Afonso de Albuquerque portugál tengernagy, felfedező, hódító, India alkirálya, Goa hercege. Bevádolták, hogy külön államot akar alapítani, kegyvesztett lett és ugyanabban az évben meghalt. Uj Idők Lexikona 1-2. Budapest, 1936, 204. old.
Életpályája Portugál korona szolgálatában katonaként harcolt a törökök ellen Itáliában, arabok ellen Észak-Afrikában, Marokkóban. Soha nem nősült meg, de volt egy törvénytelen fia. 1503-ban közel 50 évesen már unokatestvérével, Francisco Albuquerque-el vezették a fűszer-flottát Indiába, ekkor építették fel a portugálok első erődjét az indiai portugál kereskedelmi érdekek védelmében Cochin-ban. Az erőd elkészülte után unokatestvérével fűszerekkel megrakodva indultak haza a fűszer-flottával. Afonso 1504. január 27-én, Francisco azonban csak február 5-én indult el, és ez a késlekedés Franciscónak és flottájának is a végzete lett, a monszun beállta elpusztította a flottát. Az erőd elkészülte után rögtön a kálikúti uralkodó ostromát állta ki, Afonso kapitánya, Duarte Pacheco Pereira irányítása alatt szilárd támaszpontot adva a további portugál terjeszkedéshez. Afonso 1506-ban Tristao da Cunhával vezette az éves fűszer-flottát. A köztük lévő nézeteltérés részben arra volt visszavezethető, hogy Afonso bár a flottába da Cunhának volt alárendelve, de ekkor már I. Manuel portugál király titokban őt nevezte ki az Indiák kormányzójának. Ez a tisztség a Francisco de Almeida által betöltött alkirályi tisztségnél szűkebb hatáskört jelentett volna, de ténylegesen utóbb hasonló jogkörrel járt el. A fűszer-flotta 1506-ban már nem érkezett meg abban évben Indiába, mivel da Cunha fel kívánta deríteni Madagaszkár partjait valamint Afrika keleti partvidékét s a Vörös-tenger indiai-óceáni kijáratánál lévő Szokotra szigetén is erődöt kellett építeniük. Afonso és da Cunha közti nézeteltérés miatt a flotta szétvált, da Cunha Indiába hajózott míg a Vörös-tengeri bejárat őrzése Afonso feladata maradt, azonban kicsiny flottájával végig hódoltatta, olykor kifosztotta az Arab-félsziget ománi partvidékének kisebb kikötőit és ostrom alá vette Hormuzt. Ez idő alatt az egyiptomi flotta észrevétlenül jutott ki az Indiai-óceánra. Közben hiába érte el, hogy erődöt építhessen Hormuzban, az építkezést a nemesek alacsony rendűnek tartották és flottája jelentős része dezertált és Indiába hajózott. Így Hormuzt nem sikerült ekkor még a portugáloknak befolyásuk alá vonni. 1507-ben Afonso is Cochin-ban hajózott. Az alkirály, Almeida a hatalmat hivatali idejére hivatkozva nem kívánta átadni Afonsonak. Ebben az alkirály személyes neheztelése is szerepet játszott, mivel az egyiptomi flotta meglepetésszerű támadásában halt meg Chaul-nál Almeida egyetlen fia, mely Vörös-tenger őrzése esetén elkerülhető is lehetett volna. Végül az egyiptomi flotta Diu-nál Almeida által történt legyőzése után 1509-ben a portugál marsall, Dom Fernando Coutinho indiai megjelenése után került sor végül Almeida leváltására és Afonso lett az új kormányzó, de ekkor még a marsall jelenléte miatt az indiai hódítások irányítása ténylegesen a marsall kezében volt.
Coutinho feladata Kálikut meghódítása volt. A támadás a kezdeti sikerek ellenére súlyos kudarc lett. Az uralkodói palota kiosztásának elhúzódására Afonso hiába figyelmeztette a marsallt, az kíséretével lemaradt és a túlerőben levő ellenség körbevette Coutinhót és társait, végezve velük.
