Ibelin Balian (1143–1193), más néven Ifjabb Bariszan az Ibelin nemzetség tagja, a jeruzsálemi keresztény királyság jelentős alakja a 12. században, 1170-től 1193-ig Ibelin ura. Életpályáját meghatározta, amikor a kiskorú IV. Balduin király mellé 1174-ben régenst kellett választani, és ő Tripoliszi Rajmund pártjára állt. 1177-ben feleségül vette a megözvegyült Komnéna Mária királynét, és egyre jelentősebb alakja lett a Rajmund körül tömörülő bárói csoportnak. Feleségével megkapta Náblusz gazdag uradalmát, és mostohaapjává vált Izabella leendő királynőnek. A katasztrofális hattíni csatában ki tudta vágni magát a muszlim ellenség gyűrűjéből, és néhány hónappal később ő irányította Jeruzsálem védelmét az 1187-es ostrom idején, ő egyezett meg Szaladinnal a város megadásáról is 1187. október 2-án. Több korabeli krónika is elítélően szól arról, ahogyan tizennyolc éves mostohalányát elválasztatta férjétől, s ezzel a Jeruzsálemi Királyság egyik legbizarrabb történetét indította útjára.
Életútja Ifjúkora balra|70px Ibelin Bariszan legkisebb fiaként született, Hugó és Balduin fivére volt. Apját, a jaffai grófság lovagját Le Puiset-i Hugó lázadásának elfojtása után ajándékozta meg Ibelinnel Fulkó jeruzsálemi király. Bariszan Ramlai Helvist, a ramlai uradalom gazdag örökösnőjét vette feleségül. Egyes források szerint Baliant is Bariszannak keresztelték, 1175 körül vehette fel a Balian nevet; néha Ifjabb Balianként vagy II. Balianként, illetve felesége birtoka után Nábluszi Balianként is emlegetik. A latin nyelvű forrásokban változatos megjelölésekkel hivatkoznak rá: Balian, Barisan, Barisanus, Balianus, Balisan, Balisanus, az arab nyelvűekben pedig Balian ibn Barzannak (Barzan, azaz Bariszan fia Balian) titulálják. Születési éve nem bizonyos, de 1158-ban elérhette a nagykorúságot, vagyis a 15. életévet, mert ekkortól felbukkan a neve mint oklevelek tanúsítója. 1156-ban még infra annosként, kiskorúként említik.
Legidősebb bátyja, Hugó halála után (c. 1169) Ibelin vára a második legidősebb testvérre, Balduinra szállt, Balduin azonban megmaradt Ramla urának, és Ibelint továbbadta Baliannak. Így Balian technikailag bátyja hűbérese lett, rajta, Ramla urán keresztül pedig a jeruzsálemi király alhűbérese.
Örökösödési viták bélyegkép|150px|jobbra|Komnéna Mária és Amalrik király házasságkötése 1174-ben Balduin és Balian Tripoliszi Rajmund oldalán állt Plancyi Miles ellenében, amikor a kiskorú IV. Balduin király mellé régenst kellett választani. Mindkét testvér részt vett az 1177-es montgisard-i csatában, ahol a tizenhat éves IV. Balduin fényes győzelmet aratott Szaladin serege felett. Az Ibelinek vezették az előhadat a muszlimok legerősebb frontvonalszakasza ellen. Balian ebben az évben feleségül vette Komnéna Máriát, Amalrik jeruzsálemi király özvegyét, így mostohaapja lett Amalrik kisebbik lányának, Izabellának, továbbá megkapta a Mária tulajdonában levő Náblusz uradalmát. 1179-ben bátyja, Balduin a Mardzs Ajjún-i csatát követően Szaladin fogságába esett, aki vereséget mért IV. Balduin király hadseregére. A váltságdíj előteremtésében Balian is közreműködött, bár végül I. Manuél bizánci császár, Komnéna Mária nagybátyja fizette ki.
