Azázél

AzázélEz az írásmód szerepel a leggyakrabban, köztük a Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliájában is (2014). Ez a forma szerepel továbbá a nyersfordításokban. Más fordításokban az ott eredetileg írt forma maradt. A népszerű kultúrában általában az angol helyesírás szerinti ékezet nélküli írásmód szerepel. (, Aze'ezel, , Azāzīl) pusztai, sivatagi démon, a bukott angyalok egyike, a középkori hagyományok szerint egyike a pokol hét hercegének (ha a Sátánnal való azonosítást elfogadjuk). Szintén a középkori elképzelések szerint a viszály démona.

Ógörögül αζαζήλ lenne, azonban a Septuagintában bűnbaknak, (τράγος ἀπερχόμενος – tragosz aperhomenosz, illetve τράγος ἀπολελυμένος – tragosz apoleleménosz, τράγος ἀποπομπαιος? – tragosz apopompaiosz)Pallas Nagylexikon. fordították. A Vulgatában ennek nyomán: caper emissarius. A protestáns bibliafordításokban, illetve az újabb katolikus kiadásokban saját nevén szerepel.

A név jelentése – illetve tekintve hogy eredetileg kánaáni név – feltehetően inkább spekulatív értelmezése héberül: „aki elutasít”, illetve az „Az” szótag kettőzését nyomatékosításnak véve „teljesen elutasít". Mindezt Istenre értve a név jelentése: „Isten legerősebb ellensége”. Ez a megfogalmazás voltaképpen a Sátánnal azonosítja, amely elképzelés egyébként konkrét formában is megjelenik.

Névváltozatok: régebbi magyar: Azazel, Azazél, Azázel. Más nyelvekből: Azaël, Asael.A Héber mítoszokban Robert Graves és Raphael Patai szerint Ázáel illetve Ázázel. Illetve Ázázel jelentése: „Isten erőt ad”.

Egyes ókori forrásokban héberül eredetileg: עזזאל vagyis Azzal. Ez lehetett a név eredeti, ősi formája.

Értelmezési, megértési zavart okozhat azonosítása különböző megfontolásokból más démonokkal, sőt a Sátánnal. Illetve első hallásra meghökkentő azonosítása magával a bűnbakkal, egy kecskebakkal. Illetve hogy a kecskebakot Azázélnek áldozták, hajtották ki a pusztába vagy magát ezt a kecskebakot nevezték Azázélnek. Továbbá hogy az engesztelés napi szertartás keretében ezt a kecskebakot, bűnbakot kikergették a pusztába vagy pedig egy szakadékba dobták. Ugyanis ezekben a kérdésekben a kapcsolódó pogánykori, az apokrif, de a kanonizált történetek sem teljesen következetesek, és a gyakorlatban széles teret engednek a laikus (gyakran nyilvánvalóan téves) értelmezéseknek is.

Eredete

Lehetséges, hogy Azázél – Belfegorhoz hasonlóan – eredetileg kánaáni istenség volt.Vagyis a korábbi hegy istenségből lett később a hegy alá temetett démon. A Héber mítoszokban Haradan, Jeruzsálemtől három mérföldre délkeletre található sziklaszirt. 92. oldal

A későbbi, zsidó hagyomány szerint ő csábította az embereket a fegyverkovácsolásra és háborúkra, ékszer viselésére, az asszonyokat a szépítkezésre. Ezzel egyfajta ellenkultúrhérosz, a világ különféle területein tisztelt kultúrhéroszokPéldául Prométeusz, a Sárga Császár és mások. Érdekes, véletlen kulturális párhuzam, hogy a Sárga Császár fő ellenfele, a némileg ördögszerűen ábrázolt Cse Ju volt különféle fegyverek feltalálója. ördögi megfelelője.

Valószínűleg az ősi, hozzá kötődő népszerű rítust a zsidó vallás – erős átértelmezéssel persze – igyekezett megőrizni gondosan kerülve annak a látszatát is, hogy itt ördögnek bemutatott áldozatról lenne szó.Héber mítoszok 93. oldal. (Ez az eretnek gondolat ölthetett testet az Európa-szerte ismert szólásban: Néha az ördögnek is kell gyertyát gyújtani.)

Hasonló történhetett Belfegornak azaz Baál Peornak a hegyen felállított hét égő oltárával.

