Benedetto Croce (kiejtése [beneˈdetto ˈkrɔːʧe], Pescasseroli, 1866. február 25. – Nápoly, 1952. november 20.) olasz idealista, eszmeileg Hegelhez közel álló filozófus, történész, politikus, irodalomkritikus és író, a 19. századi olasz liberalizmus és újidealizmus fő ideológusa.
Életpályája Abruzzói és campaniai gyökerű, hagyományosan katolikus családban született, s bár kamaszkorában szakított a vallással, annak hagyományos rítusait élete végéig megtartotta. 1883-ban, tizenhét éves korában szüleit egy földrengés során elvesztette. Silvio nagybátyja kulturális köreiben módjában állt olyan fontos politikai és értelmiségi férfiakkal találkozni, mint Antonio Labriola, aki bevezette őt a marxizmus eszmekörébe. Bár beiratkozott a Nápolyi Egyetem jogi karára, Rómában Labriola erkölcsfilozófiai előadásait hallgatta. Egyetemi tanulmányait sosem fejezte be, de lelkesedett a műveltség és a filozófia iránt, elhanyagolva a hegeli gondolatot, amelynek érthetetlen formáját kritizálta. Rómát elhagyva, 1886-ban visszatért Nápolyba, ahol megvette Giambattista Vico nápolyi filozófus házát, aki bizonyos értelemben beléje plántálta saját bölcseletét. 1890-ben a Kilenc múzsa társasága (Società dei Nove Musi) megalapítói között értelmiségi díszvacsorát adott. bélyeg|263px|Dolgozószobája Számos utazást tett Spanyolországba, Németországba, Franciaországba és Angliába miközben műveltségében egyre nagyobb szerepet kaptak történelmi és irodalmi tanulmányai. Különösen Giosuè Carducci költészete és Francesco De Sanctis művei. 1895-ben, Labriolával újra kapcsolatba lépett, a marxizmus iránt érdeklődve, annak történelmietlen kapitalizmusszemléletét viszont bírálva. Marxétól egyre inkább Hegel filozófiája felé orientálódott. 1922-ben még lelkesedett Mussoliniért, ám később a olasz fasizmust az erkölcs betegségének nevezte.
Nézetei A hegeli dialektika ellentéteinek szintézise helyett a különbözőségek szintéziséről ír, melyekben megőrződik a különbözőség is. Filozófiáját maga a „szellemi filozófiájának” nevezte, melyben az egyedüli valóságosan létező a szellem, a fizikai világ nem több a tudat konstrukciójánál. A szellemi megismerés négy fajtáját különbözteti meg: az esztétika, a logika, a gazdaság és az etika szféráját. A szellem tevékenységét időben kibontva a történelem írja le, így a filozófia maga is történelem – a történelem leírása csak a filozófiai kategóriák segítségével lehetséges. A szellem története végtelen fejlődés, mely abszolút és idővel felváltja a vallást. Croce leginkább lényeges művei az esztétika területén jelentek meg. Az igazi műalkotás a szerinte a művészben élő kép, aminek fizikai megvalósulása azt mintegy örökkévalóvá teszi, befogadói pedig rajta keresztül reprodukálják, újraalkotják. A művészet alapvetően szellemi tevékenység, alkotás. A szépség fogalma azonos a kifejezéssel: a szépség csak a műalkotásokban nyilvánulhat meg. Természeti szépség nem létezik, bár a természet képes arra, hogy a szemlélőből esztétikai képet hozzon létre.
Magyarul
A tiszta intuició és a művészet lírai jelleme; ford. Kiss Ernő; Stief Ny., Kolozsvár, 1912 Esztétika. Elmélet és történet; ford. Kiss Ernő; Rényi, Bp., 1915 Az aesthetika alapelemei; ford. Farkas Zoltán; Franklin, Bp., 1917 (Kultúra és tudomány) A politika elemei; ford. Révay József; Franklin, Bp., 1926 (Kultúra és tudomány) Történelem és szabadság; ford. Biró Pál, Kinszki Imre, sajtó alá rend. Csécsy Imre; Századunk, Bp., 1940 A szellem filozófiája. Válogatott írások; vál., bev., jegyz., bibliográfia Kaposi Márton, ford. Csala Károly, Rozsnyai Ervin; Gondolat, Bp., 1987 (Gondolkodók) A szabadság hitvallása; ford. Bíró Pál, Kinszki Imre; Kossuth, Bp., 1990
Jegyzetek
További információk Várdai Béla: Benedetto Croce újabb esztétikai művei; Franklin Ny., Bp., 1928 Mester János: Benedetto Croce; Egyetemi Ny., Bp., 1931 Lontay László: Benedetto Croce történetelmélete; Antiqua Ny., Bp., 1944 (A Budapesti "Pázmány Péter" Tudományegyetem Olasz Művelődéstörténeti Intézetének kiadványai) Kelemen János: Benedetto Croce. Kossuth Kiadó, Budapest, 1981 Takács József: Benedetto Croce művészetelméleti nézetei; Akadémiai, Bp., 1981 (Modern filológiai füzetek) Benedetto Croce 40 anni dopo. Atti del congresso internazionale Benedetto Croce (1866–1952), Accademia d'Ungheria in Roma, 20-21 novembre 1992; szerk. Kelemen János; Accademia d'Ungheria, Róma, 1993 Kaposi Márton: Filozófusok és filológusok. Válogatott tanulmányok; Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, Veszprém, 1999 (Carmen saeculare) Benedetto Croce 50 anni dopo; szerk. Fontanini Krisztina, Kelemen János, Takács József; ford. Bódi Eszter et al.; Aquincum, Bp., 2004 Történetelmélet II. Szerk.: Gyurgyák János-Kisantal Tamás. Budapest. Osiris Kiadó, 2006 Ormos Mária: Politikai eszmék, politikai gyakorlat a 20-21. században. Napvilág Kiadó, Budapest, 2009 Kaposi Márton: Hagyomány és modernség Benedetto Croce eszmevilágában. Tanulmányok; Eötvös, Bp., 2012 Kaposi Márton: Benedetto Croce intuíciófelfogása és magyar értelmezői; JATEPress, Szeged, 2017
Kategória:1866-ban született személyek Kategória:1952-ben elhunyt személyek Kategória:Olasz filozófusok Kategória:Olaszország oktatási miniszterei Kategória:A Román Akadémia tagjai Kategória:Olasz művészettörténészek Kategória:Irodalomkritikusok