A Schloss Neugebäude vagy Neugebäude-kastély egyike a II. Miksa császár megbízásából épült manierista váraknak Bécs 11. kerületében, a Simmeringen. A legenda szerint arra a helyre épült, ahol Szulejmán szultán sátorvára állt Bécs első török ostroma alatt.
A 17. századtól egyes részeit lebontották vagy áthelyezték; a kastély és a kertek, amelyeket 1744-től lőszerraktárként is használtak, állaga leromlott.
1945 után a kastélyt raktári és gyárépületként hasznosították, az 1970-es években történelmi emlékművé nyilvánították, és 2000-ben részben felújították. A főépület jelenleg különféle rendezvények helyszíne.
Elhanyagolt állapota ellenére a Neugebebäude-kastély az Alpoktól északra fekvő egyik legnagyobb és legfontosabb manierista rezidencia.Anon., Stadt Wien saniert Neugebäude in: Wiener Geschichtsblätter, Jg. 29, 1974, XXVIIPeter Noever (szerk), Wiener Bauplätze, Verschollene Träume – Angewandte Bauplätze, Bécs, 1986, 115. o.
Története bélyegkép|A császár erdei sétaútja, háttérben a Neugebäude-kastéllyal (Lucas van Valckenborch, 1590–92) bélyegkép|Kilátás északról délre a parkra (Matthäus Merian, 1649) bélyegkép|Az „újépület” hibás nézete 1672 körül nyugatra nézve (metszet Georg Matthäus Vischer után) bélyegkép|Johann Adam Delsenbach rézmetszete, 1715 (Joseph Emanuel Fischer von Erlach rajza alapján) bélyegkép|Részlet Delsenbach metszetéről, kilátással a vár északkeleti oldalára A palotakomplexum Miksa császár kedvenc projektje volt. A kastélyt és kertjét komplex műalkotásnak tekintették. A helyet szándékosan úgy választották meg, hogy növeljék a császár hírnevét, aki ezzel a reprezentatív komplexummal is kifejezte hatalmát.
A környék császári rezidenciája a Kaiserebersdorf-palota volt, amely megfelelő lakópalota volt, a zöld Lusthaus a Praterben, és a Neugebäude-palota, amely valószínűleg inkább tisztán szórakoztató palota és belvedere volt, azaz kilátó a vadászatok és a fogadások számára.
A „régi” Kaiserebersdorf-kastéllyal ellentétben az „új épület” elnevezés abból eredeztethető, hogy először 1573 októberében jelent meg „neue Gepews” néven.
1566. november 1-jén Miksa császár naplójában írta … az embernek olyasvalakire van szüksége, aki ismeri az építészetet … Nagy vágya volt, hogy nyári palotát építsen Simmeringen, Bécs közelében, a fácánkert épületét, az új épületet. Jacopo Strada, a császár építőmestere is a több építész egyike volt.Hilda Lietzmann: Das Neugebäude in Wien, Sultan Süleymans Zelt – Maximilian II. Lustschloss. Deutscher Kunstverlag, 1987 1569-ben kezdődött a vár építése Pietro Ferrabosco tervei szerint. Az első kőfaragásra a leithabergi új kőbányájában került sor. A mesterek, Bartholomäus Pethan és Antonio Pozzo a nyugati galéria monumentális oszlopain dolgoztak. 1572-ben Hans Bürgert építõmesterként tartották nyilván. Az Udvari Kamara felhívta 1576. április 17-én Trautmannsdorf családot, hogy javíttassa meg a Lajta hídját, hogy a csilléket ne akadályozzák az új épülethez közlekedő kőhordókocsik.Hofkammerarchiv Wien: Niederösterreichische Herrschaftsakten 1576, Erstnennung Steinbruch am Leythaberg, Steinlieferungen 1576. június 13-án Lajtasomorja, Sarasdorf és Wilfleinsdorf önkormányzatait arra utasították, hogy kocsikkal szállítsanak (forspontban) nagy kőtömböket a Leitha-hegység kőbányájából az új fácánkerti építkezéshez. Ha a kocsik túl gyengék lennének, akkor plusz lovakat és ökröket biztosítsanak. Egy másik rendelet értelmében 1576 októberében díj ellenében adták át a császári épületnek kifaragott kőoszlopokat, hogy Őfelségének ne kelljen kirendelnie a munkásokat. Október 12-én felmerült a sürgős igény, hogy az egész folyamatnak, mint a hét vagy nyolc kőkötegeknek (oszloppároknak) már állniuk kell, ellentétben a torlódással.Helmuth Furch: Historisches Lexikon Kaisersteinbruch in Mitteilungen des Museums- und Kulturverein Kaisersteinbruch, 2. kötet, 325–328. o., 2002–2004 Habár számos művész, kőfaragó és más érintett személy neve ismert, az eredeti építészről semmit sem tudni, ami arra utalhat, hogy a formatervezés nem mástól, mint magától a császártól származott.
