250px|bélyegkép|jobbra|Király Béla Király Béla (Kaposvár, 1912. április 14. – Budapest, 2009. július 4.) magyar vezérezredes, hadtörténész, politikus, az MTA külső tagja. Elsősorban mint az 1956-os forradalom nemzetőrségének vezetőjeként vált ismertté. A Ludovika elvégzése után, a II. világháborúban vezérkari tisztként szolgált Horthy és Szálasi időszakában. 1945 márciusában nem távozott az Ausztria felé visszavonuló magyar hadseregcsoportokkal, hanem a Kőszeget védő erők parancsnokaként megadta magát a szovjet csapatoknak.
A hadifogoly vonatról megszökve hazatért. 1945 nyarán belépett a Magyar Kommunista Pártba, háborús szerepét igazolva sikerült az új hadseregben is a vezérkarba kerülnie. 1946-ban őrnaggyá, 1949-ben vezérkari ezredessé léptették elő. 1949-ben Berkesi András beszervezte és a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó Katonapolitikai Osztály ügynöke lett. Közreműködésével több embert elitéltek, bebörtönöztek.
Lojalitása ellenére a hadsereget is elérő koncepciós „tisztogatás” második hullámában halálra ítélték. Életfogytiglani szabadságvesztésre enyhített büntetéséből 1956 szeptemberében szabadult. Az 1956-os forradalom során október 28-ától megbízták a felkelő seregek egybevonásával és vezetésével, mely után kinevezték a Forradalmi Karhatalmi Bizottság elnökének, a Nemzetôrség fôparancsnokának és Budapest katonai parancsnokának, ezzel pedig ő lett a szolgálatban lévô legmagasabb rangú katonai parancsnok. November 4-étől, a szovjet túlerőt látva, csapatával előbb a budai hegyekbe, majd Nagykovácsiba vonult vissza, innen Ausztriába távozott.
Az USA-ba emigrálva a forradalom ügyét képviselte, könyvkiadó vállalatot igazgatott és egyetemi tanár volt. A rendszerváltáskor visszatért Magyarországra és az 1990-es években országgyűlési képviselő lett, majd az Orbán- és a Medgyessy-kormány mellett katonapolitikai tanácsadói szerepet vállalt.
Életútja Ifjúkora Apai nagyapja őrvidéki (burgenlandi) kocsmáros, anyai nagyapja szlavóniai kisvárosi tanfelügyelő volt.Átélt történelem (2. rész) Az '56-os eseményekről, beszélgetés Király Bélával, dokumentumfilm, FilmDirect Apja Király József, a kaposvári MÁV-állomás főnöke, mellette a kormánypárt egyik városi vezetőjeként tevékenykedett. Anyja Lutz Etelka. Gimnazistaként – ahogyan magáról fogalmazott – „nagyon rossz tanuló volt”, mert tanulás helyett szívesebben foglalkozott kedvenc galambjai tenyésztésével, és állatorvos szeretett volna lenni.
Katonai tanulmányai, 2. világháborús tevékenysége (1930–1945) Érettségi után – hogy a Trianon után ekkor újra bevezetett kötelező katonai szolgálattól 2 év helyett 1 év alatt „megszabaduljanak”Gömbös Gyula miniszterelnök haderőreformja bevezette a kötelező katonai szolgálatot. Az érettségi után közvetlenül szolgálatra jelentkezőknek 1 év szolgálatot írtak elő, után tartalékos tiszti állományba kerüléssel, a később, behívással szolgálatba kerülőknek 2 évet kellett leszolgálni, és nem kerültek tartalékos tiszti állományba. – Átélt történelem (2. rész) Az '56-os eseményekről – barátaival jelentkezett a szolgálat letöltésére. A kaposvári állomáshelyű magyar királyi „Zrínyi Miklós” 7. honvéd gyalogezredbe került. Egy hónap után apja tudatta vele, hogy a Somogy vármegyei alispán segítségével meg tud szerezni számára egy Somogy vármegyei ösztöndíjat a Ludovika Akadémiára. Apja akaratának engedve készülni kezdett a felvételire, majd az ösztöndíjat elnyerve kezdte meg hivatásos tiszti tanulmányait. 1930-ban tette le a katonai esküt „karpaszományos” gyalogosként. Itt 1935-ben tartalékos tiszti tanfolyamot végzett, tizedik legjobb eredménnyelLásd A Hazáért c. könyv előszavát. avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián, így ő választhatott szolgálati helyet. Így 1935 és 1939 között a kaposvári magyar királyi „Nagy Lajos Király” 6. honvéd gyalogezredben szolgált hadnagyi rendfokozatban. Az III. Viktor Emánuel olasz király volt, 1937. évi magyarországi látogatása alkalmával Királyt kitüntette az Olasz Koronarend lovagkeresztjével. 1939-ben főhadnaggyá léptették elő.