A héber Bibliában

A héber Bibliában a név vagy kifejezés háromszor szerepel Mózes harmadik könyve (Leviták könyve) 16. fejezetében, ahol két kecskebakot áldoztak fel Jahvénak. Sorshúzással választottak közülük Jahve szavai szerint. Az לַעֲזָאזֵל olvassata „teljes eltávolítás” vagy „Azázélnek”. Ezt a kecskebakot hajtották ki ezután a sivatagba az engesztelés napján (Jom kippur) az ünnep részeként.

„Mutassa be Áron a bikát mint a maga vétekáldozatát, és szerezzen engesztelést magáért és háza népéért. Azután fogja a két kecskebakot, állítsa azokat az ÚR elé a kijelentés sátrának a bejáratánál, és vessen sorsot Áron a két bakra: az egyiket sorsolja ki az ÚRnak, a másikat Azázélnek. Vezesse oda Áron azt a bakot, amely a sorsvetésben az ÚRnak jutott, és készítse azt el vétekáldozatul. Azt a bakot pedig, amely a sorsvetésben Azázélnek jutott, állítsák élve az ÚR elé, hogy engesztelést végezzen vele, és elküldje Azázélnek a pusztába.” (Mózes harmadik könyve (Leviták könyve) 16. fejezet 6-10)Fordítás: Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014).

Később a rabbik értelmezése szerint a la-azazel szóösszetétel az azaz (masszív) és él (mint Jahve) szavakból származik, vagyis a masszív és durva hegyi sziklából, ahonnan a kecskét ledobták.

A Második Templom judaizmusában

Wilhelm BrandtDr. A. J. H. Wilhelm Brandt holland teológus professzor, Theodor Nöldeke tanítványa Die mandäische Religion (A mandeus vallás, 1889) című munkája szerint Azázél ördögi volta nem jelenik meg a Holt-tengeri tekercsek kora előtt.

Holt-tengeri tekercsek

Azázél nevének említése a Holt-tengeri tekercsek közül az énoki irodalomhoz sorolható Óriások könyvében (4Q203 jelzésű tekercs 6. sorában) található.

Énok könyve hozza összefüggésbe Azázélt a bukott angyalok bibliai történetével és a Hermon-heggyel, az ősi démonok gyülekezőhelyével (Enoch XIII.; v. ö. Brandt "Die mandäische Religion" 1889 , 38. o.). Azázél egyik vezetője a lázadó angyaloknak, a VirrasztóknakMagyar nyelvű irodalomban néha: Őrzők. Énok könyvének fordítója, Póli Pál használja a Vigyázók, illetve az őrangyal, őrző angyal kifejezést is. Félreértésre vezethet, hogy az őrangyal, őrző angyal a mai közbeszédben nem démont, hanem népies vallásos elképzeléseken alapuló, személyhez kapcsolódó óvó angyalt jelent. az özönvíz előtti időkben. Ő tanította a férfiakat a hadakozás művészetére, kardok, kések, pajzsok, páncélingek készítésére, a nőket a csalfaság művészetére, a test feldíszítésére, hajbodorításra, arcuk kifestésére, szemöldökfestésre. Feltárta az embereknek a boszorkányság titkait, gonoszsággal, tisztátlansággal rontva meg őket míg végül Jahve parancsára Rafael arkangyal kézét és lábát megláncolva a durva és egyenetlen kövek [Ha] Dudael (=Beth Ḥadudo) közé temetett, hogy teljes sötétségben várja a végítélet napját, amikor az örök tűzre vettetik (Enoch VIII. 1, IX., 6, X. 4-6, LIV. 5, LXXXVIII . 1; lásd Geiger "Jud. Zeit." 1864, pp. 196–204).

A Septuaginta és más, későbbi fordítások

A görög Septuaginta fordítói a héber nevet kifejezésként, „elküldendő” jelentéssel értették, és a következőket írták:

„És vessen sorsot Áron a két bakra: az egyiket sorsolja ki az Úrnak, a másikat bűnbaknak (görög: apodiopompaiosz). Vezesse oda Áron azt a bakot, amely a sorsvetésben az Úrnak jutott, és készítse azt el vétekáldozatul. Azt a bakot pedig, amely a sorsvetésben elküldendőnek jelöltetett, állítsák élve az Úr elé, hogy engesztelést végezzen vele, és elküldje (görög: eis ten apopompenosz) a pusztába.”Értelemszerű nyersfordítás („Azázél” helyett „elküldendő”) a Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliájában található szöveg felhasználásával. (Mózes harmadik könyve 16. fejezet 8-10.)