Afonso kormányzóként első támadását Goa ellen indította, helyesen felismerve Goa stratégiai jelentőségét. A sziget a Nyugat-Indiai partvidéken a muzulmán és a hindu birodalmak vitatott határterületének számított és az arab, perzsa lókereskedelem központja volt, melyen keresztül a háborúk befolyásolhatóak voltak az Hindusztáni-félszigeten. A szigetről emellett két folyó, a Mandovi és a Zuari torkolatát is ellenőrizni lehetett. Goa bevétele elsőre gyorsan és könnyen ment, mert 1510-ben a muzulmán Bídzsapúr urát lekötötte a hindu Vijajanagar elleni háború. Afonso a várost bevétele után nem fosztotta ki, azt a portugál királyság területeként kezelte. A lakosság is sértetlen maradt. Engedélyezte a vegyes házasságokat, betiltotta az embertelen özvegyégetés, a száti hindu hagyományát. A várost azonban fel kellett adnia amikor Bídzsapúr ura, Adil sah ostrom alá vette. Jelentős túlerővel szemben a várost túl sokáig, a monszun kezdetéig védő portugálok szorult helyzetbe kerültek, amikor hajóikra szállva kellett feladniuk Goát. A nyílt tengerre a viharok és a kedvezőtlen széljárás miatt öngyilkossággal ért volna fel kihajózni, így lényegében a Mandovi folyó torkolatánál vesztegeltek a portugálok 3 hónapon át hajóikon. Élelem- és vízhiánnyal küzdve néztek farkasszemet a folyópart két oldalát megszálló bídzsapúri sereggel, míg végül az időjárás kedvező lett a kihajózáshoz. Afonso azonban nem adta fel Goa meghódítására szőtt terveit. A portugál flotta alighogy kijavította hajóit és feltöltötte készleteit, az anyaországból eredetileg Malakka bevételére küldött erősítésekkel kiegészülve újra úton volt Goa felé. Afonso kitartása eredményeképp a várost ismételten sikerült bevenniük a portugáloknak és ezután megtartaniuk is. Ugyanakkor a muzulmán lakosság jelentős részét a portugál csapatok lemészárolták. A város védelmének megerősítése után Afonso alig pár hónappal már úton volt a flottájával a Maláj-félszigeten lévő Malakka felé. Malakka a kínai dzsunkák végállomása volt, fontos kereskedelmi központ. A közeli fűszer-szigetekről – melyeket csak egy évvel később talált meg Francisco Serraõ – a szegfűszeg, szerecsendió és sok más fűszer érkezett a városba. Lakossága Velence lakosságával ért fel. Afonso a várost csak a második támadás után tudta elfoglalni. A harci elefántokat és mérgezett nyilakat is bevető ellenséggel szemben Afonso zárt, fegyelmezett, falanx alakzatban pikával harcoló gyalogos csapatokat alkalmazott. A jelentős túlerővel szemben sikerült bevennie a várost és ott erődöt emelniük. A hódítók zsákmánya jelentős volt, de Afonso zászlóshajója a kincsekkel leginkább megpakolt Flor de la Már rossz állapota miatt egy szumátrai zátonyon elsüllyedt. Afonso és a legénység a hajót hátrahagyva hajózott vissza Indiába. Indiába visszatérve 1512-ben Goát kellett megvédenie az ismételt bídzsapúri támadástól. Majd folytatta Goa erődítését, egyidejűleg a kálikuti uralkodó halála lehetővé tette, hogy az új uralkodót diplomáciai úton vonja portugál befolyás alá. 1513-ban megtámadta Ádent. Az ostrom sikertelen volt, ennek ellenére a portugálok megjelenése a Vörös-tengeren általános riadalmat keltett a muszlim világban és az egyiptomi Mameluk birodalom legitimitását is megrendítette, és bevételeit drasztikusan csökkenttette a portugál flotta indiai-óceáni jelenléte. A portugál flották rendszeresen támadták, kifosztották és elsüllyesztették az arab kereskedők hajóit olykor akkor is, ha azok a portugál elvárásoknak megfelelően a portugálok erődjeivel kontrollált kikötőkben megfizették a portugálok vámját. A visszaéléseket Afonso igyekezett megfékezni. A monopol helyzet kialakítása rövid idő alatt sikerrel járt, nem lévén olyan tengeri erő a térségben, mely a portugálokkal szemben erőt képviselt volna. A Mameluk birodalom bevételeinek jelentős része, kb. 40 %-a volt az indiai-óceán és Európa közti kereskedelem megvámolása. A bevételek elvesztése és a portugáloknak az iszlám szent helyeit fenyegető jelenléte szerepet játszott a birodalom 1517-es bukásában, amikor II. Szelim szultán egy év leforgása alatt elfoglalta a Mameluk birodalmat.
Afonso 1510-ben ismét Áden ostromára készült, azonban a Hormuzban zajló palotaforradalomról tudomást szerezve végül Hormuzba sietett. A várost rövid időre a tényleges uralma alá vonó Raisz Ahmed vezírrel szemben a névleges uralkodót, Túrán sahot támogatva elérte, hogy portugál sereg a város egy részét uralma alá vonja. A diplomáciai tárgyalásra Afonso és Raisz Ahmed valamint kísérőik is fegyverekkel érkezett, végül a portugálok győztek a rövid összecsapásban. Ahmedet megölték, hívei szabadon távozhattak Iránba. Hormuz névleges ura, Túrán sah maga finanszírozta portugál kérésre a portugál erőd felépítését Hormuzban. Az erőd építése közben Afonso megbetegedett és hajóval indult vissza Goába. Ekkor már tudomást szerzett arról, hogy Manuel portugál királynál kegyvesztett lett és korábbi ellenségei kerültek kinevezésre portugál India vezető tisztségeibe. Goában halt meg azelőtt, mielőtt a portugál király, Manuel korábbi döntését megmásító, őt tisztségében megerősítő levelét kézhez vehette volna.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Albuquerque
Kategória:Portugál tengerészek Kategória:1453-ban született személyek Kategória:1515-ben elhunyt személyek