1183-ban Balian és Balduin ismét Tripoliszi Rajmund oldalára állt Lusignan Guidó ellenében, aki Amalrik idősebbik lánya, Szibilla férjeként régensi szerepet töltött be a leprában haldokló sógora, IV. Balduin mellett. A király nyolcéves unokaöccsét, Szibilla előző házasságából származó gyermekét, Montferrati Balduint még életében társuralkodóvá koronáztatta, hogy Guidó trónöröklését megakadályozza. A ceremóniára 1185-ben, kevéssel IV. Balduin halála előtt került sor a Szent Sír-templomban. A gyermek királyt a roppant magas termetű Balian vitte a vállán, ezzel is jelezve, hogy Izabella családja az unokaöcsöt támogatja. V. Balduin még ebben az évben egyedüli király lett, a rákövetkező évben, 1186-ban azonban ő is meghalt. Balian és Mária ekkor Tripoliszi Rajmund támogatásával Mária lányát, a tizennégy éves Izabellát jelölte a trónra, ám Izabella férje, IV. Toroni Henfrid, nem akarván polgárháborút kirobbantani, visszautasította a koronát, és hűséget esküdött Guidónak. Ezután Balian is kénytelen volt behódolni, Balduin azonban megtagadta ezt, és önkéntes száműzetésbe vonult Antiochiában, Balianra bízva kiskorú fiát, Tamást, Ramla későbbi urát.
Tripoliszi Rajmund és Lusignan Guidó szembenállása bélyegkép|250px|jobbra|A cressoni csata Balian az immár uralkodó Guidó tanácsadójaként Jeruzsálemben maradt. 1186 végén Szaladin, Egyiptom ura a királyság déli határát fenyegette, miután Guidó szövetségese és hűbérese, Chatillon Rajnald, Oultrejourdain vagyis a Jordánon túli terület ura a fegyverszünet ellenére megtámadott és lemészárolt egy muszlim karavánt. A Jeruzsálemből kiábrándult Tripoliszi Rajmund a birtokában levő északi Tibériás helyőrségével együtt Szaladin szövetségese lett ebben a konfliktusban. Guidó Názáretnél gyűjtötte egybe seregét, és Tibériás ellen akart vonulni, de Balian rábeszélte, hogy küldjön követséget Rajmundhoz Tripoliszba, hátha így össze tudja békíteni kettejüket, mielőtt Guidó botor módon megtámadná Szaladin sokkal nagyobb hadát. Az első követség kudarcot vallott, és a helyzet 1187 első hónapjaiban változatlan maradt. Húsvét után újabb követség indult Tripoliszba, amelynek Balian, Ridefort-i Gellért templomos nagymester, Roger de Moulins johannita nagymester, Szidóni Rajnald és Jósiás türoszi érsek voltak a tagjai. Útközben megálltak Balian nábluszi váránál, mert Balian ott akart tölteni egy-két napot, míg a többiek előremennek. Május 1-jén a templomosok és a johanniták meggondolatlanul rátámadtak Szaladin egyik vezérének, Gökbörinek a cressoni forrásoknál, Názáret közelében portyázó csapatára, és Ridefort-i Gellértet kivéve majd egy szálig odavesztek. A katasztrófáról értesülve Tripoliszi Rajmund Baliannal és Szidóni Rajnalddal együtt visszatért Jeruzsálembe.
A hattíni csata bélyegkép|jobbra|A hattíni csata Gustave Doré metszetén Mivel Gökböri és Szaladin fia, al-Afdál csapatait Rajmund engedte be a királyság területére, Tripolisz grófját furdalta a lelkiismeret, és kibékült Guidó királlyal. Guidó északra vonult seregével, és Szepphóriánál ütött tábort, de a főurak tanácsa ellenére átkelt a száraz, kopár síkságon, hogy felmentse a körülvett Tibériást. A hadseregnek nem volt vízkészlete, Szaladin csapatai folyamatosan zaklatták, végül július 4-én, Tibériástól nem messze, Hattínnál be is kerítették. Ugyanaznap, a hattíni csatában Balian és III. Joscelin edesszai gróf az utóvédet vezette, de az ütközet katasztrofálisan végződött: a keresztes hadat megsemmisítették. Egy névtelen krónikás De Expugnatione Terrae Sanctae per Saladinum Libellus című műve szerint Balian, Rajmund és Rajnald katonáival elmenekült a harctérről, „keresztényt, törököt, szent keresztet letaposva”, bár ezt más források nem erősítik meg, és lehet, hogy a szerző elfogultságát tükrözi csupán a már Palesztinában született keresztesekkel szemben.