Abban az időben a kamara még nem tudta, hogy a császár ugyanazon a napon meghalt Regensburgban. A létesítmény semmiképpen sem volt teljes, de a munka a vártnál előhaladottabb volt. II. Rudolf császár az apja műve iránti tiszteletből az építkezést folytatta, ám valójában csekély érdeklődéssel. 1579-ben a keleti galéria oszlopait kiszállították a császári kőbányából.
Ladislaus von Zierotin, a morva nemes 1590 júliusában írta le a gyönyörű épületet, a hosszú belső udvart, amelyet fehér márványból (császári kőből) készített magas oszlopok, angol alabástromból készült szökőkutakkal és rézfedésű tornyokkal, festményekkel és szobrokkal díszítették. A romlás jelei azonban már 1600 körül kezdődtek, a vakolat lepotyogott a galériáktól.
1665 májusában a régi réz eltávolításra került a bécsi Hofburg számára, … az új kastélyhoz a réz a Neygebauen épülő tornyára került. 1683-ban a kastély megsemmisülés nélkül túlélte a törököket, a kuruc invázió 1704. június 11-én a Rákócz-felkelés alatt viszont komoly károkat okozott, amikor visszavonulásuk közben az épületet felgyújtották, s a császári menagerie-ben a ritka állatok többsége elpusztult.
Az eredeti épület részei ma Schönbrunnban találhatók. Mária Theresia értékes elemeket vitetett át oda, különösen a Gloriette építéséhez. Úgy gondolják, hogy elsősorban a nagy oszlopokat és a bukraniont újra felhasználták, valamint a két szökőkutat, amelyeket Alexander Colin készített.Manfred Wehdorn, „Der Aufbau – Perspektiven Sondernummer 2004 – Das Neugebäude, Ein Renaissance – Schloss in Wien“, N.J. Schmid Verlags G.m.b.H, Bécs, 2004
Katonai felhasználása A puskaport 1744 óta tárolták a Neugebäude-kastélyban, amelyet korábban a város bástyáin tartottak. 1779-től a külső fal tornyaiban raktározták fel.
1780-ban a földszinten lévő kastélyt újjáépítették, és itt alakult ki puskapor- és salétromgyártás.
Az 1848-os forradalom idején a korábbi palotát különleges védelemben kellett részesíteni, mivel a hadsereg lőszerraktárait a bécsi térségben tárolták. A kertben lőszerkocsik és fegyverek találtak helyet.
1869-től a puskapor előállításának és a lőszerek tárolásának befejezését többször megvitatták a közelbe tervezett központi temető miatt. Ennek ellenére a Neugebäude-kastélyt 1918-ig katonai célokra használták.
1922-ben az üzem a bécsi önkormányzat birtokába került. A déli kertben a krematóriumot Clemens Holzmeister tervei szerint átépítették kegyeleti emlékerdővé.
Egy ideig az épületet különféle ipari vállalatok használták, köztük a Saurer-üzem is. A második világháború alatt a Saurer-Werke a háború céljából gyártott járműveket. Kényszermunkásokat dolgoztattak itt koncentrációs táborokból, így a mauthauseni koncentrációs táborból is.Herbert Exenberger, „2. April 1945 – Evakuierung des KZ-Nebenlagers Saurer-Werke“, in Simmeringer Museumsblätter, 73/74. füzet, Bécs, 2005. április A szövetségesek lebombázták a gyárakat, amelyek háborús üzemként működtek, de a kastély viszonylag sértetlen maradt. 1945-ben a szovjet Vörös Hadsereg felszabadította a túlélõ kényszermunkásokat.
A műemlékvédelem 1975-ös évében arra törekedtek, hogy újjáépítsék a Neugebåude-kastélyt. Abban az időben Helmut Zilk lendületet adott az egykori csodálatos épület régi tervek szerinti helyreállításának. Két szimpózium zajlott a történelmi emlékek lehetséges felhasználásának és megfelelő megőrzésének kérdésében. 1989-ben vizsgálatot folytattak a Schloss Neugebäude felhasználásáról, ám ezek további következmények nélkül maradtak.
