Juricse () falu Horvátországban Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Drenóchoz tartozik.

Fekvése Vukovártól légvonalban 52, közúton 60 km-re délre, községközpontjától 4 km-re délre, a Nyugat-Szerémségben, az ún. Cvelferija területén, a Száva bal partjának közelében fekszik.

Története A török 1536-ban szállta meg a vidéket és 1691-ig volt török uralom alatt. A 18. század elején Boszniából érkezett katolikus sokácok települtek ide be. 1769-ben az újonnan alapított racsinovcei plébániához csatolták. A katonai határőrvidék megszervezésekor Mária Terézia rendelete alapján 1745-ben elhatárolták a katonai közigazgatás alá vont területeket. A falu a Péterváradi határőrezred katonai igazgatása alá került. Lakói a katonai igazgatás teljes megszüntetéséig határőrök voltak, akik 16 és 60 életévük között kötelezve voltak a császári hadseregben a katonai szolgálatra. Részt vettek a Habsburg Birodalom szinte valamennyi háborújában. 1808-ban átkerült a Bródi határőrezred újonnan alakított 12. Drenóci századához. Azóta nevezik az egykori 12. század területét Cvelferijának.A német zwölf = tizenkettő számnév után A katonai közigazgatást 1873-ban megszüntették, majd területét 1881-ben Szerém vármegyéhez csatolták.

Az első katonai felmérés térképén „Juricze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Juriche” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...280. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gyurich” néven 70 házzal, 359 katolikus és 11 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 183. o. A 19. század végén magyar és ruszin családok vándoroltak be, de jöttek likai és dalmáciai horvát és szerb családok is.

A településnek 1857-ben 344, 1910-ben 582 lakosa volt. Szerém vármegye Zsupanyai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 69%-a horvát, 10%-a ruszin, 9%-a magyar, 6%-a szerb, 1%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 89%-a horvát, 5%-a jugoszláv, 4%-a szerb, 1%-a ruszin nemzetiségű volt. A horvát függetlenségi háború idején a falu állandó szerb fenyegetettségben élt, de a harcok elkerülték. A falunak 2011-ben 286 lakosa volt. 2014 májusában a nagy szávai árvíz idején a falut teljesen körbevette a víz. A nőket, a gyermekeket, az időseket és az állatok egy részét kimenekítették. A lakosság fennmaradó része a gátakat védte. Végül a víz a falu 150 házából 80-at árasztott el.

Népessége Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 344 340 314 404 489 582 542 589 681 706 668 630 534 457 418 286

Gazdaság A helyi gazdaság alapja ma hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás.

Nevezetességei Szent György tiszteletére szentelt római katolikus templomát a 19. század-ban építették.

Oktatás A településen a racsinovcei Ivan Fiipović általános iskola területi iskolája működik.

Sport Az NK Mladost Đurići labdarúgóklubot 1932-ben még ŠK Slavonac néven alapították. 1945-ben az NK Zadrugar nevet vette fel. Mai nevén 1950-től szerepelt. A labdarúgócsapat a megyei 2. ligában szerepelt 2014-ig, amikor tevékenysége megszűnt.

Egyesületek DVD Đurići önkéntes tűzoltó egyesület.

Jegyzetek

Források A község hivatalos oldala A község kulturális értékei

További információk A megye turisztikai irodájának honlapja

Kategória:Vukovár-Szerém megye települései