Az SMS WolfA hajónév előtt álló három betű (SMS; pontosabban: S. M. S.) a német Seiner Majestät Schiff rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója. A segédcirkálóknál használatos volt az S. M. H. rövidítés is a hajónév előtt, aminek jelentése: Őfelsége Segédcirkálója (Seiner Majestät Hilfskreuzer). a Császári Haditengerészet egyik segédcirkálója volt az első világháború során. A hajót eredetileg Wachtfels névvel a brémai DDG „Hansa” hajótársaság állította szolgálatba 1913-ban, de a háború kitörése után a haditengerészet katonai szolgálatra rendelte és hosszú távú bevetésre alkalmas segédcirkálónak alakította át.
Karl August Nerger fregattkapitány parancsnoksága alatt 1916 novemberében bevetésre indulva átjutott a brit blokádon és 15 hónapon át tevékenykedett a világtengereken. Eközben aknazárakat is létesített a dél-afrikai, indiai, ausztrál, új-zélandi és maláj partok közelében. Ezeken összesen 13 hajó süllyedt el, köztük egy semleges spanyol. A portyázásai során 14 hajót fogott el és süllyesztett el. 1918 februárjában 467 fogollyal érkezett vissza Kielbe. A cirkálóútja a leghosszabb külső segítség nélküli bevetés volt az első világháború során. A háború hátralévő részében a Balti-tengeren teljesített szolgálatot.
A hajót a világháború után Franciaország kapta meg hadizsákmányként és kombihajóként Antinous névvel a csendes-óceáni francia gyarmatokra került. 1931-ben bontották le Olaszországban.
Építése és felfegyverzése A Wolf eredetileg Wachtfels névvel 1913-ban készült el a Flensburger Schiffbau-Gesellschaft hajógyárában egy hét egységből álló teherhajó-osztály negyedik tagjaként. A vízkiszorítású, hajótérrel rendelkező teherhajókat nem gyors utakra szánták, a maximális sebességük mindössze 11 csomó volt. Négy különböző gyár építette meg őket 1913-1915 között. Közülük három külhonban lévő hajó már a háború kezdetén elveszett, mivel az antanthatalmak lefoglalták őket.
bélyegkép|jobbra|300px|SMS Wolf bélyegkép|jobbra|300px|Karl August Nerger fregattkapitány
Ez a hajó azonban nem az első volt, melyet az Admiralstab (a német haditengerészet vezérkara) a tervezett feladatra kiszemelt. Előbb 1916 elején a korábban a HAPAG által Nagy-Britanniában vásárolt Belgravia teherhajót alakíttatta át segédcirkálóvá, hogy Wolf névvel a távoli vizekre küldje cirkálóháborút folytatni, hasonlóan a Meteorhoz és a Möwéhez. 1916 februárjában a hajó azonban az Elbán olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy azonnal ki kellett vonni a szolgálatból.
Mivel az Admiralstab rendkívüli jelentőséget tulajdonított egy újabb segédcirkáló útnak indításának, márciusban Wachtfelset rendelte katonai szolgálatra és a wilhelmshaveni hajógyárba vitték, ahol felfegyverzése után szintén Wolf néven állították szolgálatba, átvéve az előző hasonló nevű egység teljes legénységét.A két egységet megkülönböztetésül Wolf I és Wolf II jelöléssel illetik. Mivel már korábban a Császári Haditengerészet rendelkezett két Wolf nevű egységgel, ezalapján a két segédcirkálót III és IV számozással is szerepeltetik. A parancsnok azonban új lett Karl August Nerger fregattkapitány személyében. Ő korábban a Stettin könnyűcirkáló parancsnoki tisztét látta el.
Fegyverzetként 7 darab 15 cm űrméretű löveget kapott, melyek közül az orr-részen 2-2-t helyeztek el, egy-egyet szintén szimmetrikusan kétoldalt a hajó középső részén, illetve egyet a tatra szereltek a középvonal mentén. Négy 50 cm űrméretű torpedóvető csővel is rendelkezett, melyek a felső fedélzeten kaptak helyet. A különálló csövekből kettő-kettő volt mindkét oldalon. Magával vitt még három darab 5,2 cm űrméretű löveget is, melyekkel az elfogott és cirkálóháború folytatására alkalmasnak ítélt kereskedelmi hajók felfegyverzésére szántak.
