Vinogradce () falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Belistyéhez tartozik.
Fekvése Eszéktől légvonalban 27, közúton 34 km-re északnyugatra, községközpontjától 5 km-re délnyugatra, a Szlavóniai-síkság szélén fekszik.
Története A történeti források már a 15. század közepén említik. Nevét kiterjedt szőlőültetvényeiről kapta, melyek a helyi temető közelében emelkedő domb napos oldalán irigylésre méltó számban sorakoztak. A török hódítás előtti utolsó birtokosa a Draskovich család volt. A török Valpó várának elestével 1543-ban foglalta el azt a területet és csak 1687-ben szabadult fel uralma alól. A török korban 5 ház állt a településen. Bećir nevű török birtokosa Valpón lakott, míg utolsó birtokosa egy Karalia nevű török volt. 1698-ban „Vinogradczy” néven szerepel a szlavóniai települések kamarai összeírásában. A török kiűzése után a valpói uradalom részeként kamarai birtok volt, majd 1721. december 31-én III. Károly az uradalommal együtt Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta.
Az első katonai felmérés térképén „Vinogradcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Vinogradcze” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...738. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Vinogradcze” néven 40 házzal, 262 katolikus vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 69. o. A 19. század végén és a 20. század elején főként Likából települtek ide horvát családok azért, hogy a belistyei Gutmann-faüzemben dolgozzanak.
1857-ben 275, 1910-ben 371 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 98%-a horvát anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A két világháború között az 1920-as években Dalmáciából és a horvát Tengermellékről több család telepedett le itt. A háború után Likából és a horvát Zagorje vidékéről újabb horvátok érkeztek a településre. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 256 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 275 279 290 292 319 371 358 396 422 436 457 391 344 282 270 256
Gazdaság A faluban ma egy iparos és három családi gazdaság működik.
Nevezetességei A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1916-ban épült. A valpói plébánia filiája. Búcsúünnepét október első vasárnapján tartják.
Kultúra A Horvát házban az egyik terem a helyi rendezvények és az egyesületek rendelkezésére áll, egy másik terem pedig a fiatalok számára van berendezve. Itt kapott helyet a helyi tűzoltó egyesület is.
Oktatás A falu iskoláját 1931-ben nyitották meg a település közepén. Ma a belistyei Ivan Kukuljević általános iskola területi iskolája működik benne.
Sport Az NK „Zrinski” Vinogradci labdarúgóklubot 1947-ben alapították. Történetének legjobb eredményét a 2002/2003-as szezonban érte el, amikor megnyerve a megyei 3. liga csoportját, feljutott a 2. ligába. A futballpálya közelében nemrég aszfaltos kézilabdapályát adtak át és berendeztek egy gyermekjátszóteret is.
Egyesületek A DVD Vinogradci önkéntes tűzoltó egyesületet 1927-ben alapították.
Jegyzetek
Források Belistye város hivatalos oldala Belistye város információs oldala A város turisztikai irodájának honlapja Dragan Milošević: Župa Valpovo i povijest crkve u Belišću od 1886 do 1966 godine. 2015.
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja Belistye városi információs portál A Valpovština információs portálja
Kategória:Eszék-Baranya megye települései