Vágsellye

Vágsellye (szlovákul Šaľa, németül Schelle) város Szlovákiában. A Nyitrai kerület Vágsellyei járásának székhelye. Vágvecse, illetve Hetmény major tartozik hozzá.

Fekvése

A mátyusföldi város a Kisalföldön, a Vág folyó alsó folyásának jobb partján, Pozsonytól 60 km-re keletre, Galántától 15 km-re keletre, Nyitrától 30 km-re délnyugatra és Komáromtól 50 km-re északra fekszik. A település magjához képest a Vág szemközti partján található Vágvecse településrész. A legközelebbi falvak: Vágkirályfa, Deáki, Hetmény településrész, Tornóc és Vághosszúfalu. A városon keresztülhalad a Pozsony–Érsekújvár vasútvonal. A Vág balpartján, Vecsén a közúti híd mellett kikötő található.

Élővilága

A város felett van a Vágon a vágkirályfai vízierőmű, illetve Vágvecse határában a Duslo vegyiüzem, melyek fokozottan ártalmas hatással vannak a környezetre.

Az artézivizek minőségét folyamatosan mintavétel útján ellenőrzik a városban. 2012. második felében a Felső (Horná) utcában lévő artézikút újra iható vizet ad, mivel a higany mennyisége az egészségre ártalmas szint alá csökkent. A Hviezdoslav utcában lévő artézikút vize továbbra is iható.sala.sk

Az egykori Pigler-kert maradványaként, ma a szlovák óvoda kertjében található egy 2006 óta védett kb. 150-200 éves kislevelű hárs.

Vágsellye Vágvecse részén, illetve Hetményen vannak gólyafészkek. A vágvecsei fészek elektromos vezeték oszlopán volt, míg Hetményen egy ház udvarán, valamint az egykori termelőszövetkezet (EFSz) udvarán. 2011-ben és 2012-ben csak az egykori EFSz udvarán található fészekben volt költés, ebből sajnos 2011-ben két egyed a kirepülés után elpusztult.bociany.sk Megfigyeltek itt már többek között vörös kányát is.birding.sk

A város közvetlen közelében több illegális szemétlerakat is található annak ellenére, hogy Vágvecse határában van szeméttelep, a kommunális és a természetes hulladékot is folyamatosan gyűjtik. Szeparált szemétgyűjtés is folyik bizonyos helyeken.

Története Vágsellyén két alkalommal, 1961-ben és a közelmúltban is találtak neandervölgyi-leletet (másodlagos helyzetben), azonban ezidáig közülük csak egyet hoztak nyilvánosságra. A Duslo vegyiüzem és más építkezések során több kultúra régészeti lelőhelyét is megtalálták, többek között: a vonaldíszes kerámia kultúrájának települését, a zsinórdíszes kerámia három temetkezési helyét, egy i. e. 5.–4. századi települést, keltaBřezinová, G. 1996: Laténske sídlisko v Šali-Veči v okrese Galanta. Študijné zvesti AÚ SAV 32, 141-158. és kvád (1.–4. század) településmaradványokat, 7. és 8. századi csontvázas temetőt az avar-szláv időszakból (az ehhez tartozó települést azonban már nem sikerült időben feltárni), a Nagymorva Birodalom időszakából származó temetőt, a későbbi Árpád-korból pedig még több lelőhely került elő a környéken. 1889-ben Schlesinger Ármin 7. század eleji bizánci solidust küldött a Magyar Nemzeti Múzeumba, amely Vágsellyén kerülhetett elő.Somogyi Péter 2014: Byzantinische Fundmünzen der Awarenzeit in ihrem europäischen Umfeld. Budapest, 205 No. 26. A középkorban az itt található gázlón át haladt a Morva- és Csehországba vezető Via Bohemica kereskedelmi út.

Az első fennmaradt írásos emlék, mely terra Wag néven említi a helyet, 1002-ből való (a Szent István alapította pannonhalmi apátság alapító oklevelének másolatában maradt fenn, kb. 1180 körülről). Az említett rész valószínűleg későbbi betoldás, és nem csak a mai Vágsellye területére vonatkozhatott (bár egy 1239-es oklevélben az áll, hogy Salát régebben Wag területnek nevezték). Sala első említése az 1105–1110 körüli időből származik, a pannonhalmi apátság Vörös Könyv (Liber Ruber) nevű oklevélmásolataiból, amikor is a terület hozzájuk került. Később az egri érsekség birtoka. 1367-ben birtokvita miatt járják körbe határait.DLDF 38118; Piti Ferenc 2022 (szerk.): Anjou-kori Oklevéltár LI. 1367. Budapest-Szeged, 181 No. 277, 234-236 No. 354.

Nagy és Kis Udvarcz nevű részén a középkorban királyi hálósok lakhattak, s a területet IV. Béla 1267-ben a turóci monostornak adományozta. Ezen felül új híd verését is engedélyezte Tornóc irányában, mivel az előzőt Bertalan és Orbán vecsei nemesek elfoglalták.Hazai oklevéltár, 51; Századok 1875, 184; Szentpétery Imre 1930: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I/3. Budapest, 474 No. 1553; Fügedi Erik 1938: Nyitra megye betelepülése. Századok 1938, 303 1337-ben Hetmény határjárásában villa Vduorch alakban szerepel.1906 A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei I. 1241–1526. Budapest, 105-106 No. LI

1522-ben Majthényi Uriel kiváltságokat adományozott Sellyének. 1536-ban I. Ferdinánd mezővárosi rangra emelte. A reformáció szele hamar elérte a települést, 1557-ben a Csallóközből Szerdahelyről jött András nevű lelkész és Hadán presbiter működött itt, azonban Somogyi Péter tanítóval együtt elfogták őket, s csak 1558-ban szabadultak királyi kegyelemből.Thury Etele 1908: A Dunántúli Református Egyházkerület története 1. Pápa, 40. 1565-ben Miksa király a városnak vámmentességet adományozott Somorján.Jancsik Ede 1869: Csallóköz és egy kis böngészete Somorja levéltárában. In: Győri Történelmi és Régészeti Füzetek IV, 323 1567-ben Nagy Ferenc, 1569-ben Németh Dénes volt a sellyei naszádosok vajdája.Szentkláray Jenő 1885: A dunai hajóhadak története. Budapest, 365. A város 1586-ban a jezsuitákhoz került, ők 1598-ban Turócból (Znióváraljáról) ide helyezték át kollégiumukat, amely 1604-ig működött a városban.

jobbra|bélyegkép|180px|A kastély, ma levéltár képe Pázmány Péter érsek kedvelt tartózkodási helye volt. 1663-ban Érsekújvár eleste után török kézre került, és 1686-ig ott is maradt. 1692-ben vásártartási jogot kapott. Várkastélyának jelentősége a török időkben Esztergom eleste után nőtt meg. A török elleni végvári harcok fontos bázisa volt. A város környéke többször is szinte teljesen elnéptelenedett, ezek közül keveset tudni az 1241. évi tatárjárás hatásáról, azonban az 1661. és 1663. évi török pusztításról pontosabb adatok maradtak fenn, ekkor 300 házból mindössze 30 maradt meg.

Nagy veszteségek érhették a várost a Rákóczi-szabadságharc alatt, az 1703–1708 közti időszakban (utána itt már nem folytak harcok), ugyanis az 1715-ös népszámlálás idején csak 13 paraszt és 16 zsellér lakott Sellyén.

1849-ben, a tavaszi hadjárat során két csata is zajlott a közelben: Zsigárdon (1849. június 16.) és Pereden (1849. június 20-21.) A mezővárosban Pott és Perin dandáregységei állomásoztak. A sereg jelenléte nyomán kisebb kolerajárvány pusztított. Postahivatalát 1886-ban létesítették. A Vág folyón átívelő első közúti hídját 1912-ben, a vasúti hidat 1898-ban építették.

A régió első, 1907-ben alapított hetilapja Vágsellye és Vidéke címmel jelent meg. A Vágsellye és Járása című közéleti hetilapot 1913-ban alapították. Ezen regionális magyar hetilap az első világháború kitörésekor szűnt meg.Bukovszky László: A műveltség és közművelődés évszázadai a MátyusföldönNovák Veronika előadása a vágsellyei régió sajtótörténetéről

jobbra|bélyegkép|180px|A járási hivatal épületét 1932 decemberében adták át Az első világháború után a várost 1919. január 7-én foglalta el a csehszlovák hadsereg, ahol csupán gyenge ellenállásba ütköztek.Hamar Kálmán 1971: A marxista baloldal fejlődése és harcai Nyitra vidékén. Irodalmi Szemle 1971/4, 293-294; 1983: Hozzászólás. Irodalmi Szemle 1983/1, 90. Sellye megmaradt járási központnak, s ez újból a népszámlálások nemzetiségi oldalának kárára volt. Az állami népiskola nyelve csehszlovák lett, s csak 1927-től volt újból magyar nyelvű oktatás a magyar részleg létrehozása révén. 1931-ben a városnak új harcos nacionalista katolikus plébánosa lett, Pavol Macháček személyében. Ez a vágsellyei magyar katolikusok hitéletének visszaszorulásához vezetett.Prágai Magyar Hírlap 11/169, 2 (1932. július 27.); Barázda - Magyar Néplap 1938. január 23. Az elnemzetlenités túlkapásai; Šmida 2000, 15.

1938–1945 között újból Magyarország része. A magyar csapatokat 1938. november 10-én fogadta ünneplő lakossága. 1945. március 31-én a szovjet Vörös Hadsereg csapatai foglalták el. Ennek emléke a győzelmi emlékmű. A háborúban elesettek emlékét a templomnál elhelyezett hősi halottak nevét felsoroló emlékmű és a főutcán található emlékmű őrzi.

Műtrágyát gyártó vegyi üzemét 1958. szeptember 1-jén kezdték építeni. A vegyiművek ipari vasútját 1959-ben építették, az 5 km hosszúságú pályaszakasz Tornócnál csatlakozik a vasúti fővonalra. 1960. január 1-jén közigazgatásilag egyesítették Vágvecsét és Vágsellyét.

jobbra|bélyegkép|180px|Városháza 1970-ben Vágsellyének 13 251 lakosa volt. 1972-ben megkezdték a reneszánsz kastély felújítását. 1973–1977 között új közúti híd épült. 1974-ben egy közúti balesetben megsérült a Szentháromság-szobor, melyet 1992-ben hoztak rendbe. 1987-től jelenik meg a Slovo Šaľanom havilap. 1989. november 16-án itt alakult meg a szlovákiai magyarok első politikai pártja, a Független Magyar Kezdeményezés.

1990-ben a város lakossága elérte a 25 ezret. A városháza új épületét 1990 júniusában adták át. 1992–1995 között fölújították a Szent Margit katolikus templomot, melyet eredetileg valószínűleg Pázmány Péter építtetett a Bocskai-felkelés alatt lerombolt templom helyett. A ma látható templom azonban 1828 és 1837 között épült klasszicista stílusban, Schwartz György tervei alapján. Pázmány nevéhez fűződik a kollégiumnak szánt kastély befejezése is, a milánói Syroth Kilián tervei alapján, a Thurzo család kastélyának mintájára. Vásárcsarnokát 1995-ben adták át. Vágsellye 1996-ban, 36 év után újra járási székhely lett.

2007–2008-ban elvégezték a levéltár (kastély) ismételt felújítását. Szintén 2007-ben adták át a városháza előtti teret a parkolóval, „vízfolyóval”, továbbá az emlékoszlopokkal együtt, mely a korábbi út és park helyén épült.

A városban élénk sportélet folyik, a női kézilabda csapat előkelő helyezéseket ért el. Télen a korcsolyapálya a kikapcsolódásra vágyóknak és a hoki szerelmeseinek is helyet ad. Az egészségügy az utóbbi években nagymértékben leépült a városban, egyedül a Duslo vegyiüzem területén található kórház üzemel változatlanul. Az egykori műmalom épületét mára elbontották.

Népessége

balra|bélyegkép|180px|A két világháború vágsellyei elesettjeinek emlékműve 1880-ban 3049 lakosából 1995 szlovák, 707 magyar, 135 német, 80 egyéb anyanyelvű, 2 idegen és 130 csecsemő. Vágvecse 1125 lakosából 624 magyar, 223 szlovák, 191 német, 50 egyéb anyanyelvű és 37 csecsemő volt.

1890-ben 3213 lakosából 1779 magyar és 1311 szlovák anyanyelvű. Vágvecsén 785 magyar és 159 szlovák anyanyelvű élt.

1900-ban 3581 lakosából 1964 szlovák, 1564 magyar, 4 német és 5 egyéb anyanyelvű. Vágvecse 1179 lakosából 1058 magyar, 105 szlovák és 16 német anyanyelvű.

1910-ben 3812 lakosából 3489 magyar és 286 szlovák anyanyelvű. Vágvecsén 810 magyar és 168 szlovák anyanyelvű élt.

1921-ben 4046 lakosából 2472 csehszlovák és 1248 magyar volt. Vágvecsén 835 magyar és 290 csehszlovák élt. A csehszlovák demográfiatudomány már ekkor szlovák "nyelvszigetként" határozta meg a Vág jobb oldalán.Antonín Boháč 1926: Národnostní mapa Republiky československé. p. 118.

1930-ban 4573 lakosából 2771 csehszlovák és 1255 magyar volt. A népszámlálást Vágsellyén is számos panasz kísérte.Vö. Prágai Magyar Hírlap 11/169, 2 (1932. július 27.) Vágvecsén 340 magyar és 783 csehszlovák élt.

1941-ben 4528 lakosából 4216 magyar és 250 szlovák volt. Vágvecsén 953 magyar és 39 szlovák élt.

1970-ben 12 922 lakosából 1943 magyar és 10 766 szlovák volt.

1980-ban 19 167 lakosából 3719 magyar és 15 141 szlovák volt.

1991-ben 24 776 lakosából 18 974 szlovák és 5413 magyar volt.

2001-ben 24 564 lakosából szlovák 19 583 (80%), magyar 4392 (17,8%), cseh 0,7% volt.