A hajó külső megjelenését egy álkéménnyel és álárbóccal meg lehetett változtatni és ezek magassága is változtatható volt. A fegyvereit lehajtható oldallemezek mögött kaptak helyet, így azokat az utolsó pillanatig rejtve tarthatták. A hatótávolsága a elraktározható szénkészletének, melyből a 8 csomós leggazdaságosabb sebesség mellett naponta volt a fogyasztása.Guilliatt, Richard and Peter Hohnen, The Wolf that ravaged the Pacific, Book Excerpt, Wall Street Journal, Weekend Section, April 10–11, 2010, W3
A bevetését áprilisra tervezték, de az Admiralstab a rövid éjszakák, a brit blokád ekkor tapasztalt erősödése és a hajó alacsony sebessége miatt a hadműveletet novemberre halasztotta.Krieg zur See 238. o. A haladékot felhasználták a segédcirkáló fegyverzetének megerősítésére, mely ezután 7 darab 15 cm-es ágyúból és 4 darab 50 cm-es torpedóvetőből állt. Javítottak a tűzvezetési rendszerén is. A nyár folyamán Jupiter név alatt tengeralattjárók vontatási próbáit és más egyéb feladatokat végzett.Nerger parancsainak részletesebb leírását lásd Krieg zur See 239-240. o.
Cirkálóútja Kijutása az Atlanti-óceánra bélyegkép|jobbra|400px|A 15 hónapos cirkálóútja (1916–18) Jupiter név alatt Kielbe hajózott át a Vilmos-császár-csatornán. November 15-16 éjjelén Kielen kívül 465 aknát vett át a Deutschland aknatelepítő hajóról. November 21-én egy Friedrichshafen FF 33e típusú hidroplánt vett a fedélzetére, majd november 24-én útnak indult, de a szénraktáraiban kitörő tűz miatt előbb vissza kellett térnie a bójájához és csak november 30-án indulhatott el végleg. Leplezendő a kifutását, időpontokat jelöltek ki számára a Vilmos-császár-csatornán való áthaladáshoz és december 4-re tűztek ki számára lőgyakorlatokat, melyre a célhajókat is megrendelték a helyszínre.
Amint elhagyta Kielt, a Wolfot teljesen feketére festették, csak a kéményei lettek barnák, így pont úgy nézett ki, mint az Északi-tengeren előforduló brit hajók. A kifutását több tengeralattjáró biztosította, közülük az U 66 végig mellette maradt.Krieg zur See 241. o. Az U 83, az U 24 és az U 81 a norvég partok előtt helyezkedett 40 tmf távolságra északra illetve nyugatra a segédcirkálótól. December 3-án reggel a Wolf vontába vette az U 66-ot.Krieg zur See 242. o.
Mivel ekkor egy vitorlás halászhajó épp a közelükben volt, a Wolf brit kereskedelmi lobogót vont fel, azt a benyomást igyekezve kelteni, mintha a tengeralattjáró ellenőrzés végrehajtásához állította volna meg, majd az alámerült U 66-ot 10 csomós sebességgel kezdte vontatni. Eközben telefonon tartotta vele a kapcsolatot.Krieg zur See 243. o.
A Norvég-tengeren az erős szélben és hullámverésben nehézkesen átjutva Izlandot megkerülve a Dánia-szoroson át jutott ki az óceánra, eközben hajókat nem észlelt.
Aknatelepítés Dél-Afrika partjainál Az óceánra kiérve a hajót átfestették és éjszakánként gyenge pozíciós fényeket gyújtottak, mert elsötétítetten gyanút kelthetett volna és emiatt feltartóztathatták volna. A kelet-nyugati útirányon több hajót is észleltek a fedélzetéről, de Nerger egyiket sem állította meg, mivel elsődleges feladata az aknamezők létesítése volt távoli vizeken és ezt nem kockáztathatta a cirkálóháború azonnali megkezdésével. A legénység a parancsok részleteibe nem volt beavatva, így elégedetlenséggel fogadta a kereskedelmi hajók elleni fellépés elmaradását.
A Wolf az óceán közepén haladt déli irányba, hogy Fokváros előtt telepítse az első aknáit. Röviddel az ideérkezése előtt adtak ki a britek figyelmeztetést a Fernando de Noronha-szigetcsoport közelében sejtett Möwe miatt, ami megkönnyítette a Wolf dolgát, mivel várható volt, hogy az új aknamező létesítését is a nem túl messze lévő Möwe tevékenységének fogják betudni.Krieg zur See 244. o. Január 16-án tűnt fel a Tábla-hegy és ezen a napon észleltek egy brit konvojt, melyet a Cornwall cirkáló vezetett.Krieg zur See 247. o. Az éjszaka folyamán a tervezett 90-ből csak 25 aknát tudtak telepíteni Fokváros elé a korán kelő Hold miatt. (Ábra) Január 18-án este az Agulhas-fok előtt telepítettek három aknazárat összesen 31 akna felhasználásával a Fokvárost Durban-nel, Ceylon szigetével, a Szunda-szorossal illetve az Agulhast Ausztráliával összekötő útvonalak mentén újabb hármat 42 aknával. (Ábra) Krieg zur See 248. o. Az aknákat itt 6,5 m mélységre állítva rögzítették és a későbbiek folyamán is 6–7 m közötti beállítással kerültek elhelyezésre, hogy így a kisebb hajók áthaladhassanak felettük sértetlenül és csak a nagyobbak ütközzenek beléjük.
