A St Martin-in-the-Fields egy anglikán templom, amely a Trafalgar Square északkeleti sarkán található City of Westminsterben, London belső kerületében, Tours-i Szent Mártonnak szentelve. Ezen a helyszínen a középkor óta templom található; a jelenlegi épület neoklasszikus stílusban épült James Gibbs tervei alapján, 1722 és 1726 között.
Története
Római korszak 2006-ban a helyszínen végzett ásatások egy körülbelül 410-ből származó sír felfedezéséhez vezettek. A helyszín a római London városának határain kívülre esik (ahogy a temetkezéseknél a szokásos római gyakorlat volt) de az különösen érdekes, hogy olyan messze esik (1,6 km távolságra nyugat-délnyugat felé a Ludgate-től) és ez a Westminster fontosságának újraértékeléséhez vezetett abban az időben. Néhányan azt gondolták, hogy abban az időben a temetkezés egy keresztény központot jelölt (esetleg újrahasznosították egy pogány templom helyét vagy épületét).
Középkor és Tudor A templomra vonatkozó legkorábban meglévő említés 1222-ből származik, egy kisebb vitával aközött, hogy Westminster apátjának vagy London püspökének kellene irányítania. A canterburyi érsek Westminster javára döntött és a westminsteri apátság szerzetesei elkezdték használni azt. 1542-ben VIII. Henrik újjáépíttette a templomot, annak érdekében, hogy távol tartsa a környéken lévő pestissel fertőzöttek áthaladását a Whitehall palotán. Abban az időben, szó szerint kellett venni a nevében szereplő „mezőkön” szót, ugyanis a templom elszigetelt helyen állt Westminster és London városai között.
17. század I. Jakab uralkodásának kezdetén a templom alkalmatlanná vált a gyülekezet mérete és a térség megnövekedett népessége miatt. 1606-ban a király egy hektár földet ítélt oda a Szent Márton sortól nyugatra eső új temetőnek, és az épületet kelet felé bővítették a régi temető felett, a templom hosszát a felével növelve. Ugyanebben az időben a templomot, az idő kifejezésében alaposan megjavították és szépítették. Később, a 17. században a kapacitást galériák bővítésével tovább növelték. A Szent Anna, a Soho és a Szent Jakab Piccadilly új plébániák létrehozása és az Oxenden utcában nyílt kápolna szintén enyhítették a helyre nehezedő nyomás egy részét.
A 18. század elején a templom téglafalát kővel burkolták. A tető cserépből volt, és állt egy kőtorony támfalakkal is. A mennyezet kissé ívelt volt, támogatva azt, amit Edward Hatton „a toszkán oszlopok és a modern gótikus rendelések oszlopaként” leírt. A belső teret 1,8 m magasságig tölggyel burkolták, miközben a karzatokat az északi, déli és nyugati oldalakon festették. A templom körülbelül 26 m hosszú és 19 m széles volt. A torony 27 m magas volt. Számos figyelemre méltó személyt temettek el a templomnak ebben a időszakában, beleértve Robert Boyle-t, Nell Gwynt, John Parkinson botanikust és Sir John Birkenheadet.
Újjáépítés Egy 1710-es felmérés szerint a falak és a tető hanyatlott állapotban voltak. 1720-ban a Parlament elfogadta a templom újjáépítéséről szóló törvényt, amely 22 000 font összegű összeget engedélyezett, hogy emelni kell az egyházközségi járulékot. Egy ideiglenes templomot építettek részben a templomkertre és részben a Lancaster Courtban lévő földre. Hirdetések jelentek meg arról az újságokban, hogy a templomban vagy az egyházi udvarban eltemettek holttesteit és műemlékeit elvihetik a rokonok újra temetés céljából.
Az újjáépítés megbízottjai kiválasztották James Gibbset, hogy tervezze meg az új templomot. Az ő első javaslata egy kör alakú hajóval és kupolás mennyezettel rendelkező templom volt, de a megbízottak ezt a tervrajzot túl drágának tartották. Gibbs ezután egy egyszerűbb, egyenes vonalú tervet készített, amelyet elfogadtak. Az alapkövet 1722. március 19-én fektették le és a templomtorony utolsó kövét 1724 decemberében helyezték a helyére. A teljes költség 33 661 font volt, beleértve az építész díjait is. A Szent Márton nyugati pontjának volt egy csarnoka egy timpanonnal, amely egy hatalmas korinthoszi oszlopokból álló renddel volt megtámasztva, hat széles. A megrendelést a templom körül pillérek folytatták.
