Jules Verne regénye először a Magasin d'éducation et de récréation hetilapban jelent meg 1896. július elseje és december 15. között, majd kötetben a Pierre-Jules Hetzel adta ki ugyanazon év november 23-án. Verne a regényt három unokájának ajánlotta.
A könyv Verne ifjú kori színdarabjára, Az örökbefogadott fiú-ra épül és Labiche M. Perrichon utazásaEugène Labiche és Edmond Martin híres komédiája, először a Théâtre du Gymnase-ben, 1860. szeptember 10-én mutatták be. színdarabjának ötletét is erősen felhasználja. Ez az egyetlen Verne könyv, amelynek alapja egy színjáték.
Mielőtt elismert íróvá vált volna, Verne több mint három éven át (1852-55) dolgozott a Théátre-Lyrique színház igazgatója, Jules Séveste mellett titkárként. Mielőtt regényíróvá lett volna, számos színdarabot írt, de ezeket általában be sem mutatták, de ha mégis, nem arattak kellő sikert. Ennek ellenére örökre megmaradt rajongása a színház iránt.
Tartalom A perpignani Clovis Dardentor elkíséri a Désirandelle családot Oranba. A család reményei szerint fiúk, Agathokles, itt megkéri és elveszi régi ismerősük, Elissane asszony lányát, Louise-t. A Cettéből induló hajón utazik két ifjú barát is, Jean Taconnat és Marcel Lornans is, akik a hadsereg oráni lövészezredéhez készülnek csatlakozni.
A hajón Dardentor, a kapitány és a két ifjú beszélgetése az örökösödésre terelődik. Dardentor agglegény, nincs örököse. Amikor megtudja, hogy ebben az esetben az állam az örökös, úgy dönt, hogy örökbefogadás útján talál megfelelő örököst. Lorans jogi tanulmányokat folytatott, így pontosan idézi a polgári törvénykönyv VIII. fejezet 345. paragrafusát, amely az örökbefogadás jogról szól. A regény cselekményének mozgató rugójává váló törvény szerint: az örökbefogadó francia férfi vagy női polgár az örökbefogadónak sem gyermeke, sem törvényes leszármazója nem lehet az örökbefogadónak legalább ötven évesnek kell lennie az örökbe fogadott legalább tizenöt évvel fiatalabb legyen az örökbefogadónál ha az örökbefogadó házas, akkor a másik házasfél beleegyezése is szükséges, ha az örökbe fogadni szándékolt még nincs huszonöt éves, szülei beleegyezés is kell az örökbefogadó az örökbefogadóról nagykorúsága előtt legalább hat éven keresztül gondoskodott légyen, de ez utóbbitól el lehet tekinteni, ha az örökbe fogadni szándékolt egyén az örökbefogadó életét akár harcban, akár vízből, akár tűzből megmentette.
Jean elhatározza, hogy örökbe fogadtatja magát Dardentorral, ehhez vagy vízből, vagy tűzből menti ki.
A lassan hömpölygő történetben természetesen előfordul tűzből és vízből mentés is, sőt, még támadásban való mentés is, Dardentor mind a három esetben érintett. A vígjáték örökbefogadással és esküvővel végződik. A regény zárómondata, amely számos magyar kiadásból kimaradt: «Micsoda? .. . hiszen ez a história úgy végződik, mint egy bohózat! — mondja a nyájas olvasó... Természetesen, mi is volna egyéb, mint bohózat, csupán a kuplék hiányzanak belőle, s házasság a vége, mire a függöny alágördül.»
A Cettéből Oranba tartó Argoles gőzös fedélzetén játszódik a könyv első része. Verne bemutatja a Désirandelle családot, a feleség folyamatosan tengeribeteg, a férj papucs, fiúk, Agathokles, bárgyú, kommunikáció-képtelen. Clovis Dardentor, a Désirandelle mentora harsány, jó kedélyű, gazdag, szolgája, Parice, szerint műveletlen, udvariatlan – és van némi igazsága. A többi utas közül egyedül egyedül Eustache Orienthal nevét ismerjük meg, akiről kiderül, hogy az asztronómiai társaság elnöke Montélimarból.
A hajó kiköt a Baleár-szigeteknél, Dardentor és a két ifjú, Jean Taconnat és Marcel Lornans, rövid kirándulásra indul Palma városában. A városnézéshez bérelt fogat elragadja Dardentort és féktelen száguldásba kezd. Csodával határos módon megmenekül. Marcel ugratja Jeant, hogy neki kellett volna megmenteni Dardentort, hogy az örökbe fogadhassa. Jean szerint nem hibázott, mert sem tűz, sem víz, sem támadás nem érte Dardentort.
