A 6. Huszárezred a Habsburg Birodalom Hadseregének egyik huszárezredeként lett felállítva. Az 1867-es Kiegyezést követően az ún. Közös Hadsereg alakulata volt az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig.
Története A 6. II. Vilmos württembergi király elnevezett huszárezredet 1734-baen állíttatta fel gróf Károlyi Sándor lovassági tábornok.
1915-ben az összes ezred nevét megszüntették. Ezután az alakulat Császári és Királyi 6. Huszárezred néven szerepelt. Ezt a gyakorlatban nem tudták kivitelezni, mivel a háború miatt bevezetett költségcsökkentés nem tette lehetővé új nyomtatványok és pecsétek készítését.
Hadműveletek Lengyel örökösödési háború 1734 gróf Károlyi Sándor lovassági tábornok Pozsonyban és Sopronban egy 10 századból álló huszárezredet állított fel saját költségén. Ezredtulajdonosa ő maga lett, de még a felállítás előtt kikötötte, hogy az ezredparancsnok az ő fia, gróf Károlyi Ferenc legyen. A fiatal gróf ki is neveztetett ezredessé, azonban tekintettel zsenge ifjúságára és tapasztalatlanságára, csak névleg szerepelt mint ezredparancsnok, a valóságban, báró Baranyay János alezredes vezényelte az ezredet. A legénységet leginkább a Tisza menti megyékből toborozták. A szervezés befejeztével a Károlyi huszárok azonnal a Rajnához vonultak, ahol kisebb hadműveletekben vett részt az alakulat. Baranyay alezredes egy Offenburgra intézett rajtaütésért dicséretet nyert. 1735-ben az ezred egy részével Schmiedebergnél sikeres ütközetet vívott és két ellenséges francia tábornokat elfogott. Ez alkalommal Benyovszky kapitány tüntette ki magát. A többi századot Nieder-Olmnál vetették be. 1736-ban az ezred Trencsén vármegyében, majd Somogy vármegyében, Csákonyán töltötte.
Orosz–osztrák–török háború (1735–1739) 1737-ben a törökök ellen Banja Lukanál, 1738-ban a Bánságban, Korniánál és Mehádiánál, 1739-ben Grockánál harcolt. A török háborúk elején vette át az ezredparancsnokságot a fiatal Károlyi Ferenc gróf, 1738-ban pedig atyja helyett tulajdonosa is lett az ezrednek. A harctérről visszatérve az ezred 1739-1740-ben Abaúj és Torna megyékben állomásozott. A osztrák örökösödési háború kitörésekor először Sziléziába vonult és részt vett a Rothschloss mellett vívott ütközetben, majd Csehországba került.
Osztrák örökösödési háború 1742-ben Deutsch-Brodnál harcolt; ott volt a caslaui csatában, valamint Prága körülzárásánál is. 1743-ban a Regensburg melletti Kötzingben rajtaütöttek a franciák és az ezrednek téli szálláson ott levő három századát elfogták. 1744-ben Németalföldre vonult és részt vett a következő 1745. évben a Rajna és a Majna melletti hadjáratokban. A Németalföldön maradt kisegítő századok, melyekhez a Szatmár vármegye részéről kiállított két század is csatlakozott, a Fontenay mellett lefolyt csatában harcoltak. 1746-ban az egész ezred ismét a Németalföldön volt és Rocour mellett, 1747-ben pedig Lawfeld mellett harcolt. Békekötés után Nagyváradra került. Ugyanakkor a feloszlatott Trips-huszárezred egy százada ezen ezredbe olvadt be. 1752-ben Eperjesre, 1754-ben Nagyszebenbe helyezték át. 1756-ban a Csehországban álló hadsereghez osztatott be.
Hétéves háború 1757-ben Sziléziában működött, azonban harcra csak kevés alkalma nyílt. 1758-ban Troppaunál és Littaunál, majd Hochkirchnél harcolt. 1759-ben Schmiedebergnél, Plasdorfnál és Goldenelsenél volt ütközetben. Ezen harcokban Caramelli gróf hadnagy többszörösen kitüntette magát. Gróf Károlyi Ferenc ezredtulajdonos, aki ekkor már lovassági tábornok volt – 1759-ben meghalt és helyébe gróf Pálffy Rudolfot nevezték ki ezredtulajdonosnak. 1760-ban Landshutnál az ezred kitüntette magát, valamint 1761-ben Schlesisch-Neustadtnál is, ahol sokszoros túlerővel szemben szilárdan állta a sarat. Egyes századai Grebischaunál és Jagerndorfnál vívtak sikeres előőrsi harcokat. 1762-ben Sziléziában, Neissenél volt ütközetben. A háború után Sziléziában maradt, majd a következő 1763. évben a Szepességre, innen 1766-ban Eperjesre, 1768-ban pedig Teschenbe vonult. Ebben az évben gróf futaki Hadik András feloszlatott huszárezredéből egy század beolvadt az ezredbe és az elhalálozott gróf Pálffy Rudolf helyébe gróf Hadik András lovassági tábornok lett az ezredtulajdonos. 1769-ben a császári királyi hadsereg átszervezésekor a összes lovasezredek között a 16. Lovassági Ezred megnevezést kapta. 1772-ben Krakkóba, 1773-ban Polnába, 1774-ben Bukovinába települt 1778-ban Czortkówba helyezték át. 1775-ben a feloszlatott Török huszárezred egy osztálya beolvadt az ezredbe.
