A szkizofreniform zavar mentális betegség, amelynek diagnózisa akkor állítható fel, amikor valakinél a szkizofrénia tünetei egy legalább egy hónapos időtartam nagy része alatt fennállnak, de a zavar nem tart a szkizofrénia diagnózisának felállításához szükséges hat hónapig.
Mindkét rendellenesség (a szkizofrénia és a szkizofreniform zavar) tünetei között szerepelhetnek téveszmék, hallucinációk, rendezetlen beszéd, rendezetlen vagy katatón viselkedés, valamint szociális elszigetelődés. Míg a szkizofrénia diagnosztizálásához szükség van a szociális, a munkahelyi vagy tanulási teljesítmény romlására, a szkizofreniform rendellenesség esetén az egyén funkcionalitása nem feltétlenül romlik. A szkizofrénia kialakulása több hónapon vagy éven keresztül fokozatosan történhet, a szkizofreniform zavar pedig viszonylag gyorsan alakul ki.
A szkizofréniahoz hasonlóan ezt a betegséget is gyakran antipszichotikus gyógyszerekkel, különösen atípusos antipszichotikumokkal kezelik, különféle szociális foglalkozásokkal (pl.: egyéni pszichoterápia, családterápia, foglalkozásterápia stb.) kiegészítve, amelyek célja a betegség társadalomra és érzelmekre gyakorolt hatásainak csökkentése. A prognózis a tünetek jellegétől, súlyosságától és időtartamától függően változik, ám a szkizofreniform zavarral diagnosztizált egyének kb. kétharmadánál később szkizofrénia alakul ki.
Jelek és tünetek A szkizofreniform zavar egy olyan mentális betegség, amelyet pszichózis jellemez és szorosan kapcsolódik a szkizofréniához. Mind a szkizofrénia, mind a szkizofreniform zavar - ahogyan azt a mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-IV-TR) meghatározta - ugyanazokkal a tünetekkel és alapvető jellemzőkkel bír, két különbség kivételével: a funkcionális károsodás szintje és a tünetek időtartama. A szociális, munkahelyi vagy tanulási teljesítmény romlása általában szkizofrénia esetén fordul elő, különösen az első diagnózis idején, de a szkizofreniform zavarban ez a tünet hiányozhat. Szkizofreniform zavar esetén a tüneteknek (ideértve a prodromális, az aktív és a reziduális fázist is) legalább 1 hónapig, de legfeljebb 6 hónapig kell tartaniuk, míg a szkizofrénia esetén a tüneteknek legalább 6 hónapig fenn kell állniuk.American Psychiatric Association. (2000). Diagnostic and statistical manual of mental disorders, (4th ed., text revision). Washington, DC: American Psychiatric Association.
Ok A rendellenesség pontos oka ismeretlen, és viszonylag kevés tanulmány foglalkozik kizárólag a szkizofreniform zavar etiológiájával. Más pszichotikus rendellenességekhez hasonlóan a diatézis-stressz modellt is szemügyre vették, amely arra utal, hogy egyes egyének alapvető multifaktorális genetikai sebezhetőséggel rendelkeznek a rendellenességgel szemben, amelyet bizonyos környezeti tényezõk válthatnak ki. A szkizofreniform zavar inkább azoknál az egyéneknél fordul elő, akik családjában szkizofrénia vagy bipoláris zavar van jelen.
Diagnózis Ha a tünetek legalább egy hónapig fennállnak, ideiglenes diagnózist lehet felállítani a szkizofreniform zavarról, arra az időre, amíg megvárják, hogy meggyógyul-e a beteg. Ha a tünetek a megjelenéstől számított 6 hónapon belül eltűnnek, az 'ideiglenes' minősítést eltávolítják a diagnózisból. Ha azonban a tünetek legalább 6 hónapig fennállnak, a szkizofreniform zavar diagnózisát felül kell vizsgálni. Az "akut és átmeneti pszichotikus zavar" diagnózis fontolóra vehető, ha a tünetek egy hónapnál rövidebbek.
Mind a szkizofreniform zavar, mind a szkizofrénia fő tünetei a következők lehetnek:
téveszmék (doxazmák), hallucinációk, rendezetlen beszéd a formai gondolkodászavar miatt, rendezetlen vagy katatón viselkedés és negatív tünetek, például képtelenség az érzelmek megélésére (érzelmi elsivárosodás), örömképtelenség (anhedonia), károsodott vagy csökkent nyelvi képességek (afázia), csökkent vagy hiányzó vágy emberi kapcsolatok kialakítása iránt, és indítékszegénység.
