A garabonciás (régi magyar: garabantzás deák),Lexicon valachico-latino-hungarico-germanicum - Solomonari szócikk. bűbájos, ördöngös mesterséghez értő varázsló, vihartámasztó ember, leggyakrabban diák a magyar népi vallásban. A középkori népi keresztény hiedelmek és a pogányság szinkretizmusából ötvöződött mitikus alak. Gyakran szegényes vagy kifejezetten rongyos öltözetű vándorként vagy vándordiákként ábrázolt személy; hosszú fekete köpennyel és leggyakrabban bűvös könyvvel, varázskönyvvel.

Több szomszédos nép, illetve magyarországi nemzetiség (szláv, német és román) hiedelemvilágában is szerepel a garabonciás diákhoz hasonló alak néhol hasonló (szerbhorvát: garabancijaš dijak), másoknál eltérő neveken (román: solomonar).

A régibb elem egy germán Odin-Wotannal rokon vonásokat mutató vihardémon (Wilder Jäger), a magyar hiedelemvilágban a táltos.A Magyar Katolikus Lexikon némileg félreérthető módon a fekete sámánokkal való hasonlóságot említi, azonban Diószegi szerint a magyar hitvilágban ilyen különbségtételnek nincs nyoma a sámánok azaz táltosok között (ellentétben például a burját pogány hitvilággal).

A kapcsolódó hiedelmek szövevényes kölcsönhatásainak jelei figyelhetők meg.Érdekes módon a szakirodalom ismeretlen okból nem említi a (férfi) boszorkányokhoz, boszorkánymesterekhez való hasonlóságot. Kialakulásában nyilván közrejátszott a diákokhoz, vándordiákokhoz (goliárd, vagana, fahrender Scholast) kapcsolódó népi tapasztalatok, műveltségük (latin nyelv -> deák nyelv, „deákul”), tudásuk, ártalmatlan fortélyaik, csínytevéseikCarmina burana megfigyelése, megtapasztalása és a legendaképzés logikája szerint ezek természetfelettivé nagyítása, ördögivé torzítása. Illetve hasonló régebbi, mitikus személyek, például a táltosok tulajdonságainak, történeteinek egybeolvasztása, ami a magyar garabonciás alakját egyedivé teszi. (Foggal születés, állatalakban viaskodás, fő tápláléka a tej, ...)

Távolabbi párhuzam a középkori Dél-francia, Észak-olasz, Dél-német területeken tevékenykedő időjárással zsaroló szemfényvesztő csalók, tempestarius vagy tempestatum doctorok híre, emléke.

A varázskönyv motívum alapja – tekintettel a könyvek akkori igen magas árára – inkább a vándordiákok által közkedvelt emlékkönyvAlbum amicorum, memoriae causa vagy philotheca, németül Stammbuch. lehet, amibe útjuk, tanulmányaik során külföldi professzorok, hírességek, diáktársak, rokonok, barátok írtak méltatásokat, útravaló bölcsességeket, kedvenc idézeteket néha színes képekkel, vízfestményekkel díszítve azokat.

Neve Névváltozatai A garabonciás szó alakváltozatai: garaboncás, garboncsás, görböncses, barboncás, gabroncás, gorgoncás, verboncás, tókás diák stb.

A név eredete

A garabonciás szó már 1519 óta ismert. Eredetét Szarvas Gábor tisztázta.Nyelvőr VI, 97., 365. oldal. Megfejtése szerint a tőnek tekinthető garabonca („varázslat”) a régi olasz gramanzia („bűbájosság”) szóból ered, amely a negromanzia rövidült alakja és a latin necromantia, illetve görög νεκρομαντια („jóslás halottidézés révén”) szóra vezetendő vissza,Pallas Nagylexikon: Garabonciás diák vagyis tulajdonképen „halottidéző”, „szellemidéző”, a holtak lelkeinek segítségével bűbájoskodó varázsló. Csak a népi etimológiai félreértés folytán lett belőle a „Schwarzkünstler”, illetve a szláv „fekete iskola diákja”.