A templom tervezésénél Gibbs Christopher Wren munkáira támaszkodott, de eltért Wren gyakorlatától a torony templomba való beilleszkedésénél. Ahelyett, hogy úgy tekintenénk rá, mint az épület fő része, ő azt a nyugati falon belül szerkesztette meg, úgyhogy a tető fölé emelkedik, közvetlenül a csarnok mögött, egy elrendezés, amelyet ugyanúgy, ugyanabban az időben használt John James a Hanover téren elhelyezkedő St George templomnál (építése befejeződött 1724-ben), habár James tornya sokkal kevésbé ambiciózus. A Szent Márton tornya 59 m-re emelkedik a templom padló szintje felett. A templom a tervrajzban téglalap alakú az öt öblös hajóval a folyosók korinthoszi oszlopok árkádjai szerint szétosztva. Mindkét folyosó végén és a nyugati végén karzat található. A hajó mennyezete egy laposra formált hordó boltozat, amely bordákkal van felosztva fatáblákra. A fatáblák stukkóban vannak díszítve angyalkákkal, felhőkkel, kagylókkal és felcsavart munkával, kivitelezve Giuseppe Artari és Giovanni Bagutti által. A Trafalgar tér 1820-as években történő létrehozásáig, Gibbs templomát más épületek szorították ki. J. P. Malcolm írása 1807-ben, azt mondta, hogy a templom nyugati frontjának, „nagy hatása lett volna, hogy ha az utálatos őrház és istállók előle el lettek volna távolítva”, és a templom oldalát úgy írta le, mint „elvesztek az udvarban, ahol a házak szinte kapcsolatba lépnek velük.”
A tervrajzot akkoriban széles körben kritizálták, de később rendkívül híressé vált, különösen széles körben másolták az Egyesült Államokban. Nagy-Britanniában ez ihlette az 1730-as években épült Szent András téri templomának tervezését Glasgow-ban. Indiában a Szent András-templomot, Egmoret, Madrast (ma Chennai) a St Martin-in-the-Fields mintája alapján modellezték. Dél-Afrikában, Cradockban a Holland Református Egyházat is a St Martin-in-the-Fields alapján modellezték.
Nem sokkal később különféle jelentős személyeket temettek el az új templomban, köztük az emigráns szobrászt, Louis-François Roubiliacot, aki London ezen területén telepedett le és a bútorgyártó Thomas Chippendale-t, akinek a műhelye ugyanabban az utcában volt, mint a templom a Szent Márton sávon, Jack Shepparddal együtt a szomszédos temetőben. Ezt a temetőt, amely a templom déli részén helyezkedik el, elköltöztették, hogy helyet csináljanak a Duncannon utcának, amely a 19. században épült, hogy hozzáférést biztosítson az újonnan létrehozott Trafalgar térhez.
Mielőtt létrehozták a közel-kelet-kampányt, Edmund Allenby Beauvoir De Lisle tábornokkal találkozott a Grosvenor Hotelben, és meggyőzte Allenby tábornokot bibliai jövendölésekkel Jeruzsálem megszabadításáról. Azt mondta Allenby tábornoknak, hogy a Biblia azt mondta, hogy Jeruzsálemet abban évben, 1917-ben adják át, és Nagy-Britannián keresztül. Beauvoir de Lisle tábornok megvizsgálta a jövendöléseket ahogy prédikálni akart a St Martin-in-the-Fields-en.
Mostanában Kiemelkedő elhelyezkedése miatt, a St Martin-in-the-Fields London egyik legismertebb temploma. Dick Sheppard plébános 1914 és 1927 között, aki programokat indított a környéken élő hajléktalanok számára, megalkotta erkölcsi világképét, hogy az „Mindig nyitott ajtó temploma”. A templom híres a fiatal és a hajléktalan emberekkel végzett munkájáról a The Connection at St Martin-in-the-Fieldsen keresztül, amelyet 2003-ban hoztak létre, legalább két, 1948-ig terjedő program összeolvadásával. A Connection megosztja a The Vicar’s Relief Funddal a BBC Radio 4 Appeal fellebbezése által összegyűjtött pénzt.
A kripta kávézóval rendelkezik, amely olyan jazzkoncerteknek ad otthont, amelyeknek nyeresége támogatja a templom programját. A kripta a London Brass Rubbing Center otthona is, 1975-ben alapították művészeti galériaként, könyv és ajándékboltként. Henry Croft életnagyságú márványszobra, London első gyöngyszemű királya 2002-ben került a kriptába az eredeti helyéről, a St Pancras temetőből.
