súlyosra fordult, 1916 januárjában az Osztrák–Magyar Monarchia megkezdte Albánia megszállását, és Toptani még a hónap végén elmenekült Albániából.
Párizsban megalakította az „emigráns albán kormányt”, és a francia kabinetnél lobbizott hatalma visszaszerzésének ügyében. Franciaország elismerte az albán nemzet képviselőjeként, és lehetővé tette számára, hogy 1916 augusztusától Szalonikiben rendezze be kormánya székhelyét. Toptani ott várta, hogy az Armée d’Orient katonai hadműveleteinek függvényében albániai hatalmát restaurálhassa. Erre azonban nem került sor, a francia hadvezetés teljesen mellőzte a személyét. A csalódott Toptani ezt követően sikertelenül lobbizott az Egyesült Királyság kormányánál, majd dolgavégezetlen Párizsban rendezte be fényűző életét. Az első világháborút követően feleszmélő albán államiság nemzetgyűléseit és kormányait hevesen támadta, Sylejman Delvina 1920 elején megalakult kabinetje ellen pedig fegyveres lázadást szított, amit a tiranai vezetés 1920 áprilisában sikeresen levert. 1920. június 13-án egy albán diák, Avni Rustemi Párizsban két pisztolylövéssel végzett Toptanival, és bár a bíróság bűnösnek találta a vádlottat, 1 frank megfizetésére ítélte, majd szabadon engedte.
Neve Ő maga Essad Toptani alakban írta a nevét, de az utókor modernizált albán helyesírással inkább az Esat Toptani vagy Esad Toptani, méltóságnevével kiegészítve Esat Pashë Toptani vagy Esad Pashë Toptani írásmódot részesíti előnyben. A közelebbi idők magyar történelmi szakirodalmában szintén az Esat Toptani és Esad Toptani alak mondható általánosnak, de előfordul Eszad Toptani, sőt Esszad Toptani alakban is. Nevét a korabeli angolszász publicisztikák jellemzően Essad Pasha, a magyar sajtóhírek pedig Esszad pasa vagy Esszád pasa alakban hozták.
A Toptanik
A Toptani – vagy törökösen Topdan-zâde – család nagy múltra visszatekintő, illusztris és vagyonos, muszlim felekezetű közép-albániai földbirtokos família volt, akik a történetileg nem igazolható családi hagyomány szerint a középkori Albánia egyik főnemesi családjától, a Topiáktól származtatták magukat. Hagyományos családi központjuk a 18. század elejétől Kruja (oszmán nevén Akcsahiszar) volt. 1788-ban Mustafa Toptani, a család akkori feje az akkor még a jelentéktelenebb piachelyek közé tartozó Tiranára (Tiran) is rátette a kezét. Hatalmuk a feltörekvő városkában az 1820-as évekre szilárdult meg. A Toptanik az 1840-es években 15 ezer hektárnyi földterület fölött rendelkeztek, ami 1912-ig hektárra olvadt, a későbbi években pedig Esat Toptani kezén mintegy 10 ezer hektárnyi birtok maradt Tirana, Durrës és Kruja vidékén.
A 19. századtól a család számos tisztviselőt, hivatalnokot adott az Oszmán Birodalomnak, de több tagja részt vett az albán függetlenségi törekvésekben is. Így például Seit Toptani (1823–1882), aki a konstantinápolyi albán körök prominens tagjaként vett részt a Prizreni Liga szervezésében, Abdi Toptani (1864–1942) – Esat Toptani unokatestvére –, aki fegyverrel harcolt népe szabadságáért, majd az ország függetlenségének 1912-es elnyerését követően fontos állami posztokat vállalt, vagy Murat Toptani (1867–1918) – egy másik unokatestvér –, aki nem csak a nemzeti függetlenségi mozgalomban tüntette ki magát, de az első elismert albán szobrászművész is lett. Mindemellett a Toptanik nagy hangsúlyt helyeztek az infrastruktúra és a kereskedelem, valamint városuk fejlesztésére is. Az 1837-ben elhunyt Abdurraman Toptani végrendelete alapján 1840-ben felújították a tiranai Öregmecsetet, fia, Amet Toptani kialakíttatta a városka közösségi imádkozásra is használt főterét, a Namasgjaját. Jótéteményeikből birtokaik lakossága is profitált, így a Toptanik a 19–20. századok fordulójára népszerű és tekintélyes családnak számítottak. A 18. század második felében épült tiranai Toptani-ház, ahogy Toptani 1818-ban elhunyt dédapja, Kapllan Toptani türbéje ma is az albán főváros kiemelkedő építészeti emlékei. A krujai várban található, 1764-ben épült konakjuk ma a város Néprajzi Múzeumának ad otthont.
Életútja Születése és szűkebb családja Esat Toptani ebben a közép-albániai muszlim nagybirtokos családban, Ali Toptani bég és felesége, Vasfije Alizoti fiúgyermekeként született Tiranában, akkori oszmán nevén Tiranban. Születésének időpontja körül némi bizonytalanság tapasztalható a forrásokban. A történeti munkák hosszú időn át 1863-ra tették születését, az albán történelem miniszterelnökeinek életrajzát tíz éven át kutató Roland Qafoku 2017-ben 1863. június 13-ában jelölte meg a pontos dátumot. Ilir Ikonomi Toptaniról írt, 2016-ban megjelent monográfiájában viszont Toptani születését egy évvel későbbre, 1864-re tette.
