Hajós Lajos, születési és 1882-ig használt nevén Hamburg LajosAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 8126/1882. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1882. év 6. oldal 9. sor (Petőszinye, 1870. július 7. – Budapest, Józsefváros, 1930. július 2.) ideg- és elmegyógyász, orvostudományi író, egyetemi magántanár.
Élete Hajós Mór (1826–1889)Hajós Mór elhunyt (1889. augusztus 12.) Pesti Hírlap, 11. évfolyam, 220. szám, 4. oldal Abaúj-Torna vármegyei nagybérlő és Schwartz Róza (1827–1925) fiaként született. Középiskoláit Kassán és Budapesten végezte, majd orvosi tanulmányokat folytatott a magyar fővárosban, Bécsben és Frankfurtban. Már medikus korában az idegrendszer bonc- és szövettanával foglalkozott, Krafft-Ebing és Theodor Meynert professzorok vezetése alatt, majd a Budapesti Tudományegyetemen Laufenauer Károly mellett volt tanársegéd, később pedig Karl Weigert frankfurti intézetében folytatott ideg-szövettani tanulmányokat. 1909-ben a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán a bűnügyi lélektan és elmekórtan magántanára lett. Az első világháború alatt az egyik budapesti helyőrségi kórház elme- és idegosztályát vezette. Több mint két évtizedig az Országos Társadalombiztosító Intézet idegosztályának főorvosa volt. Az orvosi szaklapokban számos tanulmánya jelent meg. Főképp a funkciós idegbetegségekről és az epilepsziáról, valamint a bűnügyi lélek- és elmekórtan körében írt. Mint publicista és előadó, főként az erkölcstan és jellemképződés egészségtani jelentőségeivel foglalkozott. Az Országos Közegészségügyi Tanács rendkívüli tagja volt.
Családja Házastársa Balajthy Hermina (1868–1930) volt, Balajthy Imre és Sauer Hermina lánya, akit 1897. október 16-án Budapesten, a Ferencvárosban vett nőül.
Sógora Ranschburg Pál (1870–1945) elme- és ideggyógyász volt.
Főbb művei A hysteriás anaesthesiák kísérletes psychologiája. Ranschburg Pállal. (Magyar Orvosi Archivum, 1897, 6.) A férfiak és nők functionalis idegességéről. (Orvosi Hetilap, 1898, 49–52.) Az idegesség férfiaknál és nőknél. Budapest, 1899 Az idegrendszer syphilise. Budapest, 1899 Kettős lelkek. A terheltek circularis elmezavaráról. Bírálati tanulmány. Budapest, 1899 Általános psychopathologia. (Budapest, 1902, 2. kiadás. 1913, németül: Allgemeine Psychopathologie) A Neurolin mint tonico-sedativum. (Budapesti Orvosi Ujsag, 1910, 32.) Stryclinismel combinált arsenes injectiók (strychnotonin) therapiás értékéről. (Budapesti Orvosi Ujsag, 1916, 36.)
Jegyzetek
Források Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
A magyar feltámadás lexikona. Szerk. Szentmiklóssy Géza. Budapest, 1930
Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar ideggyógyászok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1870-ben született személyek Kategória:1930-ban elhunyt személyek Kategória:Budapestiek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek