A Csin-dinasztiát Sze-ma Jen alapította. A Három királyság nevű korszak végén a Vu állam meghódításával Kína újraegyesült Csin uralom alatt. A trónviszályok és nomád népek támadásai következtében északi területeit elvesztette, korszakának első fele a Nyugati Csin dinasztia véget ért. A Csin császárok uralkodása a déli területeken a Keleti Csin dinasztia alatt folytatódott egészen a dinasztia megdöntéséig 420-ig.
Történelem
Nyugati Csin dinasztia (265-316) Sze-ma Jen, császári nevén Vu Ti (265-289) baráti körének és nagy családjának köszönhetően megszerezte a kínai trónt 265-ben. A Vej dinasztiával ellentétben a felséges család hercegei itt nagyobb szerepet töltöttek be az udvarban. Azonban területeiken teljes fennhatósággal nem rendelkeztek, mert a hivatalos császári biztosok ellenőrzése alatt álltak. Háborúk idején kötelességük volt hadsereget felállítani és azzal támogatni a császárt. Hadsereg felállítása viszont lehetővé tette a Csin hercegeknek, hogy kormányzókat befolyásuk alá vonjanak és saját, a császári hatalomtól független hadseregeket szervezzenek. Az így létrehozott hadseregeiket pedig egymás közötti harcaikban is felhasználták. Konfliktusaik pedig biztosították azt, hogy ne forduljanak együttes erővel a császári vezetés ellen, ezáltal a dinasztia továbbra is fennmaradt. 280-ban Vu meghódítását követően a külső fenyegetés megszűnésével elkezdődhetett a birodalom gazdasági és pénzügyi helyreállítása. Elkezdték leszerelni a dinasztia alatt szolgáló katonákat. Ez viszont problémába ütközött a hercegeknél, akik ragaszkodtak a személyes testőrségeikhez. A leszerelő katonák megtartották fegyvereiket és eladták őket. A leszerelt katonák nagy része észak Kína területén a Hsziungnu és Hszienpi államok által adományozott földeken parasztként kezdtek el dolgozni. A kapott földek kedvezőek voltak, számukra mert a nomád népek nem rendelkeztek hatékony adminisztrációval illetve szigorú adózás sem volt. A Nyugati Csin dinasztia állam vezetése nem adott földeket a leszerelt katonáknak így nem valósult meg pénzügyi növekedés és gyakorlati erejét elvesztette. A hercegek és a határ menti területek katonai ereje megnőtt. Négy ilyen határ menti csoport alakult ki a topák, a tibetiek, a hszienpi északon és a hsziungnuk 19 törzse.Eberhard 1969 115-118.o.
Trónviszályok A Csin udvaron belül megerősödött a Jang család mely családnak egyik lánya császárné lett. Vu Ti halálával Hui Ti (290-306) került a trónra. Az új császár felesége meggyilkoltatta a Jang császárnét. Ennek köszönhetően a Csia család udvari vezetése megszerezte a hatalmat. 299-ben a Csia család megszabadult a trónörököstől ezzel legitimálták uralkodásukat. A Csin család lecserélése azonban nem maradt szó nélkül és ahhoz vezetett, hogy a tábornokok és a hercegek a határ menti népekkel szövetkeztek a Csia család ellen. 300-ban Lun herceg meggyilkoltatta a Csia császárnét és 301-ben császárnak kiáltotta ki magát, de ugyanebben az évben Csi hercege megölte. Csi hercegét Csangsa hercege ölte meg 302-ben, Csangsa hercegét pedig Dung-hai hercege. 302-ben emelkedett fel Ho-csien hercege és 306-ban meggyilkolták. Csengtu hercege 303-ban hatalomra tört, 305-ben pedig megszerezte a fővárost. 306-ban ő is ugyanúgy el lett távolítva.Eberhard 1969 119.o.
Kínai migráció A Nyugati Csin dinasztia idején a főváros körül zajló küzdelmeknek az lett következménye, hogy a népesség a viszonylag békés határterületekre költözött. Ilyen terület volt a mai Kanszu tartomány, ami egy a Hszienpik elleni küzdelem céljából oda küldött kormányzó irányítása alatt állt és növekvő függetlenséget élvezett. A migrációnak köszönhetően erős terület maradt.Másik ilyen területek voltak az északi határ menti, a hszienpi és a hun befolyás alatt állók, ahova sok kézműves és tanult ember menekült.Eberhard 1969 120.o.