1939 és 1942 között a m. kir. Honvéd Hadiakadémián továbbképző tanulmányokat folytatott, hogy vezérkari tisztté válhasson. 1941-ben nevezték ki vezérkari századossá. 1942 nyarán, végzős hallgatóként 3 hónapos frontszolgálati tapasztalatszerzésre a Don mellett állomásozó Magyar 2. hadsereghez vezényelték többedmagával. Itt 1-1 hónapot hadosztály-, hadtest- és hadseregtörzsben szolgáltak. A doni első beosztását korábbi seregtestéhez, a 10. könnyű hadosztályhoz kapta, ahol annak védelmi állásait kellett megterveznie, mire a hadosztály a Donhoz érkezik. A nyár folyamán lezajlott korotojaki csatában Csatay Lajos altábornagy, a IV. hadtest parancsnokának vezérkari tisztjeként vett részt a védelmi műveletek irányításában. A frontszolgálati gyakorlatot követően a Hadiakadémiát a legjobb eredménnyel, évfolyamelsőként (ún. „Szobrosként”) végezte el.
A végzetteket egyéves próbaszolgálatra vezényelték ki, majd ennek letelte után ténylegesen vezérkari tisztekké váltak, ami egyedi rangjelzéssel járt (vörös alapon fekete). 1943 és 1945 márciusa között, a magyarországi harcok végéig, a Honvédelmi Minisztérium Szervezési Osztályán századosként az elvi alosztály vezetője volt.A vezérkari tisztek kiváltságos helyzetéből (minőségi kiképzés) adódóan századosként egy ezredes és két őrnagy is alárendeltje volt. Meghatározott időközönként hadi szolgálatot is teljesítenie kellett.
A szovjet fronton bátorságával és kezdeményező képességével tűnt ki. Kétszer sebesült, amivel elnyerte a „Tűzkereszt” kitüntetést a két sebesülési pánttal. Horthy kormányzó a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki, a hadiszalagon a kardokkal.
Hadi szolgálatait az alábbi beosztásokban teljesítette: 1943. december (Proszkurov) – 1944. április: a 201. megszálló hadosztály anyagi vezérkari tisztje. Az itt magyar zsidó munkaszolgálatosokkal szemben tanúsított emberi magatartása miatt a Jad Vasem intézet 1993-ban a „Világ Igaza” címmel tüntette ki (lásd még az #Életútja 1956 után szakaszt). 1944. április: a 201. megszálló hadosztály megbízott vezérkari főnöke. A hadosztály átszervezése után beosztása megszűnt, nyolc hónapnyi frontszolgálat után ismét a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott a fent nevezett beosztásban. 1944. május: a 19. gyaloghadosztály hadműveleti vezérkari tisztje. 1944. június–augusztus: az 1. magyar hadsereg hadműveleti osztályára beosztott vezérkari tisztje. 1944. szeptember–október 16.: a 8. tábori póthadosztály anyagi vezérkari tisztje. 1944. október–november: az 1. magyar hadsereg hadműveleti osztályára beosztott vezérkari tiszt. Saját közlése szerint Szálasira nem tett esküt, sőt megbízható munkatársaiból ellenállócsoportot szervezett. 1945 januárjában Szálasitól vezérőrnagyként katonai kitüntetést kapott,„A nemzetvezető Király Béla vezérkari századosnak, a magyar érdemrend tisztikeresztjét hadidíszítményekkel és kardokkal adományozta” - Honvédségi rendeletek 1945. január 15. száma. Király Béla beadványa: „Az I. r. és a II. r. alperesek állításával ellentétben Király Béla nem szolgálta ki Szálasit, hanem a nyilas hatalommal szemben ellenállást szervezett, a hadi kitüntetést olyan harci cselekményért kapta Szálasitól, amelyet még Horthy kormányzó hagyott jóvá elmozdítása előtt.” (Lásd a Király-Bokor per/2008 anyagaiban ) Király magyarázata szerint ez egy Horthy idején végrehajtott katonai cselekményért, még a kormányzó jóváhagyásával történt. 1945. március végén önként jelentkezett a kőszegi védőkörletre alakított ideiglenes dandárhoz, amelynek vezérkari főnöke, majd később – parancsnokuk Ausztriába való távozása után –, annak parancsnoka lett. Március 29-én Király adta át a várost a szovjet csapatoknak. Hadifogságba került, Székesfehérváron, majd a román Focșani-ban volt táborban. A Szovjetunióba szállítás közben többedmagával leugorva a vonatról hazaszökött.
