A londoni egyezmény (, ) egy titkos szerződés volt az Olasz Királyság és az antant hatalmak, Egyesült Királyság, Franciaország és az Orosz Birodalom között, amelyet Londonban írtak alá 1915. április 26-án. bélyegkép|450x450px|Piros vonal: A londoni egyezményben Olaszországnak ígért dalmáciai szigetek és adriai partvidékek
Tartalma A megegyezés alapján az Olasz Királyság kötelezte magát, hogy kilép a hármas szövetségből, csatlakozik az antanthoz, valamint egy hónapon belül belép az első világháborúba. Olaszországnak hadat kell üzennie az Osztrák–Magyar Monarchiának és a Német Birodalomnak. Ez meg is történt 1915. május 23-án. A hadüzenet és a háborúba lépés fejében a háromhatalmi antant garantálja Olaszország számára a következő területi igények teljesülését: Trieszt Trentino, Dél-Tirol Görz (Gorizia), és a szlovének által lakott területek egy része Isztriai-félsziget, Fiume nélkül Zára A Dódekanészosz-szigetek Protektorátus Albánia fölött Vlora Dalmácia egyes területei Sazan-sziget Törökország felosztása esetén területi igényekkel léphet fel Olaszország
A Szerb Királyságnak ígérték: Spalato A Pelješac-félsziget Krk szigetet Dalmácia déli partvidékét
Montenegrónak ígérték: Dubrovnikot Shëngjin (San Giovanni di Medua) kikötővárost Albániában
Szerbiának ígérte a szerződés továbbá: Bosznia-Hercegovina Bácska Szlavónia Meghatározatlan területek Albániában
Olaszország az afrikai német gyarmatok Egyesült Királyság és Franciaország közötti felosztásakor rekompenzációkban részesül. Olaszország 50 millió fontnyi kölcsönt kapott az Egyesült Királyságtól a szerződés alapján.
A titkosság következményei Olaszország és a fent említett antanthatalmak közti szerződés titkos volt, arról nem értesítették az antant oldalán harcoló más nemzeteket, így Szerbiát sem. Mivel a szerb területi követelések és az Olaszországnak tett területi engedményekben átfedések voltak, várható volt, hogy a háború után ebből komoly probléma fog származni. Olaszország hadba lépése után az antant hatalmak újból megerősítették a szerb területi igényeket, melyek a londoni szerződéssel szemben álltak, így például teljes Dalmácia Szerbiának juttatása, Zára, Görz (Gorizia) egy leendő délszláv államba integrálása.
A londoni szerződés utóélete A háború során a szerződés mindvégig titkos maradt, egészen az 1917-es októberi orosz forradalomig, amikor az Izvesztyija c. orosz lap közreadta a londoni szerződés tartalmát. A versailles-i békeszerződés megsemmisítette a londoni szerződést, mivel Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök ragaszkodott a délszláv területi igények elismeréséhez, így Észak-Dalmácia Szerbiának juttatásához. Az Ausztria rovására ígért területeket Olaszország az 1919-es saint-germaini békeszerződés értelmében szerezte meg.
Az egymással szembeni kölcsönös területi követeléseket az Olasz Királyság és a délszláv állam az 1920-as kétoldalú rapallói egyezményben rendezte. Az 1920-as felosztás 1947-ig, a második világháború utáni újrarendezésig állt fenn.
Kapcsolódó szócikkek Olasz front Saint-germaini békeszerződés (1919)
További információk A londoni szerződés angol nyelvű szövege A délszláv népek megosztása a londoni egyezmény alapján az I. világháború után
Kategória:Nemzetközi szerződések Kategória:1915 Kategória:London történelme Kategória:Az első világháború diplomáciája Kategória:Olaszország az első világháborúban Kategória:Nagy-Britannia az első világháborúban Kategória:Franciaország az első világháborúban Kategória:Oroszország az első világháborúban