Oranban Elissane asszony és lánya, Louise fogadja a Désirandelle családot és Dardentort. Agathokles természetes mulyasága okán képtelen udvarolni Louise-nak, de a szülők bíznak abban, hogy a két fiatal egymásra talál. Taconnat és Lorans ad magának két hetet, mielőtt bevonulna katonának.
Dardentor javaslatára pár napos Oran körüli útra indulnak a Désirandelle és Elissane családok. A városban Dardentor összefut a két ifjúval és meghívja őket is. Ennek a két család nem nagyon örül, mert Louise egyre több jelét adja, hogy szívesebben fogadná Jean udvarlását, mint Agathoklesét, bár utóbbi nem is udvarol neki. A vonatos-utazókocsis út nyilvános, így meglepetésükre azon feltűnik Eustache Orienthal is, aki az úton minden étkezésnél a legjobb helyet igyekszik elfoglalni és minden ételt végigkóstol.
A körutazás során tűz keletkezik abban a vasúti kocsiban, amelyben Marcel alszik, de Dardentor megmenti. Jean nem csak kimaradt, de nem is ő volt a megmentő, így az örökbefogadásról szó sem lehet.
Később kocsin és lóháton folytatják a körutat. Egy gázlónál Jeant elragadja az ár, és csak Dardentor lélekjelenléte menti meg. Ez sem megfelelő eset az örökbefogadáshoz, mert a szerepek felcserélődtek.
S végül egy oroszlán és nőstényei támadnak az utazókra, akik az utolsó töltényig védekeznek, ám az oroszlánt nem sikerül lelőniük. Az állat Dardentorra támad, az oroszlánt egy lövéssel teríti le Louise.
Dardentor – anyja engedélyével – örökbe fogadja a lányt. Agathokles kudarcot vall, emiatt a Dardentort okoló Désirandelle család sértetten távozik. Jean elnyeri Louise kezét, a fiúk nem vonulnak be a seregbe. És még Eustache Orienthal rejtélyes esete is megoldódik.
- Hogyan? Az ur nem asztronomus? – kérdé az érdemes szolga. - Nem... Gasztronomus... Clovis Dardentor. XV. fejezet
Fejezetek Amelyben még nem ismerkedünk meg a történet főszereplőjével. Amelyben megismerkedik az olvasó a történet főszereplőjével. Amelyben a történet tisztes hőse szerepelni kezd. Amelyben Clovis Dardentor olyan dolgokat mond, miket Jean Taconnat a maga hasznára akar forditani. Amelyben Patrice ismételten tapasztalja, hogy ura olykor meg-megfeledkezik az előkelő fellépésről. Amelyben az eddigi események Palma városában tovább szövődnek. Amelyben Dardentor hamarabb kerül vissza a Bellver-várkastélyból, mint ahogyan feljutott. Melyben a Désirandelle-család összeköttetésbe lép az Elissane-családdal. Amelyben a két heti haladék ugy Lornans Marcel, mint Taconnat Jeanra nézve eredménytelenül telik el. Melyben az Orán-Saide-i vonaton komoly alkalom nyilik. Mely előkészitő a következőkre. Melyben a karaván elhagyja Saidát és Dayaba érkezik. Melyben Jean Taconnat éppen olyan hálás, mint amilyen csalódott. Melyben Tlemcent nem nézik meg olyan behatóan, mint azt a város megérdemelte volna. Melyben a törvénycikk három feltétele közül kettő beteljesedik. Melyben a regény Dardentor ur kivánsága szerint végződik.
Szereplők Clovis Dardentor (45), gazdag férfi Perpignanból Patrice (40), Dardentor szolgája Désirandelle (55), férj Désirandelle-né (50), feleség Agathokles Désirandelle (21), fiú Elissane asszony (50), oráni lakos Louise Elissane, (20) Elisanne lánya Jean Taconnat (21), párizsi úrfiú, kereskedelmi szakon végzett Marcel Lornans (21), párizsi úrfiú, jogászi végzettségű Eustache Orienthal, (g)asztronómus Bugarach, az Argoles kapitány Bruno (50), az Argoles hajó orvos Derivas, vasúti hivatalnok, Moktani főnöke Moktani, karaván vezető Beauregard kapitány, Taconnat és Lornans pártfogója Pigorin, borkóstoltató
A regény előzményei, forrásai
Az örökbefogadott fiú
Az Un fils adoptif (Az örökbefogadott fiú) címmel Jules Verne, Charles Walluttal közösen, egyfelvonásos vígjátékot írt 1853-ben.
