Robert Hossein, eredeti nevén Abraham Hosseinoff (Párizs, 1927. december 30. – Essey-lès-Nancy, 2020. december 31.) francia színpadi és filmszínész, színpadi és filmrendező, író.
Élete Származása, pályakezdése Édesapja Aminollah Hossein (1905–1983), iráni (vagy azerbajdzsáni) gyökerű, fárszi anyanyelvű, zoroasztriánus vallású zenész és zeneszerző volt, aki Aminulla Huszejnov néven született Szamarkandban. Moszkvában tanult, áttért az ortodox keresztény vallásra, ekkor Andrej keresztnevet kapott. (Később Franciaországban André Hosseinoff néven szerepelt.) 1922-ben Németországba utazott, Berlinben és Stuttgartban tanult zenét, majd beiratkozott a párizsi Konzervatóriumba. Magánórákat vett Paul Vidal zeneszerzőtől is. 1927-ben Párizsban megnősült, feleségül vette a besszarábiai Sorocában született, zsidó etnikumú Anna Minevschi (Minevszki, Minevski) színpadi színésznőt, aki szüleivel és bátyjával együtt az orosz forradalom után emigrált Párizsba.A francia TF1 Le plus grand cabaret du monde című zenés műsorsorozatának 2007. szeptember 22-i adása, Patrick Sébastien műsorvezető felvezető kommentárja.
A házaspár Párizsban rendezkedett be, itt született fiuk, Abraham, az 1927. év végén. Orosz családnevüket (Huszejnov) franciás írásmóddal Hosseinoff-nak jegyezték be, később rövidítették Hossein-re. A fiú később a Robert Hossein művésznevet vette fel.
Franciaország német megszállása alatt szülei és rokonai együttműködtek a francia ellenállással. Anyai nagybátyját, Lova Minevskit 1943 júliusában letartóztatták és kivégezték.
Robert színészmesterséget tanult René Simon és Tania Balachova kurzusain. 19 évesen, 1946-ban lépett először színpadra, szerepelt a Les voyous (Csibészek) c. darabban. Kedvet kapott a színpadi rendezéshez is, már egészen fiatalon színre vitt népszerű regényadaptációkat, így a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét is.
Színházi munkássága 1970-ben Hossein a reimsi állami színházhoz szegődött, ahol szabadon próbálkozhatott, kísérletezhetett. Színházi rendezőként olyan klasszikus darabokat állított színpadra, mint Shakespeare Rómeó és Júliáját, Jean-Paul Sartre Főbelövendők klubja (Huis clos) c. vígjátékát, Victor Hugo Hernani-ját és a szintén Hugo regényéből írt A nyomorultak (Les Misérables) című musicalt. Modern, 19-20. századi regényadaptációkat is színpadra vitt, így John Steinbeck Egerek és emberek c. kisregényét, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, Makszim Gorkij Éjjeli menedékhelyét.
1972-ben Reims-ben állította színpadra Federico García Lorca Bernarda Alba háza c. drámáját, címszerepben Annie Ducaux-val (1908–1996), a Comédie-Française társulatának örökös tagjával. A két színház koprodukciójában létrejött reimsi előadáson debütált az akkor 17 éves Isabelle Adjani, az itt elért átütő siker indította el színpadi pályáján, innen került maga is a Comédie-Française-hez. Hossein rendezését később átvette a párizsi Odéon Színház is.
Filmszínészi és filmrendezői pályája bélyegkép|jobbra|Robert Hossein, 2013 1956-ban akkori feleségével, Marina Vladyval együtt játszott Georges Lampin rendező Bűn és bűnhődés c. filmdrámájában, ahol Raszkonyikovnak (filmbeli nevén René Brunelnek) karakteres szerepét alakította.
1964–1968-ben szerzett hírnevet Bernard Borderie rendező Angélique-filmjeiben, a markáns Jeoffrey de Peyrac lovag szerepében, a címszereplő Michèle Mercier partnereként. Ezután főleg kemény gengszterek, vadnyugati revolverhősök és egyéb nyugtalanító alakok szerepeit kapta egymás után, és formálta meg ezeket magas színvonalon. Kevésbé ismert, hogy Hossein 1968-ban már Sergio Leone nagy sztárparádét felvonultató filmeposzában, a Volt egyszer egy Vadnyugat-ban is látható, mint névtelen mellékszereplő, Frank (Henry Fonda) fegyveres banditáinak egyike.
A ritka kivételek közé tartozik Denys de La Patellière rendező 1973-as filmdrámája, a Prêtres interdits, amely a szigorú francia családi hagyományok, a papi cölibátus és a németellenes ellenállásban való részvétel ellentmondásait dolgozza fel, ebben Hossein játszotta a férfi főszereplőt, Jean Rastaud apátot (abbét), ifjú szerelmét Claude Jade alakította. E film egyik mellékszereplője, Michèle Watrin lett rövidesen Hossein harmadik élettársa.
