A trogloditák (), (szó szerint „barlangba menők”) több ókori görög és római író által megemlített nép volt, mely többfelé élt. Írtak róluk földrajztudósok és történészek is, többek között Hérodotosz (i. e. V. század), Agatharchides (i. e. II. század), Diodórosz (i. e. I. század), Sztrabón (i.e. 64/63 – i.sz. kb 24), Caius Plinius Secundus (I. század), Iosephus Flavius (37 – kb. 100), Tacitus (56 – 117 után), Ailianosz (kb 175 – kb 235),Aelian, Characteristics of Animals, 9.44 Porphüriosz (kb 234 – kb 305).Porphyry, De abstinentia, 4.21

Görög-római időszak A legelső, a „trogoditákra” (L nélkül) való utalás a görög trōglē, barlang és dytes, merülők szavakból származik.Agatharchides, On the Erythraean Sea

Hérodotosznál Hérodotosz Történelem című művében a trogloditákra vadásztak a garamantészek. Azt írta, ők az ismert emberiség leggyorsabb futói, és kígyókkal, gyíkokkal és más hüllőkkel táplálkoztak. Azt is megemlíti, hogy nyelvük egyetlen általa ismert nyelvhez sem hasonlít, és úgy hangzik, mint a denevérek beszéde.Hérodotosz, Történelem, 4.183 Alice Werner (1913) úgy gondolta, ezek a jellemzők teljesen ráillenek az akkoriban Dél-Afrikában élő kiszanokra, mert az ő nyelvükben nagyon gyakoriak a klikkelő hangok.

Sztrabónnál Geógraphika hüpomnémata könyvében Sztrabón azt írja, a trogloditák krobizikkel közösen élnek Kis-Szkítiában (Scythia Minorban), közel a Dunához és a Callatisban valamint Tomisban élő görögökhöz közel.

Pomponius Melánál Chorographia című művében Pomponius Mela szerint nincsenek erőforrásaik, és mikor beszélnek, jellemző rájuk a magas hangfekvésű beszéd. Mély barlangok környékén csúszkálnak, és kígyókkal táplálkoznak.Pomponius Mela, Chorographia, 1.44

Athenaeusnál Deipno-szophisztai című művében Naukratiszi Athénaiosz azt írta, hogy a Vörös-tengerről beszámoló Pitagorasz szerint panduráikat olyan fehér mangróvékből készítik, melyek a tengerben nőnek.Athenaeus, Deipnosophists, 4.184 Szintén tőle tudjuk, hogy Euphorion az Isztmiai játékokról szóló könyvében azt írta, a négyhúros szambükéikon úgy játszottak, mint a pártusok.Athenaeus, Deipnosophists, 14.34

Ailianosznál Az Állatok természetéről című könyvében Ailianosz megemlítette, hogy a troglodita törzs egy híres nép, nevét pedig a lakókörnyezetükről kapta. Hozzátette, hogy kígyókkal táplálkoznak. Ezen felül arról is beszámol, hogy a trogloditák szerint a a szörnyek királya az etiópiai bika, mert benne összpontosul az oroszlán eltökéltsége, a lovak gyorsasága és a vas keménysége.Aelian, Characteristics of Animals, 17.45

Iosephus Flaviusnál Iosephus Flavius megemlít egy helyszínt, melyet ő Trogloditisznek nevez, miközben a Teremtés könyvéről számol be. Eszerint Sára halála után Ábrahám elvette Ketúrát, akitől hat fia született, akik még több fiúnak adtak életet. „Most ezeknek a fiuknak és unokáknak Ábrahám meghagyta, hogy kolóniákban telepedjenek le. Így őbelőlük lettek a trigloditák és Arabia Felix uralkodói.”Iosephus Flavius, Antiquities, 1.15.1

A Iosephus által említett „Teogloditis” általában a Vörös-tenger két partját jelentette.Saint Jerome's Hebrew Questions on Genesis Josephus azonban azt is kijelenti, hogy az egyik unoka, Efer leszármazottai megtámadták Líbiát, így Afrika neve Eferre vezethető vissza. A modern elképzelés szerint azonban a földrész nevének a berber ifriből (az ifran többesszáma) az alapja, mely „barlangot” jelent.

Euszebiosznál Euszebiosz azt írta, hogy a trogloditák találták fel a szambükét.Eusebius, Preparation of the Gospels, 10.6.1 - enEusebius, Preparation of the Gospels, 10.6.1 Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek Blemmik: egy nomád beja törzsi királyság (legalább i. e. 600 – i. sz. 3. század között) Ikhthüophagoszok: az ókori földrajztudósok így hívták a tengerparton az akkor ismert világban élő népeket. További információk

Kategória:Ókori népek