2006 januárjában megkezdődött egy 36 millió font összegű megújítási projekt kidolgozása. A projekt magában foglalta a templom felújítását, valamint a templomi kriptát felölelő létesítmények biztosítását, egy sor épületet észak felé és néhány jelentős új földalatti teret közöttük. A támogatás tartalmazta a Heritage Lottery Fund 15.35 millió font összegű támogatását. A templom és a kripta újból megnyílt 2008 nyarán. Tizenkét történelmi harang a St Martin-in-the-Fields-től, öntve 1725, szerepelnek a Swan Bells toronyban Perthben, Ausztráliában. A jelenlegi tizenkét harang, öntve 1988-ban, a régi cseréje minden vasárnap 9 és 10 óra között történik a Szent Márton mellett, a Bell Ringers mezői együttesben.
A populáris kultúrában London központjának kiemelt helyén található, ezért a templom épületének külső része gyakran megjelenik filmekben, például Sztárom a párom, enigma és tévésorozatokban, mint a Ki vagy, doki? és a Sherlock.
A templomra a következő regényekben hivatkoznak: E. M. Forster: Szoba kilátással (1908) George Orwell: 1984 (1949) Daphne du Maurier: Paraziták (1949) Ken Follett: A megfagyott világ (2012)
A templomra való hivatkozás az alábbi versekben található: Francis Thompson: Isten országa (1893) Andrew Motion: Most utazó, akinek az útján áthalad (2009)
A Narancsok és citromok című gyermekdalban említett templom is ez lehet.
Királyi kapcsolatok A templom ugyanolyan szoros kapcsolatban áll a királyi családdal, amelynek ez a plébániatemploma, mint a Downing Street 10.-zel és az Admiralitással.
Szegényházak A templom 1886. szeptember 21-én alapította meg saját szegényházait és karitatív helyét. A szegényházakat 19 egyházi vagyonkezelő működtette nők számára, akiknek heti járadékot biztosítottak. A szegényházak 1818-ban épültek a Bayham utcában (tervező Henry Hake Seward), a camdeni és a St Pancras-i plébániatemetők egy részén, és felváltották az 1683-ban épülteket.
Adományok A St Martin-in-the-Fields karitatív hely hajléktalanokat és kiszolgáltatott embereket támogat. A templom 1920 óta minden évben gyűjt pénzt a kiszolgáltatott embereknek a karácsonyi felhívás során és 1927 decembere óta az éves BBC-rádióműsorban.
A St Martin’s Connection a templom mellett található, és szorosan együttműködik az egyház jótékonysági tevékenységével. Évente 4000 hajléktalant támogat Londonban szállás biztosításával, orvosi és fogászati ellátással, készségek képzésével és kreatív tevékenységekkel.
Plébánosok
Zene A templom ismert a rendszeres déli és esti koncertekről: sok együttes fellép ott, így a Academy of St Martin in the Fields, amelyet Sir Neville Marriner alapított és John Churchill, a Szent Márton volt zenei mestere.
A szervezők listája A szervezők között:
John Weldon 1714–1736 Joseph Kelway 1736–1781 (korábban a Szent Mihály szervezője, Cornhill) Benjamin Cooke 1781–1793 Robert Cooke 1793–1814 (Benjamin Cooke fia) Thomas Forbes Gerrard Walmisley 1814–1854 William Thomas Best 1852–1855? W.H. Adams, kinevezett 1857 H.W.A. Beale William John Kipps 1899–1924 Martin Shaw 1920–1924 Arnold Goldsborough 1924–1935 John Alden 1935–1938 Stanley Drummond Wolff 1938–1946 John Churchill 1949–1967 Eric Harrison 1967–1968 Robert Vincent 1968–1977 (a manchesteri székesegyház későbbi orgonistája) Christopher Stokes 1977–1989 (későbbi zeneigazgató,a St. Margaret's Westminster apátság, valamint a Manchesteri Kórusok szervezője és mestere) Mark Stringer 1989–1996 (jelenleg a Wells Egyesült Királyság Wells katedrális iskolájának zeneigazgatója, 2015 április óta; a Trinity College London ügyvezető igazgatója, 1997–2012; néha a zene igazgatója; a metodista központi terem, Westminster) Paul Stubbings 1996–2001 (későbbi zeneigazgató, St Mary Zeneiskola, Edinburgh) Nick Danks 2001–2008 Andrew Earis 2009 –
Szent Márton-iskola