Bajor örökösödési háború 1778-ban a bajor örökösödési háborúban Dauba mellett csak kisebb járőrharcokban vett részt. 1779-ben Dombóvárra, 1784-ben Troppauba, 1791-ben pedig Brüsszelbe került. Brüsszel abban az időben a Habsburg Birodalom része volt. 1781-ben újoncozás tekintetében a nagyváradi 37. gyalogezred toborzó kerületéhez tartozott, amely Bihar vármegye és Arad vármegyékre terjedt ki. 1791-ben Blankenstein Ernő gróf altábornagy lett a tulajdonosa.
Koalíciós háborúk 1792-ben a Németalföldön volt. Egy osztálya Bovaynál és le Cocqunál volt ütközetben, egyes századok kisebb előőrsi csatározásokban vettek részt, az egész ezred pedig Jemappesnél harcolt. Az ütközet után két század Keglevich gróf őrnagy alatt Luxemburgba vonulva Agneaunál, majd Corioulenál küzdött a franciákkal. 1793-ban az ezred hol együtt, hol kisebb osztagokban az ütközetek egész sorozatát vívta. Így egyes századok Aldenhovennél, Neerwindennél, Löwennél, Condé és Valenciennes körülzárásában vettek részt. Az alezredesi (3. és 4. század) és a 2. őrnagyi (7. és a 8. század) osztályok Douchynál és Famarsnál, az 1. őrnagyi osztály (5. és 6. század) Uz őrnagy alatt Paperinghenél és Hondschootennél tüntették ki magukat. Később az egész ezred a Maubeuge előtti harcokban és pedig Gillesnél, valamint Wattignieshél, végül az egyik osztály Bassuyannál nyert dicséretet. Az ezred parancsnoka gróf Hadik Károly ezredes megkapta a Katonai Mária Terézia-rendet. 1794-ben 3 osztállyal a landreciesi, tournayi és yperni csatákban vett részt, egy osztálya pedig Moescroennél harcolt. A későbbi visszavonulás alatt többször képezte a hadsereg utóvédjét és sok apróbb csatát vívott, melyek közül leginkább említésre méltó a Wonk melletti ütközet. 1795-ben az Alsó-Rajnánál találjuk. A visszavonuló franciák üldözése közben Höchstriél, a maynzi vonal bevételénél, Kirchheimnél, Kreuznachnál és Meissenheimnél harcolt. 1796-ban az egyik osztály Herbornnâl és Kircheípnél vett részt ütközetben. Az ezred másik három osztálya pedig Ambergnél, Würzburgnál, Giessennél és Altenkirchennél, végül Kehi előtt harcolt, ahol Foky hadnagy a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét nyerte el. 1797-ben csak Révay őrnagy osztálya részt vett a Grüningennél vívott csatában. A hadjárat után Troppauba került és itt maradt az 1799-ben újból megindult háborúig. 1798-ban a 3. őrnagyi osztályt (9. és 10. század) az újonnan alakítandó Császári Királyi 7. Huszárezred felállításához adta át. Szintén ebben az évben kapta a 6. Huszárezred elnevezést. 1799-ben a Rajna vonalát biztosította és eközben több ütközetet is vívott, úgy mint Ober-Kappelnél, Bietigheimnél és Wieslochnál. Ezen harcokban különösen gróf Hardegg őrnagy és Illésy kapitány tüntették ki magukat. 1800-ban Kehinél harcolt, majd a biberachi csata után nagy önfeláldozással fedezte a visszavonulást. Egyes századai azonkívül Dillingennél és Ulmnál is küzdöttek. A hohenlindeni csatában nem került bevetésre. 1801-ben gróf Wartensleben Ferdinand őrnagy és Simonyi József főhadnagy, a későbbi hírneves Simonyi óbester, megkapták a Katonai Mária Terézia-rendet. A legénység az 1792-től 1801-ig terjedő háborúk alatt 20 arany és 141 ezüst vitézségi érmet kapott. 1801. végén Reichstadtba került állomásra, 1802-től 1805-ig pedig Brandeisben volt települve. 1805-ben két osztálya részt vett a günzburgi csatában. Később Vorarlbergben a franciák bekerítették és Bregenznél fegyverletételre akarták kényszeríteni. Gróf Wartensleben Ferdinand ezredes azonban megmentette ezredét a szégyenletes kapitulációtól és az ezreddel keresztül vágta magát a sokszorosan túlnyomó ellenségen. Az üldöző ellenséges lovas tömegekkel több ütközetet vívtak, amíg végre sikerült a teljes ezrednek szerencsésen Csehországba jutnia. Ebben a harcokban a legénység 1 arany és 2 ezüst vitézségi érmet szerzett. 1806-ban Klattauban állomásozott, honnan 1807-ben Nagytapolcsányba, 1808-ban Gabelbe helyezték át. 1809-ben két százada Amberg-Urseusollennél harcolt, a teljes ezred pedig Aspemnél és Wagramnál tüntette ki magát. A wagrami csatát követő visszavonulás alatt Hollabrunn és Schöngrabern mellett, majd Znavniuál voltak ütközetei. Az ezredben a Katonai Mária Terézia-renddel kitüntetett huszárok száma ismét kettővel növekedett és pedig Wieland György alezredessel és Nedecky József kapitánnyal. A legénység hősiessége 3 arany és 17 ezüst vitézségi éremmel jutalmaztatott. 1810-től 1812-ig Rzeszów volt az állomáshelye.