A vereség nagy felfordulást okozott a királyságban: Guidó fogságba esett, Rajnaldot kivégezték, s a városok és várak sorra Szaladin kezébe kerültek. A vezető főurak közül néhányan, Balian, Rajmund, Rajnald Türoszba menekültek, ahonnan Rajmund és Rajnald hamarosan távoztak, hogy megerősítsék birtokaik védelmét, Türoszban pedig Montferrati Konrád, V. Balduin nagybátyja lett az úr, aki nem sokkal a hattíni csata után érkezett oda Bizáncból, s akinek Balian az egyik legfőbb szövetségese lett. Türoszt elhagyva Balian arra kérte Szaladint, engedje át a vonalain Jeruzsálembe, hogy onnan Tripoliszba kísérhesse a feleségét és a gyerekeit. Szaladin megadta az engedélyt, de kikötötte, hogy Balian csak egy napot tölthet a városban, és soha többé nem foghat fegyvert ellene.
Jeruzsálem védelme jobbra|frame|Ibelin Balian feladja Jeruzsálem városát Szaladinnak. Illusztráció a Les Passages faits Outremer par les Français contre les Turcs et autres Sarrasins et Maures outremarinsből, c. 1490 Amikor Balian kis lovagcsapatával a városba ért, a lakosok könyörögtek neki, hogy maradjon ott. Hérakleiosz jeruzsálemi pátriárka feloldozta Szaladinnak tett esküje alól, mondván, a kereszténység érdeke erősebb, mint egy hitetlennek tett eskü. Baliant bízták meg a város védelmének irányításával, ő azonban alig tizennégy, de lehet, hogy csak két másik lovagot talált ott, így hát lovaggá ütött hatvan lakost a nemesifjak és a gazdagabb kereskedők közül. Szibilla nem játszott nagy szerepet a védekezésben, ezért a védők Baliannak mint kvázi legfőbb úrnak fogadtak hűséget. Hérakleiosszal megtették az előkészületeket, élelmet és pénzt gyűjtöttek össze. Szaladin 1187. szeptember 20-án kezdte meg az ostromot; addigra már a királyság nagy részét meghódította, beleértve Ibelint, Nábluszt, Ramlát és Askalont is. A szultán nem haragudott Balianra, sőt kíséretet biztosított Máriának és gyermekeiknek Tripoliszig. Mint a Jeruzsálemben maradt urak legfőbbjét, Baliant Ibn al-Aszír szerint a muszlimok többé-kevésbé királlyal egyenlőnek tekintették.
Az ostromló seregnek sikerült ledönteni a városfal egy részét, de magába a városba nem tudtak betörni. Balian több nap után négyszemközti tárgyalást kért, és egyezséget ajánlott Szaladinnak. Imád ad-Dín al-Iszfaháni szerint Szaladin azt mondta: „Nem kaptok kegyelmet... Egyetlen vágyunk, hogy örökre leigázzunk benneteket... Tömegével fogunk megölni és rabságba ejteni, a férfiaknak kiontjuk a vérét, a szegényeket és a nőket rabságba hajtjuk.” Ugyancsak Imád ad-Dín szerint Balian azt válaszolta: ez esetben a védők az utolsó emberig harcolni fognak, lemészárolják a városban rekedt több ezernyi muszlim foglyot, lerombolják az iszlám szent helyeit, elpusztítják az egész várost, és önmagukkal is végeznek. Szaladin kénytelen-kelletlen belement az alkuba: 30 000 bizánci arany fejében szabadon enged 7000 férfit, illetve egy férfi fejében két nőt vagy tíz gyereket. Balian október 2-án átadta a Dávid tornya, vagyis a fellegvár kulcsait. A váltságdíjakat ötven napon belül kellett törleszteni; aki nem fizetett, azt elhurcolták rabszolgának, bár Szaladin közülük is többet szabadon engedett, és gondoskodott róla, hogy rendezetten vonulhassanak ki Jeruzsálemből, és ne kerüljön sor olyan mészárlásra, mint amilyet a keresztesek műveltek, amikor 1099-ben elfoglalták a várost. Balian és Hérakleiosz túszul ajánlotta magát az ott fogott frankok kiváltásáig, de Szaladin ezt visszautasította. Az elvonulók három oszlopban meneteltek ki, az utolsó, valószínűleg november 20-án, Baliannal és a pátriárkával az élen hagyta el a várost. Balian csatlakozott feleségéhez és gyerekeihez a Tripoliszi Grófságban.
Balian, a királycsináló és a harmadik keresztes hadjárat bélyegkép|100px|jobbra|Izabella és Toroni Henfrid házasságkötése