Salgó Jakab, 1885-ig Weiss JakabAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 13783/1885. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1885. év 12. oldal 2. sor (Pest, 1849. augusztus 16. – Budapest, 1918. június 29.)Dr. Salgó Jakab meghalt (1918. június 30.) Világ, 9. évfolyam, 150. szám zsidó származású magyar elmegyógyász, igazságügyi orvosszakértő.
Élete Weiss Manó és Rott Julianna fiaként született. Orvosi tanulmányait szülővárosában, Bécsben és a Göttingeni Egyetemen végezte. 1874-ben a Bécsi Egyetemen avatták orvosdoktorrá. Ezt követően egy évig a bécsi közkórház elmebeteg osztályán másodorvosként, majd négy évig Maximilian Leidesdorf elmekórtani klinikáján tanársegédként dolgozott. 1879-ben Bécsben elmekórtanból egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1880–1882 között a Wilhelm Svetlin-féle magán-elmegyógyintézet főorvosa volt. 1884-ben kinevezték a lipótmezei Országos Tébolyda főorvosává. 1890-ben a Budapesti Tudományegyetemen is magántanári képesítést nyert. Az igazságügyi elmekórtan egyik hazai úttörőjének tekinthető.
Rendkívüli tagja volt az Országos Közegészségügyi Orvosi Tanácsnak, a Budapesti Királyi Orvosegyletnek, a Société royale de médecine mentale de Belgique, a párizsi Société Médico-Psychologique és más tudós társaságoknak. A Pallas nagy lexikonának munkatársa volt. Cikkei és közleményei megjelentek magyar, német és francia nyelven hazai és külföldi orvostudományi szakfolyóiratokban.
Családja Házastársa Singer Gabriella (1856–1915) volt, akit 1879. november 2-án Bécsben, a Stadttempelben vett nőül.
Gyermekei Salgó György Ferenc (1883–1887) Salgó Margit (1887–?). Férje Blankenberg Nándor (1884–?) főmérnök volt. Salgó Lilia Georgina (1890–1951). Férje Hollán (Herzfeld) Mór (1878–?) gépészmérnök volt.
Főbb művei Werth und Bedeutung der Reformbestrebungen in der Psychiatrie (Stuttgart, 1877) Die cerebralen Grundzustände des Psychosen (Stuttgart, 1877) Reformbestreben der Klassifikation der Psychosen (Stuttgart, 1881) Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt (Budapest, 1883., Magyar Jogászegyleti Értekezések. X. 1., 10. és Klinikai füzetek III. évfolyam) Az elmekórtan tankönyve (Budapest, 1890., 2. javított és bővített kiadás. Budapest, 1899.) Az anthropológiai jelek értéke az elmekórtanban (Budapest, 1895) A gyermekkorban levő bűnösök (Budapest, 1896., Fekete Gyulával közösen) A szeszmérgezés és nehéz kórság kórtani viszonya (Budapest, 1899., Különnyomat a Gyógyászatból) Tébolydai balesetek és szerencsétlenségek (Budapest, 1900., Különnyomat a Gyógyászatból) Az elmebetegség elmekórtani fogalma (Budapest, 1900., Különnyomat a Gyógyászatból) Az elmebetegségek prophylaxisa (Budapest, 1903., A budapesti Orvosi Ujság tudományos Közleményei) A szellemi élet hygiéniája (Budapest, 1905) Az alkoholizmus társadalmi jelentősége (Budapest, 1917)
Jegyzetek
Források Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
Online elérés Online elérés
További információk
Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar pszichiáterek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1849-ben született személyek Kategória:1918-ban elhunyt személyek Kategória:Pestiek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:Zsidó származású magyarok