Itália területe, amely többé-kevésbé a mai Olaszország államterületével esik egybe, a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása után megközelítőleg 1400 éven át kisebb-nagyobb államokra és városállamokra tagolódott. Ilyen volt például Velence, amely fölött a dózsék egész sora uralkodott, vagy a reneszánsz kori gazdag városállam, a Medici-család által uralt Firenze, vagy a Sforzák milánói fejedelemsége. Ilyen volt a Nápoly–Szicíliai kettős királyság, amely fölött az Anjou-családnak azon ága uralkodott, ahonnan a magyar Anjou-királyok is származtak. Ilyen volt a közel 1100 éven át fennálló pápai állam, amelyet II. István pápa és Kis Pippin francia király alapítottak a 8. században. Ám egyes területek hosszabb-rövidebb ideig külső megszállás alatt álltak. I. (Nagy) Károly római császár például megszállta Észak-Itáliát, hogy biztosítsa a pápa biztonságát az ott tanyázó longobárdoktól. Ettől kezdve a Frank Birodalom széthullásáig a Rómától északra fekvő terület e hatalmas államalakulat része volt.

Az egységes Frank Birodalom felbomlása után a németek szerezték meg az Itália feletti ellenőrzést. 962-ben I. (Nagy) Ottó német király még a Pápai Államot is elfoglalta és ott „római császárrá” koronáztatta magát. Ezután Itália 900 éven át a Német-római Birodalom hatalmi övezetébe tartozott. A középkort végig kísérte a császár és a pápa közötti állandó hatalmi ellentét az egyházi vezetők beiktatásának jogáért („invesztitúraharc”). Bár az itáliai városállamok viszonylagos függetlenséget élveztek, valamennyien a német-római császár befolyása alatt maradtak. Itália gyakran vált a francia–német (és a francia–spanyol) nagyhatalmi háborúk hadszínterévé is.

A napóleoni háborúk nyomán 1806-ban a Német-római Birodalom megszűnt, Észak-Itáliát a franciák szállták meg, és csatlós királyságokat (Itáliai Királyság, Nápolyi Királyság) hoztak létre, amelyek élére Napóleon saját rokonait és tábornokait állította. Napóleon veresége és a bécsi kongresszus (1815) után az Osztrák Császárság vetette meg itt a lábát, amely létrehozta saját csatlós államait (Lombard–Velencei Királyság, Modena és Reggio Hercegség, Párma, Piacenza és Guastalla hercegsége).

A 19. század közepén a független Szárd–Piemonti Királyság harcos uralkodói, Károly Albert és fia, II. Viktor Emánuel álltak az olasz egyesítési törekvések élére, amelynek érdekében több felkelés és háború folyt le (1848, 1859), ezekbe a Francia Császárság is beavatkozott. Ezek eredményeként 1861-ben létrejött az egységes Olasz Királyság. Az új nemzeti állam a következő fél évszázad háborúiban további területeket foglalt el: 1866-ban, a porosz–osztrák háború során Venetót, 1870-ben a porosz–francia háborút kihasználva Rómát (a pápai állam maradékát), majd 1918-ban az első világháborúban Dél-Tirolt, Görz és Gradisca tartományokat, és Trieszt városát szerezte meg. Olaszország államformája 1946-ig királyság volt, majd kikiáltották a köztársaságot.

Osztrogót Királyság (493–553)

Longobárd Királyság (568–774)

Frank Birodalom részeként (774–888)

Itáliai Királyság (774–888)

Itáliai Királyság (888–962)

Német-római Birodalom részeként (962–1796)

Itáliai Királyság (962–1648)

Francia megszállás idején (1796–1814)

Itáliai Köztársaság (1802–1805)

Itáliai Királyság (1805–1814)

UralkodóÉletterminusaUralkodása kezdeteUralkodása végeUralkodóházaMegjegyzésPortré<center>Bonaparte Napóleon<small>Itália királya <center>1769. augusztus 15.–1821. május 5.(51 évesen) <center>1805. március 17. <center>1814. április 11. <center>Bonaparték <center>Carlo Buonaparte és Letizia Ramolino fia, az Itáliai Királyság alkirályává nevelt fiát, Eugène de Beauharnaist tette <center>70px|

Olasz Királyság (1861–1946)

UralkodóÉletterminusaUralkodása kezdeteUralkodása végeUralkodóházaMegjegyzésPortré<center>II. Viktor Emánuel<small>Olaszország királya <center>1820. március 14.–1878. január 9.(57 évesen) <center>1861. március 17. <center>1878. január 9. <center>Savoyaiak <center>Károly Albert szárd–piemonti király és Habsburg–Toscanai Mária Terézia főhercegnő fia, korábban szardíniai király <center>70px|<center>I. Umbertó<small>Olaszország királya <center>1844. március 14.–1900. július 29.(56 évesen) <center>1878. január 9. <center>1900. július 29. <center>Savoyaiak <center>II. Viktor Emánuel olasz király és Habsburg–Lotaringiai Mária Adelheid főhercegnő fia <center>70px|<center>III. Viktor Emánuel<small>Olaszország királya <center>1869. november 11.–1947. december 28.(78 évesen) <center>1900. július 29. <center>1946. május 9. <center>Savoyaiak <center>I. Umbertó olasz király és Margit, Genova hercegnőjének fia, egyben Etiópia császára 1936 és 1941 között <center>70px|<center>II. Umbertó<small>Olaszország királya <center>1904. szeptember 15.–1983. március 18.(78 évesen) <center>1946. május 9. <center>1946. június 12. <center>Savoyaiak <center>III. Viktor Emánuel olasz király és Ilona montenegrói királyi hercegnő fia, az utolsó olasz király <center>70px|

Kapcsolódó szócikkek Apulia és Calabria uralkodóinak listája Mantova uralkodóinak listája Milánó uralkodóinak listája Modena, Reggio és Ferrara hercegeinek listája Nápoly és Szicília uralkodóinak listája Parma uralkodóinak listája Savoya uralkodóinak listája Szardínia királyainak listája Toszkána uralkodóinak listája Velencei dózsék listája

Források

Kategória:Német részuralkodók listái Kategória:Itáliai uralkodók listái