1981-ben Georges Lautner A profi c. akciófilmjében ismét kemény fiút alakított, Rosen rendőrfelügyelőt, Josselin ügynök (Jean-Paul Belmondo) kérlelhetetlen ellenfelét.
Filmrendezőként mindig előszeretettel fordult a film noir műfaja és művészi eszközei felé.
1982-ben filmre vitte Victor Hugo művét, A nyomorultakat (Les misérables). Ebben ő maga nem jelenik meg a vásznon, a főszerepeket Lino Ventura (Jean Valjean), Jean Carmet (Thénardier) és Michel Bouquet (Javert felügyelő) alakították. A forgatókönyvet Alain Decaux, a film zenéjét Robert édesapja, Aminollah (André) Hossein írta. A filmben szerepelt Robert negyedik felesége, Candice Patou, és kisebb szerepet kapott második feleségétől született fia, Nicolas Hossein is. 1995-ben a regény Claude Lelouch által rendezett újabb filmváltozatában Hossein csak kisebb szerepet, a ceremóniamestert vállalta el. A három főszerepet Jean-Paul Belmondo (Jean Valjean), Philippe Léotard (Thénardier) és Philippe Khorsand (Javert) vitték.
Házasságai, élettársai Első felesége az orosz származású Marina Vlady (*1938) színésznő volt (ekkor még Catherine Marina Poliakoff néven), akivel több filmben szerepeltek együtt. A házasságból, melyet 1955. december 23-án kötöttek, két fiú született, Igor és Pierre. 1959 szeptemberében nagy feltűnést keltve olyan helikopterrel érkeztek a Velencei Filmfesztiválra, amelyre nagy vörös horogkeresztet festettek. 1959 végén elváltak. Második felesége Caroline Eliacheff (*1947) volt, aki 14 évesen megszökött otthonról. Egy évvel később viszonyba keveredett Hosseinnel. 1962. június 7-én, 15 évesen, Charles de Gaulle köztársasági elnök külön engedélyével feleségül ment az ekkor 35 éves Hosseinhez. 1963-ban megszületett Nicolas nevű fiuk, 1964-ben elváltak. Caroline Eliacheff később ismert pszichiáter és szakíró lett. Fiuk később Aaron Eliacheff néven rabbi lett Strasbourg-ban. 1973-ban, a Prêtres interdits filmdráma forgatásán találkozott a 24 éves Michèle Watrin (1949–1974) színésznővel, akivel hamarosan élettársi kapcsolatot létesített. 1974. augusztus 2-án az A7-es autópályán, Valence közelében súlyos autóbalesetet szenvedtek, Michèle meghalt. Hossein túlélte, a bíróság felmentette a felelősség alól. 1976. június 28-án Reimsben egybekelt Candice Patou (*1947) színésznővel, akitől Julien nevű fia született.
Hitvallása Az 1970-es évek közepén Hossein – II. János Pál pápa hatására, Julien nevű fiának keresztelőjével egyidőben – áttért a római katolikus hitvallásra. 2007-ben Párizsban Ne féljetek (N’ayez pas peur) címmel nagyszabású színpadi előadást rendezett a 2005-ben elhunyt II. János Pál tiszteletére. Interjúkban elmondta, teljes mértékben sajátjának érzi Lisieux-i Szent Teréz hitvallását. 2016 áprilisában a római Szent Péter téren találkozott Ferenc pápával. A Vatikáni Rádiónak elmondta, fontosnak tartja az állami fenntartású színházak védelmét, hogy „a fiatalok a kultúrában, az értelemben és a hitben perspektívát láthassanak.”
Halála Koronavírus-fertőzés miatt súlyos légzési problémái alakultak ki. 2020. december 31-én egy párizsi kórházban meghalt.