A darabban Isidore Barbillon (25) Dumortier nagybátyjával él, meglátogatja d'Entremouillettes bárót és unokahúgát, Césarine-t (20), akibe Isidore szerelmes. A báró szándéka unokahúga kiházasítása gazdag és magas rangú kérőnek. Isidore ötlete az, hogy megmenti a báró életét, aki így őt örökbefogadja, és nem lesz akadálya annak, hogy elvegye Césarine-t. Isidore számos csapdát készít elő a báró számára, ám ezekbe minden esetben ő esik bele és a báró menti meg.
A darabot nem mutatták be, de a kézírásos rendezői utasításokat is tartalmazó példány előkerült.
Labiche: M. Perrichon utazása Verne regényét minden elemző szerint Eugène Labiche (1815-1888) Le Voyage de M. Perrichon színdarabja alapján írta. A Le Voyage de M. Perrichon négyfelvonásos komédia, amit 1860. szeptember 10-én mutattak be először a párizsi Théâtre du Gymnase-ben, a darab társszerzője Édouard Martin volt.
Az 1860-ban játszódó darabban a párizsi Gare de Lyon állomásról Perrichon úr, felesége és lánya vonattal Chamonixba indul nyaralni. Az állomáson derül ki, hogy két fiatalember, Armand Desroches és Daniel Savary, akikkel egy bálon ismerkedtek meg, szintén a vonattal utazik. Mindkét ifjút elbűvöli Perrichon úr lánya, Henriette szépsége, versenyezve kezdenek udvarlásba.
Charmonixban Armand Desroches megmenti a lovából esett Monsieur Perrichon életét, Daniel Savary pedig egy barlangból menti ki Monsieur Perrichont.
Perrichont párbajra hívja ki egy tiszt, akit megsért, mert az rossz helyesírásán csúfolódik, de a két fiatal közbelép, a párbaj elmarad.
János Szalvátor főherceg Több magyar fordításból kimaradt a hatodik fejezet első pár bekezdésének fordítása. Ezekben Verne fenntartás nélkül dicséri a Louis Salvator osztrák főherceg Baleár-szigetekről szóló könyvét. Verne levelezésben állt a főherceggel, akit 1884-es velencei látogatása során ismert meg, amikor Saint-Michel III hajójával bejárta a Földközi-tengert. Verne így ír a főhercegről: „Lajos Szalvátor folyton ír nekem. Következő könyvemben a Baleárokról írok, és így módom lesz bemutatni a hercegnek ezen a szigetcsoporton végzett nagyszerű munkáját.”
„… haszontalan lenne elhagyni a házát, elindulni, felkeresni az utazóknak ajánlott természeti csodákat. Elegendő bezárkózni egy könyvvel, feltéve, hogy ez a könyv az osztrák Louis-Salvator főhercegnek a munkája a Baleár-szigetekről. Olvassa el a szöveget, mely annyira teljes és annyira pontos, nézze meg a színes metszeteket, nézeteket, rajzokat, vázlatokat, terveket, térképeket, amelyek a kiadványt páratlan művé teszik. Páratlan munka a kivitelezés szépsége, földrajzi, etnikai, statisztikai, művészeti értékek szempontjából ... Sajnos a könyvesboltok ezt a remekművet nem forgalmazzák. Így Clovis Dardentor nem ismerte a művet, sem Marcel Lornansot, sem Jean Taconnat. Mivel azonban Argèlès a szigetcsoport fő szigetén kötött ki, legalább képesek lehetnek felderíteni a fővárost, átérezni ennek a bájos városnak a szívét és emlékeikbe jegyzetelni. És a kikötőben üdvözölhették Louis-Salvator főherceg Nixe gőzhajóját, csak irigyelhették, hogy ezen a csodálatos szigeten lakott.“Clovis Dardentor. VI. fejezet
Verne és Zola „Félreértése, de még inkább a kifejezés sértő volta miatt zavartan elkullogott. "Hord el az irhádat" ilyen kifejezéssel vele szemben ura még soha sem élt s habár először és utoljára történt is, elhatározta, hogy uj állás után néz... lehetőleg a francia akadémia valamelyik tagjánál, akinek beszédmodora válogatottabb... természetesen nem Zolánál…“
Nem ez az egyetlen alkalom, amikor Verne odaszúr Émile Zolának, így tett Az úszó szigetben is. A két író majdnem hasonló utat járt be, többször próbáltak bejutni a Francia Akadémiára, ám ez nem sikerült nekik. A két emberben mindig volt egyfajta vonzás-taszítás egymás irányában.
Értékelés