Az 16. gróf Alexander von Üxküll-Gyllenband Huszárezred (hivatalos német nevén: K.u.K. Husaren-Regiment Graf Alexander von Üxküll-Gyllenband Nr. 16.) az Osztrák–Magyar Monarchia Császári és Királyi Hadseregének (kaiserlich und königliche Armee) egyik huszárezredeként lett felállítva. Az 1867-es kiegyezést követően az ún. Közös Hadsereg alakulata volt az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig. 1891-tól új ezredtulajdonosa lett, gróf Alexander von Üxküll-Gyllenband személyében.

1915-ben az összes ezred nevét megszüntették. Ezután az alakulat Császári és Királyi 16. Huszárezred néven szerepelt. Ezt a gyakorlatban nem tudták kivitelezni, mivel a háború miatt bevezetett költségcsökkentés nem tette lehetővé új nyomtatványok és pecsétek készítését. Másfelől senki sem tartotta be ezt az utasítást, és továbbra is korábbi nevén hívták az ezredet.

Története Az ezredet 1798. április 25-én alapították meg a bajorországi Engfurt városa melletti táborban a Coburg Dragonyos Ezred 4. osztályából, a Latour Chevauxlegers (svalizsér) Ezred (a későbbi 14. Dragonyos Ezred) egységeiből, francia emigráns alakulatokból, Saxe huszár osztályából, illetve a Bercsényi Huszárezred egy osztályából. Megnevezése pedig 13. Könnyű Dragonyos Ezred lett, de mindenki csak úgy hivatkozott rá, hogy 2. új felállítású Dragonyos Ezred. 1802-ben átalakították 6. Chevauxlegers (svalizsér) Ezreddé. Megkapta a felszámolásra ítélt 6. Coburg Dragonyos Ezred ezredesi osztályát 1851-ben újra átalakították 10. Ulánus Ezreddé. 1860-ban a 4. osztályát átadta az akkor felállításra került Önkéntes Ulánus Ezrednek, a későbbi 13. Ulánus Ezrednek. 1873-ban az ezredet utoljára alakították át huszárezreddé. Hadrendi száma a 16. lett. S magyarországi legénységgel töltötték fel.

Kiegészítő körletek Az ezredet a következő területekről egészítették ki: 1798-1830-ig Csehország 1830-tól Galícia 1853–1857 Kolomija 1857–1860 Stanislau 1860–1873 Bukovina

Huszárezredként: 1873–75 Nagyvárad, Debrecen, Munkács 1875–83 Szolnok, Nagyvárad, Debrecen 1883–89 Arad, Nagyvárad, Debrecen, 1889-től a VII. Hadtest kerülete (Temesvár)

Békehelyőrségek I. II. III. 1798 Engfurt (Bajorországban) 1801 Brandeis 1802 Klattau, majd Laufen 1803–1805 Klattau 1806 Brandeis 1810 Klattau, majd Himberg 1811 Inzersdorf 1812–13 Kecskemét 1814 Gyöngyös 1815 Bécs 1816 Gródek 1839 Bécs 1841 Nagytapolcsány 1844 Gyöngyös 1845 Nagyvárad 1848 Bécs 1849 Pozsony 1850 Szentgyörgy, majd Nagytapolcsány, és Přelouč 1851 Kőszeg 1852 Érsekújvár 1854 Bonchida, majd Nadwórna 1855 Erzsébetváros und Medgyes 1857 Nagyvárad 1859 Cegléd, majd Sárospatak 1861 Nyíregyháza 1863 Beszterce 1864–66 Brassó 1866 Szabadka 1872 Nagykároly 1872 Debrecen 1882 Czernowitz 1888 Rzeszów 1893 Budapest 1914 Törzs Marburg, 1., 2., 3. század: Graz – 4., 5. 6. század Radkersburg – Tartalék század: Debrecen thumb|gróf Eduard Clam-Gallas altábornagy

Ezred tulajdonos 1798–1801 betöltetlen 1801 herceg Franz Fürst Rosenberg-Orsini vezérőrnagy 1832 Simon Chevalier Fitzgerald altábornagy 1845 Ladislaus Graf von Würben und Freudenthal altábornagy 1850 Eduard Clam-Gallas altábornagy 1891 gróf Alexander von Uexküll-Gyllenband altábornagy

Hadműveletek Koalíciós háborúk 1799 harcok a Felső-Rajna vidékén: Az ezred részegységei részt vettek a Leimennál és Gamshorstnál lévő harcokban. Majd következtek a csaták Offenburgnál, Renchennél és Neckaraunál, Löchgaunál és Wieslochnál. 1800-ban részt vett az illeri-, illetve a hohenlindeni-, és a herbrechtingeni csatában. 1805-ben részt vett az ulmi- és az albecki csatában 1809-ben a Hiller-hadtest alárendeltségébe került, ahol az ezred részt vett a pfaffenhofeni, landshuti és neumarkti csatában. Ez évben még részt vett az trauni-, asperni- és a wagrami csatában. Az ezred később vissza vonult Morvaországba.

Felszabadítási háborúk 1813-ban részt vett a drezdai-csatában. Az ezred osztályai részt vettek dippoldiswaldei-, naumburgi-, eckartsbergai- és hochheimi- csatában. A rossz terepviszonyok miatt Hüningennél gyalogmenetben és karddal kellett, hogy harcoljon. 1814-ben az ezred osztályai részt vettek a vandœuvresi-, troyesi- csatában. Súlyos veszteségeket szenvedett Bar-sur-Aube-nál. Később részt vett az arcis-sur-aube-i-, fère-champenoise-i, illetve a párizsi csatában.