A Septuagintát követően a latin Vulgata, Luther Márton és a Jakab király változata szintén hasonló olvasatot ad, mint például Young-féle irodalmi fordítását is: „És Áron sorsot vetett a két kecskebak felett, egyiket Jehovának, a másikat kiküldött kecskebaknak.”Nyersfordítás.

A Pesitta szír nyelvű bibliafordítás Azázélt Za-za-e'il-ként (Isten ellen erős) említi, akárcsak a Kumráni 4Q180 számú töredék.

Énok első és harmadik könyve

Énok könyve szerint (apokrif könyv) Azázél (itt ‘ăzā’zyēl) volt az egyik fő Virrasztó, a bukott angyalok csoportjának feje, akik nőkkel házasodtak. Még ha Azázél nincs is név szerint megemlítve, de ez ugyanaz a történet, mint ami Mózes első könyvében (Teremtés könyvében) olvasható (6: 2-4): „látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiválasztottak maguknak. [...] Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei.”Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014)

Énok úgy ábrázolja Azázélt, mint aki az embereket fegyverek és kozmetikumok készítésére vette rá. Énok könyve 8: 1-3a szerint: „És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, és késeket, és pajzsokat, és mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, és azok megmunkálásainak műveleteit, és a karkötők, és ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes köveket, és minden színeknek festéshez való keverését. És megsokasodott az istentelenség, és paráznaságokat követtek el, és mindnyájan eltévelyegtek, romlottakká lévén minden utaikban.”

Azázél és a Virrasztók csábítása megrontotta az emberiséget, és a négy arkangyal (Mihály, Uriél, Rafael és Gábriel) „letekintve a mennyből, látták a sok vérontást ami a földön történt, és minden törvénytelenséget, ami a földet sújtotta. [...] És most hozzátok, a mennyben lévő szent lényekhez könyörögnek az emberek lelkei, mondván: »Vigyétek a mi ügyünket a Magasságos elé [...] Láttad, mit tett Azázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a földön, és megnyitotta előttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben voltak [fenntartva], és amelyek után az emberek vágyakoztak, hogy megtanulhassák azokat.«”

Isten látja az Azázél által előidézett bűnt és ezért megparancsolja Rafaelnek (10ː 4-6) „Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd őt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd őt. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard őt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot. És az ítéletnek nagy napján a tűzre lesz vetve.”

Néhány kutató már korábban is felismerte, hogy Azázél büntetésének bizonyos részletei emlékeztetnek a bűnbak szertartásra. Így Lester Grabbe több párhuzamra mutat rá az Azázél-történet elbeszélésében Énok és Mózes harmadik könyve (Leviták könyve) 16. fejezetének szövege között, mint a „hasonlóság az Asael és Azazel nevek között, a büntetés a pusztában, a bűn elterjesztése Asael/Azazel által, a föld végül ennek eredményeként megtisztul.” Daniel Stökl is felfigyelt arra, hogy „a démon büntetése földrajzi, cselekvésbeli, idő- és célbeli hasonlóságot mutat a bűnbak szertartás leírásával.” Tehát Asael büntetésének helye, amelyet Énok Dudaelnek nevez, emlékeztet arra a rabbinikus kifejezésre, amelyet az engesztelés napja (Jom kippur) szertartásának leírásánál a bűnbak szakadékának megnevezésére használtak. Stökl megjegyzi, hogy „az ítélet helyének a neve (Dudael) feltűnően hasonló mindkét hagyományban ami valószínűleg arra vezethető vissza hogy közös eredetűek.”

Azázél végső sorsát fedi fel Énók 2: 8, ahol Isten azt mondja: „És az ítéletnek nagy napján a tűzre lesz vetve. [...] És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bűnt.”

Azázél Énók első könyvében feltűnő hasonlóságot mutat a görög Prométheusz titánnal.Hasonlóságok: Prométheusz lopta el a tüzet az emberek számára. A mesterségek tanítása és az áldozatbemutatás gyakorlatának bevezetése. Kapcsolata az özönvízzel, hogy Prométheusz fia, Deukalión lett a mai emberiség ősapja az özönvíz után. Lehet, hogy egy mennyei lény démonizált párja, aki tudást adott az embereknek fegyverek készítéséhez, ezáltal vérontást és igazságtalanságot hozva. Ez utóbbit azonosíthatják a görög királyokkal és tábornokokkal, akik katonai erővel nyomták el a zsidókat, de ők megtanulták, hogyan készítsenek fegyvereket e kitaszított lények által.