A Wolf dél-afrikai partoktól ezután Colombo felé vette az irányt a leggazdaságosabb fogyasztás mellett, mivel itt február 16-tól tette lehetővé a holdfázis a fedett aknatelepítést. Útközben, január 26-27. éjszakáján brit rádióüzeneteket fogtak el, melyekben Fokváros előtt tevékenykedő német tengeralattjárókra hívták fel a figyelmet.Krieg zur See 250. o. A hónap végén itt futott aknára a Matheran gőzhajóRaeder a Matheran mellett egy másik aknára futott gőzhajót is említ, melynek a neve Portugal. Ilyen nevű hajó Fokvárosnál nem süllyedt el, ez a táblázat alapján (lásd lent) talán a Cilicia gőzhajó lehetett, mely 02. 12-én futott itt aknára. és egy svéd hajó eltűnt. A britek előbb tengeralattjárókra gyanakodtak, később az elvesztésüket belső robbanással igyekeztek magyarázni és csak ezután jutottak arra a következtetésre, hogy aknamezők lehetnek a térségben. A Fokváros körüli hajóforgalmat leállították, míg Indiából és Ausztráliából ide nem rendelt aknakeresőkkel át nem fésülték a veszélyeztetettnek hitt területeket. Ekkor az Indiai-óceánon és a Távol-Keleten az antant összesen 55 hadihajóval rendelkezett, melyek feladata a kereskedelmi vonalak biztosítása volt, így egy esetleges észlelés és riasztás könnyen a véget jelenthette volna a segédcirkáló számára.Krieg zur See 253. o.
E biztosító erők számát február elejétől tovább növelték, mikor a Wolf jelenléte kitudódott. Az antant különösen tartott attól, hogy egy a Távol-Keletre érkező német hajó fegyvereket adhat át a semleges kikötőkből kifutó német kereskedelmi hajóknak és ezek is segédcirkálókként veszélyeztethetik a kereskedelmi útvonalaikat. Mikor február 6-án a britek felfedezték az Agulhas-foknál létesített aknamezőt, a Wolf már épp az Indiai-óceán közepén járt.
Aknatelepítés India partjainál Colombónál február 15-én este összesen 55 aknát helyezett el, főként a nyugati irányú útvonalakat keresztezve. (Ábra) Feszült pillanatokat okozott a németeknek, mikor a kikötőben elhelyezett két fényszóró egyike fél percen át tartotta megvilágítva a Wolf felépítményeit és árbócait, de mivel nem találtak rajta semmi gyanúsat – vagy mert csak véletlenül irányult rá a fénycsóva –, többet már fordítottak rá figyelmet. Másnap este a Comorin-foktól délre telepítettek 18 aknát (Ábra), majd a nyugat-indiai partoktól 70 tmf távolságot tartva haladtak tovább északnyugati irányba.Krieg zur See 256-257. o. A frissen telepített aknazáron már másnap aknára futott a Worcestershire teherhajó. Bombay előtt február 19-20. éjszakáján hat aknazár telepítésére került sor 110 akna felhasználásával. A művelet végeztével a Wolf a Bombay-Karacsi útvonalra állt. Még február 20-án kiderült az ellenséges rádióforgalomból, hogy az aknákat észlelték.Krieg zur See 258. o.
Nerger ebből azt a következtetést vonta le, hogy az indiai partoknál nincs értelme több aknazárat létesíteni, mivel a britek várhatóan nagy erőket fordítanak azok felkutatására és azelőtt megtalálnák őket, hogy újabb károkat okozhatnának. Ehelyett inkább a kereskedelmi hajók utáni portyázást részesítette előnyben, hogy később váratlan helyen, Ausztrália partjainál létesítsen ismét aknazárakat. Később India partjaihoz visszatérve tervezte folytatni az „aknamunkát”, remélhetőleg már aknatelepítésre használható elfogott hajók segítségével, mert az egyidejűleg telepített aknazárak nagyobb eredménnyel járhattak.Krieg zur See 259-260. o.
A portyázások megkezdése bélyegkép|jobbra|300px|A Wölfchen névre keresztelt hidroplán