A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Tolna vármegye egyik legnagyobb múltú és legeredményesebb középfokú oktatási intézménye, melynek fenntartója a magyar evangélikus egyház.
Az intézményt eredetileg 1806-ban Sárszentlőrincen alapították, 1831–33 között itt tanult a későbbi névadó Petőfi Sándor. A jobb kihasználtság és az anyagi biztonság érdekében az iskola 1870-ben Bonyhádra költözött. A létesítmény azóta többször is bővült, 1893-ban itt épült fel a megye első tornaterme, 1908-ban látványos szecessziós főépületet kapott, 1935 óta saját kollégiummal rendelkezik, míg 2017. szeptember 1-től az egykori Vörösmarty Mihály Általános Iskolát vette át az intézmény. 2019. szeptember 1. óta alapfokú művészetoktatási intézménnyé vált, azóta az oktatási komplexum hivatalos neve Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Intézmény.
Az intézmény története
A sárszentlőrinci kezdetek Az iskolát a jelentős számú evangélikus lakosság szándéka szerint 1806-ban alapították Sárszentlőrincen. Az intézmény feladata hazafias érzelmű, a nyelvben jártas tanítók képzése, valamint a továbbtanulni vágyó ifjaknak a megfelelő műveltség megadása volt. Az 1790-es években épült, L alakú épületben kezdte meg működését az intézmény, amely 1806 és 1853 között úgynevezett Schola Trivalis, vagyis három évfolyamú kisgimnázium volt. Ebben az időszakban volt itt kisdiák az evangélikus Petrovics Sándor 1831–33 között, aki később Petőfi Sándor néven vált országosan ismertté. Sárszentlőrincen Illyés Gyula és Lázár Ervin mellett az ő emlékét is aktívan ápolják mind a mai napig.
A korszak legendás tanára volt Lehr András, aki 1831 és 1853 között tanított Sárszentlőrincen, a fiatal Petőfit ő ismertette meg a latin nyelvvel és a klasszikus irodalommal. A nagy előd tiszteletére a tantestület a kiemelkedő gimnazisták általános iskolai mentortanárait elismerő díját róla nevezte el. A tanító később haláláig a soproni evangélikus líceumban oktatott, fiai szintén tanárok lettek, Lehr Zsigmond műfordító, Lehr Albert pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett.
Maga az intézmény idővel kinőtte a kis falut és az épületet is, így felmerült az igény a költöztetésre. Az épületet és a falut végül 1869-ben hagyta el az iskola. A házat az 1930-as években jelentősen átalakították, napjainkban műemlék, a homlokzatán pedig több emléktábla és dombormű állít emléket az egykori gimnáziumnak és az itt tanuló Petőfinek.
Költözés Bonyhádra 1870-ben a Völgység akkori virágzó központjába, Bonyhádra telepítették át az intézményt, mivel itt nagy számú evangélikus lakosság élt. Az algimnáziummá váló épület a mai Bajcsy-Zsilinszky utcai régi épületben kapott helyet, mely a jelenlegi formáját 1887-ben nyerte el. Ebben az időben, 1894-ben adták át Tolna vármegye első tornatermét is, amelyet a mai napig is használnak. Az intézmény fejlődését a szekszárdi politikusok akadályozzák, és a megyeszékhely fejlesztését erőltetik, így csak több éves csúszással, 1906-ban kapja meg a főgimnáziummá minősítést, és elindulhat a nyolcosztályos képzés.
Az intézmény centenáriumi ünnepségén elhatározták egy új épület létrehozását, amely képes a megnövekedett létszámú diákságot befogadni. A példás összefogással másfél év alatt felépített új, szecessziós stílusú főépületet 1908-ban adták át az egykori Szén utcában, amely 1934 óta Kossuth Lajos nevét viseli.
Az első világháború és az azt követő vörösterror több gimnáziumi tanár és diák életét követelte, akiknek emléktáblát állítottak a bejárat mellett. Ebben az időszakban volt az intézmény diákja Illyés Gyula, aki 1914 és 1916 között tanult itt. 1935-ben átadták az internátus új épületét, de az eredetileg tervezett 2 emeletes épületnek csupán az egyik 1 emeletes szárnya készült el a főbejárattal és a lépcsőházzal együtt, melyek a kor színvonalán igazán modernnek számítottak. A földszinten tanulószobákat, az emeleten hálóhelyiségeket alakítottak ki.
Az 1930-as években a Völgységet Németországból érkező náci agitátorok járták, hogy a helyi svábokat megnyerjék a nagynémet ügynek. A gimnázium (sokszor sváb) tanulói önkéntes alapon jelentős aknamunkát fejtettek ki a szerintük hazaárulók tevékenysége ellen, a diákcsínyektől kezdve a komolyabb károkozásokig, pl. ablakok betöréséig vagy a politikai gyűlések félbeszakításáig is elmentek. Fő célpontjuk, a később a Volksbund alelnökévé váló Mühl Henrik többször is feljelentette a gimnazistákat, ellehetetlenítő és lejárató kampányokat folytatott ellenük, de legtöbbször céljával ellentétes hatást ért el, mivel a fiatalokat az iskolájukban hősnek tekintették, továbbtanulásuk esetén az új intézményeikben megdicsérték vagy akár elő is léptették őket. A gimnázium tanárainak elévülhetetlen érdemeik voltak a náciellenes és magyar párti Hűséggel a Hazához mozgalom megalapításában.
Az államosítás után A második világháborút az intézmény viszonylag épségben megúszta, habár 1944. november 30. és 1945. márciusa között a gimnázium és a kollégium épülete szovjet hadikórházként működött, így felújításra szorult. Ezt követően a politikai helyzet megváltozott, így a komoly ellenállás ellenére az evangélikus egyháztól elvették az intézményt, ami így az 1948. június 16-án megszavazott törvény értelmében állami gimnázium lett. 1949-ben az intézmény Petőfi Sándor halálának centenáriuma alkalmából felvette egykori diákjának a nevét. Az intézményről később leválasztották a „tápintézetet,” a tápintézeti vezető lakását és a régi gimnázium tömbjét is. Ezek ellenére mindvégig magas szintű képzés jellemezte a gimnáziumot, ekkoriban Schwarcz Tibor igazgatósága alatt az ország egyik legjobb intézménye volt matematikából és fizikából is. 1976-ban került vissza az intézményhez a korábban önállósodott Vörösmarty nevét viselő kollégium is, és a sportlétesítmények is komoly fejlesztésen estek át. Sok később híressé vált ember tanult itt ebben az időszakban.
Visszakerülés az egyházhoz, és a jelen Az állami gimnázium 1992-ben került vissza az evangélikus egyház tulajdonába, miután ezt a tantestület és a városvezetés is egyaránt támogatta. Az épület teljes körű külső felújítása után befejezték a kollégium bővítését is, így 1996-ban új, 160 férőhelyes, modern stílusú kollégiumi szárnnyal bővült az intézmény. 2001-től a gimnázium alapító tagja lett az Arany János Tehetséggondozó Programnak, így ennek keretében jött létre az 5 évfolyamos D osztály. A 2001–2002-es tanévben az intézmény volt a házigazdája az országos tanévnyitó ünnepségnek.
Az intézmény 2006-ban ünnepelte alapításának bicentenáriumát, ennek keretében több felújítást, ünnepségeket és szoboravatást is tartottak. A 2013–14-es tanév elején Ónodi Szabolcs igazgató 14 évnyi intézményvezetés után nyugdíjba vonult, utóda Andorka Gábor lett. 2014-ben indult az első E osztály, amely a korábbi természettudományos C osztályból vált ki biológia-kémia tematikával. 2015-től fogva több év alatt felújították az épületek többségét, és több emlékművet és szobrot is avattak a nagy területű kertben, köztük Magyarország első Szilassi-poliéder szobrát és a reformáció 500. évfordulójának emlékművét.
2017-től az evangélikus egyház átvette az egyik bonyhádi általános iskolát, így a gimnázium az egyházi oktatási intézménykomplexum egyik részévé vált. Az ezt követő években további jelentős építkezések kezdődtek el, 2018-tól felújították a kollégium fürdőszobáit, 2020-ban a régi gimnázium lebontott épületszárnyának modern pótlását kezdték meg, míg 2021-ben az Atlétikai Centrum 400 m2-es bővítése indult el mintegy 300 millió forintnyi támogatásból.
A gimnázium létesítményei bélyegkép|299px|A főépület és a Forberger László-futópálya légi felvételen A gimnázium 4,7 hektáros területen fekszik, melyen számos épület, sportpálya, szobor és kert található.
A gimnázium főépülete Az intézmény főépülete, más néven A épület egy nagy méretű, egyemeletes, szecessziós stílusban épült létesítmény, amelynek homlokzata a Kossuth Lajos utcára néz. Építését 1907-ben kezdték meg, majd a következő év szeptemberében már át is adták. Az épület terveit a kor egyik legfoglalkoztatottabb építésze, Baumgarten Sándor készítette, a kivitelezést pedig egy helyi vállalkozás, Péter Dániel és fiai végezték. Az összköltség 226 000 koronát tett ki. Az épület a város egyik jelképe, emellett műemléki védelem alatt áll. Az utolsó komolyabb felújítását 2016 és 2019 közt szakaszosan végezték. Sor került a nyílászárók korszerűsítésére, az épület újrafestésére, valamint a folyosók és több tanterem modernizációjára.
A bejárati kapu ikonikus kilincse többek közt a Bonyhádi Öregdiák Szövetség jelképe is. Innen továbbhaladva egy kis szélfogó helyiségbe érünk, majd onnan a portára és a magasföldszintre. A jobb szárnyat az igazgatóság, a tanári terem, a könyvtár és további irodahelyiségek foglalják el. A földszint bal szárnyán található 3 tanterem és a 2 labor tanterem a kémiai szertárral, a nagyobb termet 2019-ben újították fel.
A folyosó végéről lehet az alagsorba lejutni, ahol 4 tanterem mellett a könyvtár raktárhelyisége található. A központi lépcsőházból lefelé a hátsó kijárathoz, míg felfelé menve az emeletre jutunk. Itt középen egy ülőhelyekkel ellátott terület van, melynek oldalaira a neves öregdiákok emléktáblái kerültek. A jobb szárny északi oldalát a 2019-ben felújított biológia szaktanterem, a szertár, valamint a földrajz terem foglalja el, míg velük szembe 3 tanterem nyílik. A folyosót a Fábián Tamás Emlékkiállítás zárja. A Bal szárny déli felén a fizika tanterem és a szertára, valamint 4 terem található, itt a folyosót a büfé zárja. A szintén felújított mosdók a lépcsőház mellől nyílnak. A kisebb, lezárt, csak a technikusok által használt lépcsőházon át lehet feljutni a padlásra, de egy beépített lift is található itt a mozgáskorlátozottak részére.
A főépületben van a legtöbb osztály saját tanterme, valamint az eszközigényes és a természettudományos órák helyszínei. A régi gimnázium épülete és a „Bajcsy” A régi gimnázium épületébe költözött eredetileg a gimnázium, a Bajcsy-Zsilinszky utca felé néző épület egy klasszicista stílusú építmény, amely jelenlegi kinézetét 1887-ben nyerte el. Az épület eredetileg jóval nagyobb volt, két szárnya között egy kapun lehetett bejutni az udvarra. Azóta már csak az épület bal szárnya áll ebben a formában. Az udvart közel teljesen körbeveszik az újabb épületek, melyekben 10 tantermet, a rajz szaktermet és a szertárát, valamint a pince klubot találjuk. Ezek az épületek igen változatosak, mivel nem egy időben épültek meg.
Az udvart és az azt körülölelő épületeket csak „Bajcsyként” emlegetik az iskolában, így az épületegyüttes a B épület nevet, az itteni termek pedig a B jelölést kapták. Az államosítás után különféle szakiskolákhoz tartozott a terület, ezalatt leromlott az állapotuk, és az udvart is lebetonozták. Miután visszaszerezte a gimnázium, komolyabb felújításon estek át az épületek, valamint parkosították az udvart is. Az épületek szigetelése és tetőcseréje nagyrészt a 2015–16-os tanévben zajlott. A féltetőket elbontották, az épületeket pedig sárgáról fehérre festették. Az addig múzeumnak használt régi gimnáziumot szigetelték, és 2 új termet alakítottak ki benne, így az iskolatörténeti múzeumot ideiglenesen részlegesen felszámolták. A Bajcsy alatt található az egyik korábbi ház pincerendszere, amelyből kialakításra került a hangulatos pinceklub.
Mivel a tömb minden más résztől elkülönül és messze van, így általában a 10. évfolyam osztályainak, illetve a kisebb csoportos óráknak és a kollégisták délutáni szilenciumainak a helyszíne.
2020-ban jelentős építkezések kezdődtek meg a régi gimnázium egykori jobb szárnyának helyén. A korábbi téglakerítés helyére egy kétszintes, 6 tantermes épülettömböt építettek, hogy ezzel is kielégítsék az új osztályok miatti megnövekedett tanteremigényt. Az új épület méretével és kialakításával a régi gimnázium elbontott felét pótolja, ám belső kialakítása a legkorszerűbb modern igények szerint történt.
A kollégium