Napjainkban balra|bélyegkép|A kastély oszlopai és bukranion oszlopfők Schönbrunn Gloriette-jében újra feltűnnek Az ezredfordulóra az új épületet látszólag elkerülték az újjáélesztési kísérletek. A teljesen megtisztított és megcsonkult kastélyépületben számos Kaisersteinből származó ajtó- és ablakkeret továbbra is kiváló állapotban van. Egy kerek ablak Steinmetz-karakter A látható. A gazdasági udvarban őrizték meg a császári kőből készült, gyönyörű szegéllyel rendelkező szökőkutat. Az 50 ló istállója belül változatlan maradt, eredeti díszes téglapadlójával. Tizenkét toszkán oszlop, amelyek a császárbanyaii kőből készültek, magas alapokkal, még mindig a három méter magas keresztgerinc boltozatát tartják.
2001 őszén megalapították a „Neugebäude-kastély megőrzési és újjáélesztési társulását”. Ennek két alapvető célja van: egyrészt a teljes rendszer karbantartása és újjáélesztése, másrészt a jövőbeni felhasználásra vonatkozó javaslatok kidolgozása. 2002 márciusában megtörténtek az első biztonsági intézkedések és a helyszín tisztítása. Májusban az 1945 után hozzátoldott melléképületeket lebontották. A honlapot június végére készítették elő nyári tevékenységekre. Szeptemberben megkezdődött a strukturális biztonsági helyreállítás első szakasza. Szinte egy évvel később, 2003 júniusában befejeződött az első biztonsági mentési munka. 2007 elejére a rendezvények „gyönyörű csarnokát” felújították, és felszerelték a műszaki infrastruktúrát. A tervezésért és a munkákért Manfred Wehdorn építészeti irodája volt a felelős.
A kastélyt számos különféle rendezvényre használják (nyári mozi, színház, bazárok, kiállítások, koncertek, partik, esküvők és egyéb rendezvények). A várat részben vagy egészben lehet bérelni rendezvényekre. Rendszeres művészettörténeti túrák folynak a kastélyban.
Külső felújítása bélyegkép|A nyugati torony felújított homlokzata A helyreállítás célja az eredeti, majd a későbbi vakolási és festési felület óvatos feltárása volt a 16–18. századból, valamint az összes gipsz- és kőfelület megőrzése és helyreállítása a Szövetségi Műemlékek Hivatala irányelveinek megfelelően. Ezenkívül a homlokzat időbeli károsodásait orvosolták, amelyeket elsősorban a szennyezés, erózió, vízkárosodások, rossz javítási munkák és felfagyások okoztak.
Az ón redőnyökkel ellátott ablakszerkezetek kőfalait már egy korábbi építkezési szakaszban javították, és nem képezték a megújított homlokzati helyreállítás tárgyát.
A különféle gipszalkotásoknak tisztán felismerhetőeknek kell maradniuk. A 16. és a 18. század között keletkezett felületi egyenetlenségeket megfelelő vakolattömítésekkel bezárták. Az alapanyag önmagában látható maradt, és nem volt szabad semmilyen homogenizáló festékkel bevonni. A 19. és a 20. század tömítéseit óvatosan eltávolították.
Iránymutatásként szolgáltak a már elvégzett mintaszakaszok és a restaurátor által a külső vakolat restaurálására vonatkozó mintavételi munkákról szóló jelentések. Minden intézkedést és eszközt úgy választottak meg, hogy semmilyen módon ne akadályozzák a későbbi védelmi intézkedéseket az eredeti épületállomány kárára. A nyugati torony, a déli és a keleti homlokzat kivitelezési ideje 2010 közepéig meghosszabbodott. Az építési költségek körülbelül 600 000 eurót tettek ki.
A kastély Az „új épület” – művészettörténeti szempontból, mint manierista, azaz a reneszánszból a barokkba való átmeneti időszak – alapvetően hat területből áll:
A központi főépület északi terasszal, a fő udvar és az U alakú udvar épület. Az úgynevezett Löwenhof körüli alkatrészek, amelyek a labdaházból, a kennelcsarnokból, az istállóból és a melléképületekből állnak, valamint a hozzájuk tartozó fali traktumok A felső, déli kert, amelynek falai és tornyai körülölelik a fácánkertet és az úgynevezett virágpartert. Az alsó, északi kert a már nem létező falakkal és a tó előtti rész. A történelmi tejipari épület, amely ma a közvetlen közelében, a Neugebäudestrasse területén található A környező nyitott tér, azaz az egykori ártéri táj, amely manapság nagyrészt eltűnt, mindazonáltal szerves része a teljes „új épület” mint műalkotás hitelességének.