A Hun Han dinasztia A hun nemesség kijelentette, hogy csak a kínai császárhoz lesz hűséges és nem vesznek részt különféle kínai tábornokok és hercegek harcaiban. Ezt kihasználva megtarthatták erejüket és azt a megfelelő alkalomkor a kínai trón megszerzésére használhatták. A hunokról az a tudat élt eddig, hogy kulturálatlan barbárok, ám idő elteltével a hun felsőbb réteg megfelelő kínai oktatásban részesült. Köztük uralkodójuk Liu Jüan (304-310) is. Liu Jüant tanácsadói egy lehetséges trónörökösnek tartották mivel, hogy az elődjei, köztük Mao-Tun az első Hsziungnu uralkodó és utódjai Han hercegnőket vettek feleségül. E mellett a Liu családnevet a Han dinasztia uralkodói használták. Liu Jüan célja viszont nem Mao-Tun nomád birodalmának visszaállítása volt, hanem a kínai császári cím megszerzése. Első nagy lépése a Hun Han dinasztia megalapítása volt 304-ben. Kínai modellt követve udvari szertartásokat tartott a fővárosban Pingcsengben és kínai köznemeseket csábított jól szervezett udvarába. 309-ben megtörtént az első támadás a kínai főváros Lojang ellen. Az ezt követő évben azonban Liu Jüan meghalt, de 311-ben az örököse Liu Cung (310-318) újra megtámadta és el is foglalta a Keleti Csin dinasztia székhelyét. Huai Csin császár (307-311) fogságba került Pingcsengben egészen haláláig 313-ig. Mindeközben a Csin dinasztia második fővárosában Csanganban a hercegek közül Mint (313-316) tették meg császárnak, ám támogatás nélkül rövid életű uralkodása 316-ban véget ért a hun támadások következtében. Most már mindkét főváros a hunok kezében volt, ami azt jelentette, hogy övéké lett észak Kína nyugati része és egyúttal véget vetettek a Nyugati Csin dinasztiának is.Eberhard 1969 121-123.o.
Keleti Csin dinasztia (317-420) A déli területeket a hivatalnokok és nagy földbirtokosok családjai civilizálatlanabbnak tekintették, mint az északit. Elsősorban gyors meggazdagodás céljából költöztek ide. A hivatalnokok és a családok tömege a fővárosban maradt közel az udvarhoz. Maga a főváros, Csienkang egy jól megszervezett kereskedelmi központ volt a maga luxusával és kifinomultságával. A Keleti Csin dinasztia uralkodóinak ereje rendkívül korlátozott volt így egyikük se rendelkezett jelentős politikai vagy egyéni erővel. Az egyetlen kivétel Jüan Ti (317-323) volt. Jüan Ti idején történt Vang Tun nagy felemelkedése, aki a jelenlegi Hankou területe fölött uralkodott. Hankou kereskedelmi gócpontként funkcionált, ennek köszönhetően Vang Tun meggazdagodott, megerősödött és rokonokkal is rendelkezett a császári udvarból. Kihasználva azt, hogy a császár haldoklik megtámadta a fővárost. A császár idősebbik fia Ming (323-325), Jü Liang tábornokkal, aki északi családból származott és a császárnő testvére volt legyőzte Vangot. Ming császár korai halála miatt uralkodása nem tartott sokáig, és őt követte öccse Cseng császár (325-342). Mivel a császár még fiatal volt ezért a császárnő kormányzott régensként, de az igazi hatalom Jü Liang kezében volt. Az úgyszintén északi származású Szu Csün a dinasztiától kapott katonai hatalmával élve egy Jü Liang elleni felkelésbe kezdett. 328-ban bevette a fővárost és elfogta a császárt. Sikerét azonban nem élvezhette sokáig ugyanis Jü Liang bandája gyorsan visszaszerezte a hatalmat. Jü Liang bandájának uralma a 21 éves császár halála után is folytatódott. A császárt az úgy szint 21 éves testvére Kang követte két évig, őt pedig a két éves fia Mu Ti (344-361). Mindeközben egy másik család, a Huan közeli barátságba került Jü Lianggal. Jü Liang halála után a Huan családból Huan Ven katonai parancsnok lett. Vang Tunhoz hasonlóan ő is saját erejének egy szilárd alapot szeretet volna nyugaton létrehozni. 