Kezelés A szkizofreniform zavarra különböző kezelési módozatok léteznek, beleértve a gyógyszeres, pszichoterápiás és egyéb pszichoszociális kezelést. A gyógyszeres kezelés a leggyakrabban alkalmazott módszer, mivel a pszichiátriai gyógyszerek gyorsan csökkentik a tünetek súlyosságát, illetve azok időtartamát is. Az alkalmazott gyógyszerek nagyjából megegyeznek a szkizofrénia kezelésénél alkalmazott gyógyszerekkel (atípusos antipszichotikumok). Azoknak a betegeknek, akik nem reagálnak a kezdeti atípusos antipszichotikumokra, előnyös lehet, ha átváltanak egy másik ilyen antipszichotikumra, hozzáadnak egy hangulatstabilizálót, például lítiumot vagy antikonvulzánst, vagy átváltanak egy típusos antipszichotikumra.
A szkizofreniform zavar kezelése fekvő-, illetve járóbeteg-ellátásban, valamint részleges kórházi kezelések formájában is megvalósulhat. A kezelési módszer kiválasztásakor az elsődleges cél a páciens pszichoszociális sérüléseinek minimalizálása, valamint a beteg és mások biztonságának fenntartása. Noha a betegek tünetei szinte mindig gyors kezelést igényelnek, a beteg tüneteinek súlyossága, a családi támogatás, és a kezelési előírások betartásának valószínűségének figyelembevétele segíthet meghatározni, hogy az állapotjavulás megtörténhet-e a járóbeteg-ellátásban.
Amint a kezelés során a beteg állapota javulásnak indul, a problémamegoldó technikák, a pszichopedagógiai megközelítések, valamint a foglalkozásterápia gyakran segít a betegeknek és családjuknak. A szkizofreniform zavar kezelésében gyakorlatilag mindenfajta egyéni pszichoterápiát alkalmaznak, kivéve a belátás-orientált terápiát, mivel ennél a kórképnél a betegségbelátás hiányozhat.
Mivel ennek a betegségnek gyorsan jelentkeznek a tünetei, az érintettek néha nem ismerik be, hogy betegek, ami szintén korlátozná az belátás-orientált terápia hatékonyságát. A pszichoterápia támogató formái, például az interperszonális pszichoterápia, a támogató pszichoterápia és a kognitív viselkedésterápia különösen jól alkalmazhatók a rendellenesség kezelése során. A csoportos pszichoterápia általában nem javallt szkizofreniform rendellenességben szenvedő betegek számára, mivel az előrehaladottabb pszichotikus rendellenességekben szenvedő betegek tünetei zavarhatják őket.
Prognózis A szkizofreniform rendellenesség alábbi specifikációi használhatók annak meghatározására, hogy vannak-e olyan jellemzők, amelyek jobb prognózist ígérnek:
'Jó prognosztikai faktorok' specifikáció használható, ha az alábbiak közül legalább kettő van jelen: Szembetűnő pszichotikus tünetek megjelenése a megszokott viselkedés első észrevehető változásától számított 4 héten belül. Zavarodottság a pszichotikus epizód csúcsán Jó premorbid (betegség előtti) szociális és munkahelyi működés Érzelmi sivárság hiánya 'Jó prognosztikai faktorok hiánya' specifikáció használható, ha a fentiek közül kettő vagy több sincs jelen a betegnél.
A negatív tünetek jelenléte és a szegényes szemkontaktus egyaránt prognosztizálja a negatív kimenetelt. A szkizofréniában szenvedő betegek agyában tapasztalt anatómiai és funkcionális változások sokasága a szkizofreniform zavarban szenvedő betegeknél is előfordul. Jelenleg azonban a tudósok között nincs egyetértés abban, hogy a kamrai megnagyobbodásnak - amely a szkizofrénia rossz prognosztikai tényezõje -, van-e prognosztikai jelentősége a szkizoaffektív zavarban szenvedő betegeknél. Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség szerint az "ideiglenes" szkizofreniform zavarral diagnosztizált betegek kb. kétharmadánál később szkizofréniát diagnosztizálnak; a fennmaradóak pedig is a 'szkizofreniform zavar' diagnózisa alatt maradnak.
Járványtan A szkizofreniform zavar egyforma gyakorisággal fordul elő a férfiak és a nők körében. Kezdete férfiak esetében 18–24, nők esetében pedig 18–35 éves korra tehető. Míg a szkizofrénia tünetei gyakran évek során, fokozatosan alakulnak ki, addig a szkizofreniform zavar diagnosztikai kritériumaiban sokkal gyorsabb kialakulás szerepel.
A rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy az előfordulási gyakoriság a társadalmi/kulturális körülményektől függően eltér. Az Egyesült Államokban és más fejlett országokban az előfordulási arány alacsony; akár ötször kevesebb, mint a szkizofrénia esetében. A fejlődő országokban az előfordulási gyakoriság lényegesen magasabb, különösen a "jó prognosztikai faktorok" altípus esetében. Emiatt az altípus miatt a szkizofreniform zavar ugyanolyan gyakori lehet, mint a szkizofrénia.
Irodalom
Fordítás
További információk
Információk a szkizofréniás rendellenességről
Kategória:Mentális zavarok Kategória:Pszichiátria