Haraszti Emil (Nagyvárad, 1885. november 1. – Párizs, 1958. december 27.) zenetörténész, tanár, publicista. Haraszti Gyula egyetemi tanár fia, Récsi Emil unokája.
Életútja
Haraszti Gyula és Récsi Jolán fia. Mesterei Farkas Ödön és Geiger Albert voltak.
1907-től 1929-ig a Budapesti Hírlap zenekritikusaként dolgozott. 1908 és 1918 között a budapesti IV. kerületi (belvárosi) főreáliskola francia–német szakos tanára, 1917-től a Budapesti Tudományegyetem zenetörténet magántanára volt.
1918-tól 1927-ig a Nemzeti Zenede igazgatója, s közben rövid ideig a Magyar Nemzeti Múzeum zenei osztályának vezetője volt. Kern Auréllal közösen szervezte újjá az intézményt.
1927-ben Párizsba költözött. 1941-ben megkapta az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet.Hivatalos Közlöny, 1941. november 1. (49. évfolyam, 21. szám)
Fontosabb művei
Hubay Jenő élete és művei Wagner Richard és Magyarország (Budapest, 1916) Hangutánzás és jelentésváltozás az egyetemes és a magyar hangszertörténetben (1926) Bartók Béla (Budapest, 1930) A zenei formák története (Budapest, 1931) Barokk zene és kuruc nóta (Századok, 1933) La musique hongroise (Paris, 1933) A tánc története (Budapest, 1937) Béla Bartók (His life and works. Paris, 1938) Berlioz et la Marche hongroise (Paris, 1946) Franz Liszt; Picard, Paris, 1967
Jegyzetek
Források
A magyar muzsika könyve (Budapest, 1936), 392. old.
További információk
Ozsvárt Viktória: Francia kapcsolat. Haraszti Emil (1885–1958) pályaképe; BTK ZTI, Budapest, 2022 (Musicologia Hungarica)
Kategória:Magyar zenetörténészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Nagyváradiak Kategória:1885-ben született személyek Kategória:1958-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar emigránsok Franciaországban Kategória:Magyar zenekritikusok