347-ben elfoglalta Szecsuánt és az ott lévő dinasztiát leváltotta. Ezután a Jü családdal együtt több hadjáratot indított az északi államok ellen. A cél az volt, hogy visszaszerezzék kelet Honan, észak Anhuj és Csiangszu területeit melyek a családi székhelyei voltak a Huan, Hszie és a császári családnak. Ugyanakkor az északi határok gyenge pontok voltak a déli birodalom számára, mert annak síkságai könnyen lerohanhatóak voltak. A új Korai Csin dinasztia próbált nyugatról keletre terjeszkedni ezekre a síkságokra és konfrontációba került a Keleti Csin birodalommal. Huan Ven ereje egyenletesen növekedett az elkövetkező időszakban. A felső Jangce menti termékeny területekre küldte testvéreit és rokonait adminisztrációs célokból, így megerősítvén hatalmát azokon a területen is. 372-ben eltávolította az uralkodó császárt Fejt (365-373) és helyére egy öreg törékeny herceget Csienvent helyezte, aki egy év múlva meghalt és a még gyerek Hsziao Vu Ti (372-396) cserélte le őt. Azonban maga Huan Ven nem tudott trónra lépni, mert nemsokára meghalt. 383-ban következett be a tibeti Fu Csien nagy támadása a Keleti Csin dinasztia ellen. A Hszie család tábornokainak köszönhetően sikereket ért el a Keleti Csin dinasztia. Hsziao Vu Ti azonban ezen eseményekben nem vett részt, a buddhizmussal, és más káros szenvedélyeivel volt elfoglalva. Az őt követő öt éves fia An császár (396-419) idején köszöntöttek be változások az udvaron belül. Huan Ven fia, Huan Hszüan elvált a Hszie családtól és a Jin és Vang családokkal társult. A Vang család már két császárnőt biztosított a Csin dinasztiának. A Jin család pedig eleinte a Hszie családdal dolgozott együtt és később Huan Hszüan mellé szegültek. Kezdetekben a társulat jól működött, ám később az egyik tábornoka Liu Lao Csi átment a Hszie bandához és erejük elkezdett fogyni. A vezetőket, Vang Kungot megölték és Jin Csung-kan eltávolodott Huan Hszüantól, aki emiatt 399-ben megölte őt. Huan Hszüant mindezek ellenére jól tartotta magát a hozzá hű területein belül. Liu Lao Csi a Hszie családnál volt, de saját érdekei által vezérelve egy rövid időre Huan Hszüan mellé állt, majd visszament a Hsziehez és 402-ben újra visszatért Huanhoz és elérte erejének csúcsát. Ez idő tájt volt felelős a főváros védelméért, ezt a felelősséget átruházta Huan Hszüanra, aki a lehetőséggel élve elfoglalta a Keleti Csin dinasztia székhelyét, elűzte a császárt és elkezdte saját dinasztiáját. Erre válaszul érkezett Liu Jü támadása a főváros ellen. Liu Jü, aki Liu Lao Csih egy alárendeltje volt, kitüntette magát egy a Sárga turbánosoktól eredeztethető felkelés leverésével. Liu növekvő politikai és katonai erejével képviselője lett a Huan ellenes bandáknak. Támogatóival először a Huannal együttműködőktől szabadult meg. Majd 404-ben a főváros felé menetelt. Huan Hszüant menekülése közben ölték meg a felső Jangce régió területén. Az eredeti császárt, Kungot visszahelyezték trónjára, de a tényleges hatalom Liu Jünél volt. Mielőtt császárrá nevezte ki magát egy nagy északi kampányba kezdett melynek célja egész nyugat Kína elfoglalása volt. A Topa semlegességének köszönhetően képest volt elfoglalni a Későbbi Csint Senhsziben. Ezzel a hadjárattal elsősorban több Közép Ázsiát elérő kereskedelmi útvonalat szeretett volna megnyitni. Másodszor olyan mértékig akarta növelni katonai erejét, hogy biztosítva legyen számára a császári cím. 416-tól 417-ig tartó Senhszibeli sikerei után visszatért a fővárosba. 419-ben meggyilkoltatta An császárt helyére egy bábot, Kungot helyezte. A báb császár pedig 420-ban lemondott és Liu Jü császár lett és dinasztiáját Liu Szungnak nevezte el.Eberhard 1969 155-159.o.
Társadalom és kultúra
Régészet
Vallás
A Buddhizmus megjelenése és terjedése