Filmjei
Filmszerepei 1948: A sánta ördög (Le diable boiteux), rend. Sacha Guitry 1955: Série noire, Jo, rend. Pierre Foucaud 1955: Rififi a férfiak közt (Du rififi chez les hommes), Remi Grutter, rend. Jules Dassin 1955: Les salauds vont en enfer, (1955) 1956: Bűn és bűnhődés (Crime et châtiment), René Brunel, rend. Georges Lampin 1956: Sait-on jamais?, Sforzi, rend. Roger Vadim 1957: Méfiez vous, filettes, Raven, rend. Yves Allégret 1958: Az árban (La liberté surveillée), Jean Rungis, rend. Henri Aisner, Vladimír Vlcek 1958: Des femmes disparaissent, Pierre Rossi, rend: Édouard Molinaro 1959: Du rififi chez les femmes, Marcel Point-Bleu, rend. Alex Joffé 1959: Az ítélet (La sentence), Georges Lagrange, rend. Jean Valère 1960: Les canailles, Ed Dawson, rend. Maurice Labro 1961: La menace, Savary, rend. Gérard Oury 1961: A szókimondó asszonyság (Madame sans gêne), rend. Christian-Jaque 1962: Les petits matins, bolond, rend. Jacqueline Audry 1962: Le monte-charge, Robert Herbin, rend. Marcel Bluwal 1962: Le repos du guerrier, Renaud Sarti, rend. Roger Vadim 1963: Le meurtrier, Corby, rend. Claude Autant-Lara 1963: Le vice et la vertu, Schöndorf SS-ezredes, rend. Roger Vadim 1963: Les grands chemins, Samuel, rend. Christian Marquand 1963: Chair de poule, Daniel Boisset, rend. Julien Duvivier 1963: Le commissaire mène l’enquête, szerető, rend. Fabien Collin 1964: Angélique, az angyali márkinő (Angélique, Marquise des anges), Jeoffrey de Peyrac, rend. Bernard Borderie 1964: Banco à Bangkok pour OSS 117, Dr. Sinn, rend: André Hunebelle 1965: The Dirty Game / Guerre secrète, Dupont, rend. Christian-Jaque, Carlo Lizzani 1965: La fabuleuse aventure de Marco Polo, Nayam vezír, rend. Denys de La Patellière, Raoul Lévy 1965: Égiháború (Le tonnerre de Dieu), Marcel, rend. Denys de La Patellière 1966: Madamigella di Maupin, Alcibiade kapitány, rend. Mauro Bolognini 1966: Angélique és a király (Angélique et le roy), Jeoffrey de Peyrac, rend. Bernard Borderie 1966: La seconde vérité, Pierre Montaud ügyvéd, rend. Christian-Jaque 1966: Út a túlsó partra (La longue marche), Carnot, rend. Alexandre Astruc 1966: Brigade antigangs, Le Goff felügyelő, rend. Bernard Borderie 1966: La musica, férfi, rend: Marguerite Duras, Paul Seban 1967: L’homme qui trahit la mafia, Bianchini mester, rend. Charles Gérard 1967: Lamiel, Roger Valber, rend. Jean Aurel 1967: A legyőzhetetlen Angélique, (Indomptable Angélique), Jeoffrey de Peyrac, rend. Bernard Borderie 1968: La petite vertue, Louis Brady, rend. Serge Korber 1968: Angélique és a szultán (Angélique et le Sultan), Jeoffrey de Peyrac, rend. Bernard Borderie 1968: Niente rose per OSS 117 / Pas de roses pour OSS 117, Dr. Saadi, rend. Renzo Cerrato, Jean-Pierre Desagnat 1968: Volt egyszer egy Vadnyugat (C’era una volta il West), Frank fegyverese, rend. Sergio Leone 1968: A magánóra (La leçon particulière), Enrico Fontana, rend. Michel Boisrond 1968: La battaglia di El Alamein, Erwin Rommel tábornagy, rend. Giorgio Ferroni (Jackson Calvin Padget álnéven) 1969: Maldonne, Martin von Klaus, rend. Sergio Gobbi 1969: A skarlátruhás nő (La femme écarlatte), Julien, rend. Jean Valère 1969: Le voleur de crimes, Christian, rend. Nadine Trintignant 1969: La battaglia del deserto / Heiß über Afrikas Erde, Curd Heinz százados, rend. Mino Loy 1969: A karbonárik (Nell anno del signore), Leonida Montanari, rend. Luigi Magni 1969: Farkasok ideje, (Le temps des loups), John Dillinger, rend. Sergio Gobbi 1970: Les belles au bois dormantes / L’intreccio, Serge Belaïeff, rend. Pierre Chenal, Dave Young álnév alatt 1971: Le juge, Black Beard, rend. Federico Chentrens és Jean Girault, mindketten Richard Owens álnév alatt 1971: La part des lions, Maurice Ménard, rend. Jean Larriaga 1971: A betörés (La Casse), Ralph, rend. Henri Verneuil 1972: Hellé, Kleber, rend. Roger Vadim 1972: A halott asszony visszatér (Un meurtre est un meurtre), Jean Carouse, rend. Étienne Périer 1973: Don Juan, avagy ha Don Juan nő lett volna (Don Juan ou Si Don Juan était une femme…), Louis Prévost, rend. Roger Vadim 1973: Un officier de police sans importance, Pierre, rend Jean Larriaga 1973: Prêtres interdits, Jean Rastaud abbé, rend. Denys de La Patellière 1973: Vogue la galère, tévéfilm, Simon, Raymond Rouleau 1974: Le tour d’écrou, tévéfilm, Peter Quint, Raymond Rouleau 1974: Le protecteur, Arnaud, rend. Roger Hanin 1975: Le faux-cul, Kaminsky, rend. Roger Hanin 1978: L’amant de poche, államvédelmi miniszter, rend. Bernard Queysanne 1979: Démons du Midi, színházi rendező, rend. Christian Paureilhe 1981: Egyesek és mások (Les uns et les autres), Simon Meyer / Robert Prat, rend. Claude Lelouch