Száz nap 1815-ben németországi járőr és biztosítási műveletekben vett részt.

1848–49-es forradalom és szabadságharc 1848-ban az ezred három osztályát Magyarországról Bécsbe helyezték, és részt vett a krajnai tabori-csatában. Részt vett Bécs bevételében. Az 1. őrnagyi osztályt először a Délvidékre helyezték, majd a szerbek lojalitása láttán vissza vezényelték Bécs alá. Bécsben a közrend fenntartásában vett részt. 1849-ben részt vett a győri csatában, illetve Bakonybélnél szét vert egy honvéd alakulatot. Később két osztálya részt vett a váci- és a nagysallói csatában. Egy harmadik osztály Kátynál ütközött meg a magyar honvéd seregekkel. A tavaszi hadjárat során a III. Hadtest részeként egészen a Tiszáig nyomult előre.

Porosz–osztrák–olasz háború 1866-ban részt vett az északi hadsereg kötelékében skalitzi csatában és königgrätzi csatában.

Első világháború A huszárezred eleinte ezred kötelékben harcolt, majd hadosztály közvetlen huszárosztályként felosztva. A háború vége felé gyalogosként vetettél be az ezredet. Majd 1918-ban a felszámolták a győztes hatalmak nyomására.

Megszüntetése 1918 őszén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően Magyarország kikiáltotta függetlenségét. A frontokon harcoló alakulatokat haza szállították és a fegyverszüneti egyezmény értelmében felszámolták őket. Ez a sors jutott a Császári és Királyi 16. Huszárezred számára is. A hivatalos források szerint viszont a Császári és Királyi Hadügyminisztérium alá tartozott és mivel Magyarország függetlenné vált, nem hívhatta volna haza a többnyire magyar sorállománnyal rendelkező ezredet, hogy megszüntethesse. Ezt csak is a K.u.K. Hadügyminisztérium tehette volna meg. Nem tudni pontosan, hogy ez valaha meg is történt-e.

1914. júliusi alárendeltségi állapot VII. Hadtest – 2. Lovassági Hadosztály – 3. Lovasdandár Nemzetiség: 94% magyar – 6% egyéb Ezredparancsnok: Leopold Anker alezredes Ezredvezénylő nyelv: magyar Helyőrség: Törzs: Marburg - I. osztály Graz – II. osztály: Radkersburg Egyenruha: világoskék atilla fehér gombokkal és hamuszürke csákó takaróval

Szervezete A XVIII. századi folyamatos hadseregreformok során a lovasságnál az ezredeket négy osztályra, ezen belül nyolc svadronra tagolták. Kialakítottak egy tartalék svadront is 186 fővel, elsősorban az újoncok kiképzésére. Az addigi 2 század = lovassági szervezést felváltotta az immár 2 svadron = divízió szervezés. Vagyis a lovasságnál eltüntették az addig a gyalogságtól átvett kompánia (század) megnevezést és a lovassági század svadron nevet nyert, míg az addigi kétszázadnyi harcászati egység, a svadron új megnevezése divízió (osztály) lett. Szabályozták az ezredlétszámokat, a zászlók alakját, az egyenruha formáját, de a szín ezredről ezredre változott. A fegyverzet továbbra is kard, két pár pisztoly, később rövid karabély. A vezényleti nyelv német maradt, de a nem magyar származású ezredtulajdonosok, illetve ezredparancsnokok döntő többsége – tekintettel, hogy huszárjaikkal magyarul tudjanak beszélni – megtanulták a nyelvet, ha törve is, de megértették magukat.

1860-tól az ezred 2 osztályból állt, ami továbbá három-három századból. Így került bevetésre az első világháborúban.

Az egyes osztályokat a vezetőjükről nevezték el: az 1. osztály volt az ezredesi-osztály a 2. osztály volt az alezredesi-osztály a 3. osztály volt az 1. őrnagyi-osztály a 3. osztály volt a 2. őrnagyi-osztály

1798-ig az ezredeket tulajdonosuk neve szerint hívták, akiknek ténylegesen vezetniük is kellett az alakulataikat. Minden tulajdonos váltással az ezred új nevet kapott. 1798-at követően hivatalosan csak számozással illették az alakulatokat, de bizonyos esetben, illetve beszédben az éppen aktuális ezred tulajdonos nevén nevezték. Pont ezek miatt az állandó átnevezések kapcsán nehezen követhető az osztrák-magyar huszárezredek története.

Kapcsolódó szócikkek A Császári-Királyi Hadsereg 1848-1849-ben Császári és Királyi Huszárok

Források Ságvári György–Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Magyar Könyvklub, 1999 Zachar József: A magyar huszár. Corvina, 2000 Obstlt. Alphons Frhr. v. Wrede: Geschichte der K.u.K. Wehrmacht von 1618 bis Ende des XIX Jh. Bécs, 1898–1905 Georg Schreiber: Des Kaisers Reiterei. Österreichische Kavallerie in 4 Jahrhunderten. Mit einem Geleitwort von Alois Podhajsky. Speidel, Bécs, 1967 B. M. Buchmann: Österreich und das Osmanische Reich. WUV-Univ. kiadó., Bécs, 1999 Allmayer-Beck/Lessing: Die k.u.k. Armee 1848–1918. Bertelsmann, München, 1974

Fordítás

16