Augusto Pierantoni (Chieti, 1840. június 20. – Róma, 1911. március 12.) olasz jogtudós, szenátor, római egyetemi tanár.
Életpályája Szülővárosában és Nápolyban tanult. 1860-ban beállt önkéntesnek Giuseppe Garibaldi seregébe és a volturnói csata után a nápolyi közoktatásügyi miniszter titkára lett, majd ugyanily minőségben a torinói államminisztériumba nevezték ki. Ekkor írta Su la pena di morte és Il progresso del diritto pubblico e delle genti című műveit. Ezt követően a modenai egyetemre a nemzetközi jog tanárává nevezték ki. Katedráját csakhamar elhagyta és részt vett az 1866. évi hadjáratban, amelynek befejeztével ismét visszatért az egyetemre, ahonnan 1870-ben Nápolyba helyezték át. 1883-ben képviselő, 1885-ben szenátor lett. Az 1896-ban Budapesten tartott nemzetközi békekongresszuson az olasz szenátust képviselte.
Díjai, elismerései 1885 óta az oxfordi egyetem tiszteletbeli doktora. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja (1904)
Írásai La storia degli studi del diritto internazionale (1869); La chiesa cattolica nel diritto comune (1870); Trattato de diritto internazionale (Róma 1876); Il diritto internazionale civile nel Codice francese e nell'italiano (uo. 1878); La pena di morte negli Stati stranieri (uo. 1880); Il Senato e le leggi sociali (uo. 1886); Dell'insequamento nazionale (uo. 1887); Sul duello (uo. 1888); Della nullita' del testamento (2. kiad., uo. 1890) stb.
Jegyzetek
Források
Kategória:1840-ben született személyek Kategória:Olasz jogászok Kategória:Olaszországi politikusok Kategória:1911-ben elhunyt személyek