Karrierje a népi demokratikus hadseregben (1945–1956) Hazaérkezése után, 1945 nyarán belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd 1945. december 4-én a HM Igazoló Bizottsága igazoltnak nyilvánította. 1946. március 1-jével kinevezték az új hadsereg 1. honvéd gyaloghadosztálya vezérkari főnökének Pápa, majd Tolna állomáshelyekkel. 1946-ban vezérkari őrnaggyá, majd vezérkari alezredessé léptették elő. 1947/1948-ban a HM Kiképzési Osztály vezetője, 1948/1949-ben a gyalogság szemlélő-helyettese volt. 1949-ben vezérkari ezredes lett. 1949 októbere és 1950 áprilisa között a gyalogság parancsnoka volt.
1950. március 15-én Sólyom László altábornagy – Farkas Mihály honvédelmi miniszter kérése ellenére – nem volt hajlandó jelentést leadni a díszszemle megkezdésekor a szovjet katonai főtanácsadónak, Farkas ezért Király Bélát bízta meg a katonai díszszemle levezénylésével, és e cél érdekében Királyt előléptette vezérőrnaggyá. Nem sokkal ezután Farkas az irodájába hívta, és kérte, ítélje el tábornoktársait a nyilvánosság előtt.2000-ben Király nyilatkozott a Népszabadságnak az eseményről Király teljesítette Farkas kérését. Az 1950-es tábornokok perét megelőző letartóztatásokkor – az akkori diktatórikus viszonyok közt a pozíciójában elvártaknak megfelelően – nyilvánosan, tiszttársaihoz hasonlóan ő is elítélte a letartóztatottakat.Fennmaradt a tábornokok letartóztatása után a hadsereg tiszti karának szervezett, 1950 májusi értekezlet jegyzőkönyve, melyen, miután Farkas Mihály miniszter „fasiszta bandának” nevezte a letartóztatottakat, a tiszti kar felszólalói – az elvárásoknak megfelelően – a miniszter álláspontját támogató nyilatkozatokat tettek, így Király Béla is. Ő a következőket mondta: „Elvtársak, néphadseregünk hatalmasat erősödött azzal, hogy ezt a fasiszta csirkefogó bandát leleplezte Pártunk. Akkor fogunk erősödni igazán, ha tanulunk ebből. Éberség tekintetében arra kell vigyázni, hogy ez ne legyen kampányszerű. Az éberség megnyilvánult ezeknél a banditáknál. Sólyomnak egy apróbb megnyilatkozásáról szeretnék beszélni. Az itt már többször említett tanfolyam megnyitásakor ott volt. A vizsga szünetét felhasználta arra, hogy romboljon. Azt mondotta, hogy maguk itt csak nagy kérdésekkel foglalkozzanak, a kisebb dolgokkal ne törődjenek! Tehát nem megalapozott tudást akart. Felületességet hirdetett, mert tudatlanságot akart. A tanulság az, hogy ilyen apró jelenségre is fel kell figyelni! Az egyik, amire Farkas elvtárs felhívta a figyelmet, hogy a lelkes, harcos munka szellemében pusztul az ellenség. Erre példa a mi tanfolyamunk. Ott az egyik tanár, aki a hallgatók lelkes és harcos hangulata szellemében lepleződött le, mert mikor a dicsőséges fegyvereit kellett oktatnia, csak paranccsal lehetett elérni, hogy erről is beszéljen. Lelkes harcos munkára van szükség, mert csak lelkes, harcos munkával tudunk harcolni az ellenség ellen.” (Hadtörténelmi Levéltár, MN VIII. 23. fond, HM Politikai Főcsoportfőnökség iratai, 1950/T-55/z doboz; In: Dr. Schubert Katalin százados: A tábornokok pere – PhD értekezés, ZRINYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM, HADTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA, Budapest, 2006 )
1950/1951-ben előbb a Magasabb Parancsnoki Tanfolyam parancsnoka, majd a Honvéd Akadémia parancsnoka volt.
1951. augusztus 17-én, a tisztikart érintő koncepciós eljárások második hullámában, korábbi lojális magatartása ellenére az ÁVH letartóztatta. 1952. január 15-én koncepciós perben kötél általi halálra ítélték, majd január 29-én ítéletét életfogytig tartó börtönbüntetésre módosították.
Részvétele az 1956-os szabadságharcban