thumb|right|Kozma Ferenc mellszobra a Lipótvárosban, Zala György alkotása bélyegkép|220px|jobbra|Gazdasági hasznosítás bélyegkép|220px|jobbra|A fejlett országokban mára döntően a sportló lett a lótenyésztés célja A lótenyésztés az állattenyésztés egyik fontos ágazata, amely évszázadok óta alapvető szerepet játszik az emberi civilizáció fejlődésében. A különböző lótenyésztési módszerek és fajták kialakítása jelentős gazdasági, kulturális és sportcélokat szolgáltak, hozzájárulva a közlekedés, mezőgazdaság és szabadidős tevékenységek fejlődéséhez. A lótenyésztés nemcsak a lóállomány fenntartásáról és szaporításáról szól, hanem a lovak egészségének, teljesítőképességének és genetikai adottságainak optimalizálásáról is. A modern lótenyésztésben jelentős figyelmet fordítanak a genetikai kutatásokra, az egyedi tulajdonságok fejlesztésére és az állatjóléti szempontok biztosítására.

Története A lótenyésztés és lótartás története szorosan összefügg az emberiség fejlődésével, a lovak háziasítása körülbelül 4000–3500 évvel ezelőttre, a mai Közép-Ázsia területére tehető. Az arab világban a lovak tenyésztése szigorú hagyományokon alapult, amelyek célja nemcsak a lovak harci és szállítási képességeinek fejlesztése volt, hanem a tiszta vérvonalak megőrzése is. Az arab lovak kiváló fizikai tulajdonságai és alkalmazkodóképessége miatt a világ minden táján elismerték őket, és jelentős hatást gyakoroltak más lófajták kialakítására.

Az ókori civilizációk, mint Egyiptom, Görögország és Róma, szintén nagyra értékelték a lovakat, amelyeket harci szekerek húzására, kereskedelemre és sportcélokra használtak. Később, a középkorban, a lovagi kultúra és a háborús hadviselés fejlődése révén a lovak katonai jelentősége tovább növekedett. Az erős és gyors harci lovak tenyésztése kulcsfontosságú volt a középkori hadseregek számára.

A modern lótenyésztés a 18. században Angliában indult fejlődésnek, különösen a verseny- és munkalovak célzott tenyésztésével. Az angol telivér a gyorsaságra és kitartásra nemesített fajták egyik legismertebb példája, amely a lóversenyzés alapvető fajtájává vált. Az angol lótenyésztési gyakorlatok és szabályok világszerte elterjedtek, és a lótenyésztés modern alapjainak megteremtéséhez vezettek.

Az ipari forradalom előtt a lovak nélkülözhetetlen szerepet játszottak a mezőgazdaságban, a szállításban és a katonai logisztikában. Az ipari és közlekedési fejlődés ugyan csökkentette a lovak szerepét ezekben a területekben, de a 19. század végétől kezdve a lósport, a hobbilótartás és a különleges tenyésztési célok, például rendőrlovak vagy terápiás lovak kialakítása új lendületet adott a lótenyésztésnek.

Napjainkban a lótenyésztés számos célt szolgál, a versenysportoktól kezdve a hobbi- és terápiás célokon át egészen a kultúrtörténeti örökségek megőrzéséig. A genetikai kutatások és az állatorvosi ellátás fejlődése lehetővé tette a fajták továbbtenyésztését és a lovak életkörülményeinek javítását.

Története Magyarországon

A magyarság mint jellegzetes lovasnép tűnt fel Európában és a lótartás terén mindig jelentős szerepet vitt; a magyarországi lóvásárokról pl. a 15. század első felében Bertrandon de la Broquière francia lovag is bámulattal emlékezett meg. A magyar lovaskatonaság példaadó jelentőségét jellemzően mutatja a huszárság európai elterjedése.

A magyar ló történetét négy korszakra szokták osztani: a honfoglalás korabeli magyar ló kora, az arab ló hatásának korszaka, a spanyol ló divatja és az angol telivér korszaka.

A legkésőbbik korszakban került ide hadizsákmányul Franciaországból a Nonius nevű anglonormann mén 1816-ban; ezzel a mezőhegyesi ménesben alapítottak fajtát. A magyar lótenyésztés a világháború után új irányt vett, amennyiben a lótenyésztésben vidékenként és kerületenként a talajnak és a takarmányozási lehetőségeknek legmegfelelőbb, egyöntetű fajta tenyésztését tűzték ki célul. A gazdagabb, jó földű részeken a sok takarmányt igénylő, legerősebb magyar lovat, a „Nonius“-t, míg az ország legnagyobb részén az angol félvért, hegyesebb vidékeken a lipicai fajtát, a Kárpátalján az ősi huzult v. hegyi tarpánt, a nyugati megyékben a nórit tenyésztik. E tenyészkerületek mén szükségletét elsősorban az állami ménesekből, másodsorban magánménesekből fedezik. A bábolnai m. kir. állami ménes bármely fajtához tartozó tenyészkerületbe a nemességet, keménységet, igénytelenséget,jó mozgást adó és örökítő arabs teli- vért, arabs fajtát és az Erdélyből Bábolnára került lipicai fajtát, a mezőhegyesi magyar királyi állami ménes a nagy és kis Nonius (anglonormann) a Furioso és Northstar erősebb angol félvér és a Gidrán, angol-arabs méneket, a kisbéri m. kir. állami ménes az angol telivér méneket és az angol félvér méneket, a turjaremetei magyar királyi állami ménes Kárpátalján a húzni méneket tenyészti. A nyugat-magyarországi hidegvérű tenyész-kerület ménjeit Belgiumból, Németországból, főképpen a Rajna vidékéről vagy magyar magántenyésztőktől vásárolja.

1868-ban magyar-osztrák vegyes bizottság szállt ki Mezőhegyesre az ingó és ingatlan vagyon számbavételére. A magyar bizottság vezetője Kozma Ferenc volt. 1869. január 1-jén történt Mezőhegyes végleges átadása magyar vezetésbe. Kozma Ferenc azonnal megkezdte a méntelepek újjászervezését, nevezetesen Bábolnán tiszta arab, Kisbéren telivér angol, Mezőhegyesen és Fogarason többféle kitűnő fajtát hozott be, és nemes fajokból elárasztotta az országot elsőrendű ménlovakkal.

Az 1885-ös országos kiállításon rendezett lókiállítás a maga nemében páratlan volt Európában.

A ló A ló (Equus caballus) közel hatezer éve társa az embernek. A ló evolúciója 70 millió év alatt ment végbe. A vadló az amerikai kontinensen kihalt, csak az eurázsiai kontinensen maradt fenn.

Az ember és a vadló első találkozása ugyanúgy a vadász és a zsákmány találkozása volt, mint a többi állat esetében. A ló háziasítására az i. e. 4. évezredben került sor. Kezdetben békés célra használták a lovakat, teherszállításra, igásállatként, illetve hátaslóként. Az újabb történelemformáló korszakot a lovasnomád népek jelentették, a lovas harcászat elterjesztésével. A lovassportok ugrásszerű fejlődésével a fejlett országokban mára döntően a sportló lett a lótenyésztés célja, noha a fejlődő világban a lovak legtöbbje ma is gazdasági munkát végez. Egyes lovasnomád múltú népeknél napjainkban is fejik a lovat, a ló húsa pedig egyik-másik nyugati országban a gazdagok asztalára is kerül.

Egyes lófajták A lófajtákat többféle szempont alapján csoportosíthatjuk. A melegvérű lófajták közül nemzetközileg elterjedtek az arab ló és az angol telivér, magyar fajták a kisbéri félvér, gidrán, nóniusz. Hidegvérű lófajták például a belga-ardenni ló, a magyar hidegvérű ló, a muraközi ló, a percheron. Az ember környezetének védelme, az erdők egészségének megőrzése, megújulásának biztosítása a hidegvérű lófajták reneszánszát hozta. További csoportot képeznek a pónifajták: shetland póni, welsh póni stb.

A lóállomány Földünkön élő lóállomány és annak hústermelése (FAO, 2002)KontinensÁllomány (millió db)%Hústermelés(millió tonna)% Afrika 4,9 8 132 Észak- és Közép-Amerika14,124 129 19 Dél-Amerika15,6279714 Ázsia16,22828943 Európa7,01212418 Óceánia 0,4 1223Világ58,2100674100

A különböző statisztikai adatok szerint a világ lóállománya 60-65 millió. A KSH 2009. december 1-jei összeírása szerint Magyarország lóállománya 61 ezerre tehető.

A ló rokon fajaiLásd: ázsiai vadszamarak (Hemionus), szamarak (Asinus), zebrák (Hippotigris) közül a házi szamarat tenyésztik, amely az afrikai vadszamár háziasított változata. A ló és a házi szamár hibridje az öszvér. A világ háziszamár-állománya 40 millióra, az öszvérek állománya 15 millióra tehető.