Napóleoni háborúk 1812-beu az oroszok ellen Napóleon segítségére kiállított hadtestbe volt beosztva. Egyes kisebb osztagai Ligniewicinél. Prusznynál, Kobrinnál, Liuboiulnál és Stara-Wizwanál vívtak kisebb ütközeteket. Orot Bigot de Si. Quentin Ferenc őrnagy 4 századdal Sielo-Welykojenei és az Ogorodnickinél végrehajtott rajtaütésnél újra kitüntette magát az ezred. 1812-1813 telét Galíciában töltötte. 1813-ban Gabelnél, Stolpennél, Lohniennél és Lipcséméi harcolt. Nánássy Gáspár főhadnagy Gross-Obringennél egy francia táborra sikeres rajtaütést hajtott végre. 1814-ben az ezred Dél-Franciaországban alkalmaztatott és Genfnél, majd Bourg-en-Bressenél, valamint Polignynél kitüntette magát. Gróf Bigot de St. Quentin őrnagy osztálya azonkívül Alaconnál aratott győzelmet. Ebben az évben Vilmos württembergi trónörökös, 1817-től király, lett az ezred tulajdonosa, Amíg az eddigi tulajdonos gróf Blankenstein Ernő lovassági tábornok, másodtulajdonos lett. 1815-ben a rajnai hadseregbe volt beosztva. Egyik osztálya Balogh őrnagy alatt Strassburgnál tüntette ki magát. Az utolsó három év 1812-1815 hadjárataiban a vitézségi érmek száma az ezredben 10 arany és 28 ezüstéremmel szaporodott. 1815-től az elzászi Altkirchenben, 1813-ban Eneisheimben. 1819-ben Bécsben. 1820-tól 1830-ig Pardubitzhan állomásozott. Ekkor Debrecenbe helyezték át. Legénységét ezentúl a debreceni 39. Gyalogezred toborzó kerületéből, vagyis Hajdú és a szomszédos vármegyékből nyerte.
1831-ben St. Pollenbe, 1832-ben Bécsbe, 1833-ban Austerlitzbe települt. 1835-ben Brzezanyba került.
'1848–49-es forradalom és szabadságharc 1848-ban Magyarországra és szabadságharcunk különböző csataterein küzdve végig harcolta a magyar nemzet nagy függetlenségi küzdelmét. Az 1848-49-es honvéd hadseregben általánosan ismert volt a Württemberg- huszárok hősi neve.
Az újjászervezés 1849-ben politikai okokból a morvaországi Wesselyben újjá szervezték. Itt állomásozott majd Troppauba helyezték. 1854-ben Bochniaba, 1855-ben Saazba, 1857-ben Neudorfba, majd Welsbe. 1859-ben pedig Sí. Flóriánba helyezték át.
Szárd–francia–osztrák háború 1859-ben a háború kitörésekor egy-egy százada Ulm és Rastatt váraiba küldetett, az ezred többi százada pedig az itáliai hadszintérre való indulásra kapott parancsot, azonban nem került a harctérre. A háború után Bochniaba vonult és ott állomásozott 1866-ig. 1860-ban 4. osztályát a Császári Királyi 2. Önkéntes Huszárezred megalakítására át adta. 1857-1860 A nagyváradi 37. és a debreceni 39. Gyalogezredek, 1860-től 1867-ig pedig a szatmárnémeti 5., a kassai 34. és a debreceni 39. gyalogezredek hadkiegészítő kerületeiből nyerte újoncait. 1864-ben I. Károly württembergi király lett az ezred tulajdonosa.
Porosz–osztrák–olasz háború 1866-ban Sandhübelnél előőrsi csatározásokban vett részt, majd ott volt a königgrätzi csatában is. Ebben hadjáratban a tisztikarból hárman a Katonai Érdemkereszttel lettek kitüntetve, a legénység pedig 2 első- és 5 másodosztályú ezüst vitézségi érmet szerzett.
A boldog békeidők 1867-1914