A Toptani fiúk sorában Esat csak a másodszülött volt. Bátyja, Gani Toptani később katonai pályára lépett, majd a konstantinápolyi palotaőrség tisztje lett, végül alezredesi rangban II. Abdul-Hamid szultán személyi testőrjeként szolgált. 1898. december 21-én, harminckilenc éves korában lőtte őt agyon Konstantinápoly perai részén egy bizonyos Hafiz pasa. Bár az oszmán udvart, sőt, a szultánt és legszűkebb körét sejtették a gyilkosság hátterében, a merénylet indokai és körülményei mindmáig tisztázatlanok. Egyes források és kortársi visszaemlékezések szerint Esat Toptani nem sokkal ezután beleegyezett abba, hogy bátyja egyik krujai embere, Haxhi Mustafa (vagy Xhiu i Fajës) albán szokások szerint vérrel bosszulja meg Gani Toptani halálát. Mustafa – Toptani költségén – Konstantinápolyba utazott, és 1899. október 7-én ugyancsak Perában agyonlőtte a nagyvezír, Halil Rifat Pasa fiát, Dzsavid béget. A bég és Gani Toptani között ugyanis még 1898 decemberében komoly összetűzés robbant ki, és a jelek szerint Mustafa Dzsavid béget tartotta gazdája gyilkosának. Esat másik fivére, Vehid Toptani maga is az oszmán sereg katonatisztje lett. 1913-ban, amikor Esat fivére Szkutari városát védte a montenegrói ostromlóktól, Vehid Janina várából nézett farkasszemet a görög hadsereggel.
Csendőrtiszti pályafutása (1893–1908) bélyeg|jobbra|250px|1898-as fénykép a janinai bazárról
A 2010-es évekig ismert életrajzok az 1908-as ifjútörök forradalomig, vagyis negyvenöt éves koráig meglehetősen kevés tényt ismertettek Toptani életéről. Általában megelégedtek annak közlésével, hogy Toptani a konstantinápolyi katonai akadémia elvégzését követően kezdte meg katonatiszti pályafutását az oszmán hadseregben, és a ranglétrán egészen a tábornoki rangig jutott. Valójában Toptani gyermekkorában magánúton, házi tanítók segítségével tanult, majd a családi birtok ügyeinek igazgatásában segédkezett. Az 1890-es évekre szülei meghaltak, így javarészt az ő feladata volt a 10 ezer hektáros közép-albániai családi birtok igazgatása. Ebből busás, évente mintegy 200 ezer frankos jövedelme származott (Ikonomi számítása szerint ez 2018-as értékben 1 millió amerikai dollárnak felel meg). A kor szokásainak megfelelően, ahogy más tehetős földbirtokos családok fejeit kinevezték magasabb hivatalokba vagy a hadseregbe, úgy 1893-ban Toptanit szultáni paranccsal megtették a janinai csendőrezred parancsnokának. Bár nem rendelkezett katonai tapasztalattal, az 1897-es görög–török háború idején sikeresen megvédte Janinát a városra zúduló, lázongó albán önkéntesektől. A Porta megbecsülése jeléül az Oszmán Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki Toptanit, kevéssel később pedig vezérőrnagyi rangban csendőrtábornokká tették.
A korabeli janinai osztrák–magyar konzul tanúsága szerint Toptani csendőrparancsnok írástudatlan, erőszakos és korrupt ember hírében állt, aki könnyen kijött a sodrából, de felettesei meg voltak vele elégedve. Egyfelől a mindig kifogástalan öltözékű és tekintélyes megjelenésű Toptani rendet tartott a városban, másfelől a nyugati kulturális hatásoknak ellenálló „igaz muszlimként” ismerték, aki alantasainak tiltotta az alkoholfogyasztást, és nem nézte jó szemmel a városlakók nyugatias öltözködését sem. A századforduló körül Oszmán Tatár pasa személyében új válit (kormányzót) jelöltek ki Janina közigazgatásának élére, és az egymással rivalizáló két férfi között a viszony csakhamar elmérgesedett, a konstantinápolyi kormány még békéltetőket is küldött az epiruszi városba – eredménytelenül. 1902 szeptemberében, míg a váli fiatal szeretőjével múlatta idejét, Toptani és fegyveresei körbevették a házat, a válit és a lányt kihurcolták az utcára, és az iszlám erkölcs elleni vétkeikre hivatkozásul mindkettejüket alaposan helybenhagyták. Toptani számonkérése elmaradt, az indulatokat lecsillapítandó átvezényelték az észak-albániai Szkutariba (1912 után Shkodra). Mint a város új csendőrparancsnoka állomáshelyét 1902. szeptember 15-én foglalta el.
bélyeg|jobbra|200px|Rövid hír Esat Toptaniról a Pesti Hirlap 1903. március 2-ai számában