Megjegyzendő, hogy mindez csupán a szó eredetére vonatkozik, de a garabonciásoknak tulajdonított praktikák között nem szerepel halottidézés vagy jóslás.

Továbbá hogy a legutóbbi időkben néha tévesen a garabonciás diákot a vándordiák szinonimájaként használják, nyilván azt feltételezve, hogy a garabonciás jelentése vándor lenne.Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjéhez Innocent-Vincze Ernő 1943-ban Garabonciás címmel írt szövegkönyvet, amelyet Vándordiák címmel is emlegettek.

Praktikáik és egyéb motívumok

Varázslóiskola. Az is megkülönbözteti a táltostól, hogy a garabonciás a tudományát iskolában tanulta. A varázslóiskola motívum az erdélyi román és szász folklórban jóval színesebb, kidolgozottabb (lásd: Scholomance). Bűvös könyvéből előhívott, elővarázsolt tárgyak, lények (például a sárkánya). Más változatok szerint a könyvből olvasás hatására, de víz alól, tóból jön elő. Gyakran illetéktelen személy olvas bele a varázskönyvébe, amiből különféle bonyodalmak származnak. Például levitáció, hirtelen távoli helyre kerülés vagy veszélyes állat előkerülése a könyvből. Sárkányon, óriáskígyón lovaglás. Nyírfa vessző segítségével irányítja az időjárást, a szeleket. A nyírfa érdekes módon a magyar hiedelemvilágban egyébként általában bajelhárító.Jelképtár; Szimbólumtár Vihar, jégverés támasztása bosszúból, ha nem, vagy csak szűkösen kimért ellátást (leggyakoribb változat szerint tejet) kap vendéglátójától. Ilyenkor az elővarázsolt sárkányra pattan és annak hátán repül el a falu felett. A sárkány farka kelti a hatalmas szélvihart, veri le a háztetőt, aminek következtében a zsugori gazdát éri a legnagyobb kár. Más változat szerint a gazdánál a tej vérré válik, esetleg béka terem benne. Amelyik faluban harangoznak, annak határát nem tudja jégveréssel elpusztítani.Magyar néprajz: Garabonciás Viaskodás egymással állat, például bika alakban. Ennek következtében is leggyakrabban vihar, jégeső támad. A táltosokra emlékeztet az a motívum is, amely szerint varázslatára vándorbotja a Holdig nő. Azon mászik fel a felhők közé.

Irodalom

Csokonai így ír a garabonciás diákról:

„A garaboncás deák felől az a mese van népünknél, hogy sárkányon jár, és a forgószelet ő támasztja.”Idézi A magyar nyelv értelmező szótára

A Dorottyában (1804):

„Már felkerekedvén a vidi pusztáról Vagy a Szent Gellértnek bortermő szirtjéről, Zablás sárkányán a garabonciás deák, már a forgó széltől csikorognak a fák, Ropog a pásztornak kunyhója fedele, Kavarog a vetés, víz habbal tele, Egyebütt csendesség látszik völgyön-hegyen. Csak ott van fergeteg, ahol ő átmegyen...”

Arany Jánosnál:

„Jövendöl egyre, télen-nyáron … Mint egy garaboncás, legottan / Vihart csinál, ha kedve szottyan”Arany János: Népnevelés, (1855 jún.), Arany János összes költeményei I-II, idézi így: A magyar nyelv értelmező szótára

Gárdonyi Géza: A barboncás (Az én falum, 1898)

Külföldön Kosztolányi Dezső A fehér ezredes (1912) című novelláját emlegetik, de ebben csupán egy rosszalkodó kisfiút mondanak viselkedése miatt garabonciásnak.Kosztolányinál sem egyedi szóhasználat. Ld. A magyar nyelv értelmező szótára.

