Száva Nándor (Budapest, 1921. augusztus 25. – Budapest, 1969. február 13.Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 52/1969. folyószám alatt.) magyar vegyész, a kémiai tudományok kandidátusa (1964).
Életpályája Szülei Száva Nándor és Rekvényi Erzsébet voltak. 1943-ban diplomázott a budapesti műegyetemen. 1943–1944 között az egyetemen tanársegédként tevékenykedett. 1944-től a Shell Kőolaj Rt. csepeli finomítójában dolgozott, 1947-től a kenőolajgyártás vezetőjeként. 1949-től az Ásványolajipari Központban tevékenykedett. 1957-től az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt feldolgozási főosztályán a műszaki és technológiai osztály vezetője, 1963-tól főosztályvezetője volt. 1964-ben műszaki doktorrá avatták. 1951-ben és 1955-ben a Szovjetunióban tanulmányozta a kenőolajgyártási technológiát, illetve a kenőolajadalékok gyártását. 10 éven át titkára volt a Magyar Kémikusok Egyesülete Ásványolaj Szakosztályának. Halálát szívizom elfajulás okozta. Felesége Morvai Ottília volt, akivel 1947-ben kötött házasságot Budapesten, a Ferencvárosban.
Elsősorban a hazai kenőolajgyártás, a kenőolajfeldolgozó ipar fejlesztése és romaskinói olaj feldolgozásának kérdéseivel foglalkozott. Sok előadást tartott, több publikációja jelent meg.
Művei Ásványolaj-technológia (társszerzőkkel, Budapest, 1951) Oldószeres kenőolajfinomítás (Aixinger Istvánnal és másokkal, Budapest, 1952) Magyar kőolajtermékek kézikönyve (szerkesztette, Budapest, 1958) Kenőolajtermékek kézikönyve (szerkesztette, Budapest, 1969)
Jegyzetek
Források
Tudósnaptár
További információk Száva Nándor (Magyar Kémia, 1969)
Kategória:1921-ben született személyek Kategória:1969-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar kémikusok Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek