A liánok lágy- vagy fás szárú, kúszó és kapaszkodó növények, amelyeknek a gyökérzete a talajban van, leveles, virágos száruk azonban más tárgyat (növényt, sziklát stb.) használ fel támaszul, hogy minél magasabbra nőjön fel a kellő mennyiségű fény megszerzésére. A felfutás a legkülönbözőbb módon történhet.

Élőhelyük Főleg a trópusi égövön gyakoriak. Az őserdőkben gyakran úgy ellepik a fák között üresen maradt teret, hogy szövedékük szinte áthatolhatatlan. A mérsékelt égöv felé számuk és jelentőségük egyre fogy. Hazánkban például a szőlő , borostyán, komló tekinthető liánnak. A sarkvidéken és a fátlan havasokon liánok nem élnek.

A trópusi esőerdőkben karvastagságú vagy feltűnően hosszú szárú liánok is nagy számmal élnek, s valóságos függőhidakat vonnak a fatörzsek és a fakoronák között, melyek gyakran virágokkal ékesek és rajtuk majmok és madarak élnek. Az erősebb, csavarodó szárú liánok könnyen a támasztónövény pusztulását okozhatják. Száruk ugyanis fiatal korban fogja körül a szintén fiatal támasztónövényt, később azonban megerősödik és tágulásra már nem képes, minél fogva a támasztónövény szárára, mely évről évre vastagodik, egyre szorosabban feszül, végül pedig nem ritkán meg is öli azt a szorítás következtében. Ha az elpusztult támasztónövény elkorhad, a lián magában marad a helyén.

Típusaik Találunk olyan fajokat, amelyek már határozottan differenciált kapaszkodószervekkel, például tüskékkel, tövisekkel vagy horgokkal rendelkeznek. Az az akácféle például, amelyet gyakran találunk a sűrű afrikai erdőségekben, egy vékony lián. Szárát tüskék borítják: tehát mindenbe belekapaszkodik. Ugyanez vonatkozik a kúszópálmákra.Univerzum, 1962 / 11. szám - 69. Az egyenlítői zöld pokol Hosszú ostorindáik valóságos kis szigonyokban végződnek. Végül, még mindig ebben a csoportban, bizonyos liánokat „ingerelhetőknek” mondanak: rövid ágféléik vannak. Ezek az ágacskák a legcsekélyebb érintésre körültekerednek az útjukba akadt száron vagy faágon. De ezek a növények még hordoztatják magukat.

Már aktívabbak, klasszikusabban „liánok” a borscserjék, ezek a kis liánok. Parányi kapaszkodógyökerek sokaságával kapaszkodnak a fatörzsbe. A kapaszkodógyökerek olyan tapadószervek, amelyeket a vaníliacserjéknél is megtalálunk.

Ezután következnek az „igazi” liánnak mondható növények. Ezeknél maga a szár tekeredik körül a fatörzseken, „futó”-liánok, vagy pedig specializálódott kacsokkal rendelkező liánok ezek.

Vannak: fűnemű liánok: vaníliaformák (Vanilloideae), tökfélék (Cucurbitaceae) borsfélék (Piperaceae); fásodó szárúakra példák: rattanpálma (Calamus spp.), orchideafa (Bauhinia spp.), meténgfélék (Apocynaceae)

Példák bélyeg|Liánok Ausztrália trópusi részén bélyeg|Liánok a londoni Kew Gardensben Növénycsaládok és nemzetségek, amelyek liánfajokat tartalmaznak:

Jegyzetek

Források Tolnai Új Világlexikona 10. (Budapest, 1928): liánok Univerzum, 1962 / 11. szám - 69.: Az egyenlítői zöld pokol Uj Lexikon 4. (Budapest, 1936): Liánok

Fordítás

További információk 'Vines and Lianas' by Rhett Butler, at http://rainforests.mongabay.com/0406.htm

Kategória:Kúszónövények Kategória:A növények nem rendszertani csoportosításai