Egyéb bélyegkép|220px|Orr Lajos: Garabonciás (1992) A garabonciás mint néprajzi és történelmi vonatkozású szó régóta kedvelt név a különféle intézmények, szállodák, éttermek, termékek, együttesek neveként, és gyakori tárgya művészeti alkotásoknak is. Feledi Margit: Garabonciás diák, "Élet" Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság, 1928 Lehár Ferenc: Garabonciás, 1943, (Innocent-Vincze Ernő) Majtényi Mihály: Garabonciás. Vidám regény; Testvériség-Egység, Újvidék, 1952 Gáll István: Garabonciás diák, Elbeszélő költemények és verses mesék; Dunántúl, Pécs, 1954 Szilágyi Domokos: Garabonciás, Ifjúsági, Bukarest, 1967, 46 oldal Garabonciás Táncegyüttes Haranghy Jenő: Garabonciás diák, art deco életkép, akvarell papíron, 1900-1949 Eduard Uszpenszkij: Garanciális garabonciások - szatírikus mese, fordította: Feleki Ingrid, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó-Kárpáti Könyvkiadó, Budapest-Uzsgorod, 1976, 91 oldal, Végh György: Mostoha éveim ; A garabonciás diák ; Eszter (önéletrajzi regény-trilógia, Budapest, 1981) (MEK) Váradi István: Garabonciások húsz éve, Garabonciás Alapítvány, Budapest, 2010, 112 oldal Garabonciás Együttes, a ferencvárosi táncegyüttesről Toót-Holló Tamás Garabonciás Könyve regénytrilógiája: Üsse kő (2012) Három a kő (2013) Gördül a kő (2014) valamint Üsse kő – Jelenések hét rendbéli úton (2012), és Garabonciások könyve és szerelme (2015), tanulmánykötet, Napkút Kiadó, Sarány István: Garabonciások - CD-vel, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2018, 306 oldal, A temesvári Garabonciás együttesről. Galambos Tamás: A garabonciás In: Garabonciások - Antológia a XII. Lidércfény pályázatra készült novellákból, Lidércfény online kulturális magazin, Szentes, 2022, 268 oldal, ; 186 oldal, Online

Források

A magyar nyelv értelmező szótára – Garabonciás szócikk Ortutay Gyula (főszerkesztő): Magyar néprajzi lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977–1982 – garabonciás, garabonciás diák és a sárkány szócikk szócikk Magyar néprajz – garabonciás Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1993 Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága, Corvina Kiadó, Budapest, 1981, (2. kiadás: 1982), 114-118. oldal Ipolyi Arnold: Magyar mythologia, Pest, 1854 Asbóth Oszkár: Der Garabonciás diák nach der Volksüberlieferung der Magyaren (Archiv f. Slav. Philol. IV, 611-627. oldal.) Lázár Béla: A garabonciás diákról, Ethnographia, I, 277-285. oldal Moldován Gergely: A román nép hitvilágából, 1890, 3. rész, IV. Solomonar, Bălaur, Zmeu, Șpirituș, Vârcolac, Nălucă. A Pallas nagy lexikona – Garabonciás diák szócikk Magyar etimológiai szótár – garabonciás Jung Károly: Táltosok, ördögök, garabonciások – Bevezetés népi hiedelmeink – babonáink – világába, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1985, 160 oldal Lexicon valachico-latino-hungarico-germanicum – Solomonari szócikk Nekromanták, táltosok, szélhámosok: Garabonciás diákok Illei János Tornyos Péter és Hagymási Imre Garabontzás László című iskolai komédiájában, pp. 558–567. In: Forgó András (szerk.) A Piarista Rend Magyarországon, Budapest, Szent István Társulat (2010) Lásd még: https://www.szerzetes.hu/irodalom/forg%C3%B3-andr%C3%A1s-szerk-piarista-rend-magyarorsz%C3%A1gon (letöltés: 2019. 08. 10.) Szemadám György–Nagy András–Jankovics Marcell–Hoppál Mihály: Jelképtár, Helikon Kiadó, Budapest, 1994, 256 oldal Pál József–Újvári Edit (Szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Balassi Kiadó, Budapest, 1997

Jegyzetek

Kapcsolódó cikkek Scholomance Táltos Sámán Boszorkányság Ősmagyar vallás Mágia

Kategória:Magyar kultúra Kategória:Mitikus lények Kategória:Magyar mitológia