Források Uj Idők Lexikona 17–18. Lazacfélék – Nád (Budapest, 1940)

További információk Régi magyar méneskönyvek; összeáll. Bodó Imre, Ernst József; Magyar Lótenyésztő és Lovas Szervezetek Szövetsége, Budapest, 2004 Vér Imre: A lovasgazda. Lótartók, kistenyésztők, lovasiskola vezetők kézikönyve; Lapu, Székesfehérvár, 2004 Pongrácz László: A ló tenyésztése és genetikája; Szaktudás, Budapest, 2005 A mesterlovász könyve; szerk. Pongrácz László; Szaktudás, Budapest, 2006 (Mestergazda könyvek) Novotni Péter: Lovak testközelben; Aquila, Debrecen, 2007 Lóerő. A ló teljesítményét befolyásoló tényezők; szerk. Pongrácz László; Equinter, Budapest, 2007 (Lovassport) Huszthy Ádám: Lovas kislexikon; Apriori International, Székesfehérvár, 2008 (Lovasmester) Lovas lexikon; összeáll. Gerencsér Ferenc; Anno, Budapest, 2009 Vígh Attila–Török Miklós: Lovas viselkedéskultúra, a lótartás biztonságtechnikája. A lótartó és -tenyésztő, a lóápoló és -gondozó, a belovagló és a lovastúra-vezető szakképzés tankönyve; FVM VKSZI, Budapest, 2010 Wilfried Bellinghausen: Lóbetegségekről lótartóknak; ford. Horváth András, Horváth Daniella; Mezőgazda, Budapest, 2010 Jo Bird: A természetes lótartás. Miként nevelhetünk egészséges, optimális teljesítményre képes állatot?; előszó Pat Parelli, ford. Bíró Katalin; Gabo, Budapest, 2010 Ulrike Schöber: 1000 lófajta. A világ lófajtái, lótartás, lovaglás; ford. Haynal Katalin, Zsuzsics Renáta; 2. átdolg. kiad.; Alexandra, Pécs, 2010 Christoph Löbbing: Lótartók könyve; ford. Bajcsy Árpád Csaba; Mezőgazda, Budapest, 2010 (Lovasakadémia) Judith Draper: Lovak. Fajták, tenyésztés, gondozás. Képes enciklopédia; ford. Bódogh-Szabó Pál; Kossuth, Budapest, 2011 Novotni Péter: A ló viselkedése. Lovak nyelvén; Mezőgazda, Budapest, 2011 (Lovasakadémia) Kárpáti László: Ló inszeminálás. Az inszeminátor (ló) szakképzési tankönyve; VM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet, Budapest, 2011 Bodó Imre–Novotni Péter: Színek és lovak; Agroinform, Budapest, 2011 Robert M. Miller: Értsük meg a ló viselkedését!; ford. Mihók Zsuzsanna; Mezőgazda, Budapest, 2012 (Lovaskultúra) Génmegőrzés. Készségvizsgák sportolva, szórakozva; szerk. Mihók Sándor, Németh Zoltán; Póni- és Kislótenyésztők Országos Egyesülete, Debrecen, 2013 Gyakorlati lótenyésztés; szerk. Bodó Imre, Hecker Walter; Mezőgazda, Budapest, 2013 (Fókusz sorozat) David Frape: A ló takarmányozása; ford. Mihók Zsuzsanna; Mezőgazda, Budapest, 2013 (Lovaskultúra) Lótenyésztés, lótartás, lóhasználat; szerk. Bodó Imre, Hecker Walter; átdolg., bőv. kiad.; Mezőgazda, Budapest, 2013 Gillian Higgins: A ló mozgásának biomechanikája; ford. Mihók Zsuzsanna; Mezőgazda, Budapest, 2014 (Lovaskultúra) Szajkó István–Kertészné Győrffy Eszter–Mentes Katalin: A lovak tenyésztése, takarmányozása és betegségei. A lovász, a patkolókovács, a lovastúra-vezető és a lóápoló és gondozó szakképzések tankönyve; Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet, Budapest, 2014 + CD-ROM Zsigrai György–Juhász Csaba: Lótenyésztés. Lótartás, lóápolás. Útmutató fiatalok számára; Debreceni Egyetem, Debrecen, 2015 Fajtafenntartás, génmegőrzés, lóhasználat(változás); szerk. Mihók Sándor; Póni- és Kislótenyésztők Országos Egyesülete, Debrecen, 2016

Jegyzetek

Kategória:Lótenyésztés