A borderline személyiségzavar (angolul: borderline personality disorder – BPD) vagy határeseti személyiségzavar, esetleg érzelmileg labilis személyiségzavar főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, valamint a személyközi kapcsolatok, és az énkép/én-identitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar. A borderline személyiségzavar főként a neurózisokra, és a szociális fóbiára leggyakrabban a depresszióra, a mániás depresszióra, időnként pszichózisra, valamint ritkán, kisebb mértékben a pszichopátiára emlékeztető (bár mindezeknél enyhébb formában megjelenő) tünetek szélsőséges módon változékony megjelenéséből áll, mely állapotok normál állapotokkal váltakozhatnak.
A Borderline personality disorder kifejezést Adolf Stern pszichoanalitikus használta először 1938-ban. Mai értelmében való használata az 1970-es években az USA-ban a pszichoanalitikus szakirodalomban fogalmazódott meg. 1980-ban a korábbi évtizedekben felhalmozódott nagy mennyiségű pszichoanalitikus, valamint pszichiátriai szakirodalom alapján az Amerikai Pszichiátriai Társaság rendezte és vette fel pontosan rendszerezett, meghatározott tünetkritériumokkal a Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvébe (DSM-III). Ezt követően került be a nemzetközi betegségosztályozási rendszerbe, valamint ezt követően kezdték használni pontosabban meghatározott értelmében a klinikai diagnosztikai gyakorlatban.
Becslések szerint az átlagnépesség 2-3%-átSwartz, M., Blazer D. (1990) Estimating the prevelance of borderline personality disorder in community. Journal of Personalety Disorders 4 257-272 teszi ki, így a személyiségzavar típusok között a leggyakoribb személyiségzavar. Nőknél háromszor gyakoribb az előfordulása a férfiakhoz képest.Roland J. Comer (2005) A lélek betegségei - Pszichopatológia Az Amerikai Pszichiátriai Társaság szerint a borderline személyiségzavar kezelése a legbonyolultabb feladat, amivel egy szakember (pszichológus/pszichiáter) munkája során találkozhat. Magyarul ritkán határeseti személyiségzavar-nak is nevezik, ami az angol borderline kifejezés lefordításából ered.
Eredete, történeti előképek E zavarhoz hasonló intenzív hangulatváltásokról, impulzív dühösséggel jellemzett kórképeket már az ókorban is feljegyeztek. Később a pszichoanalitikus és pszichiátriai szakirodalomban több különböző megnevezéssel jelölve jegyeztek fel hasonló esetleírásokat:
Folie circulaire 1854: Falret J. 30 éves munkássága alatt szerzett tapasztalatai alapján a Bulletin de l'Académie Médicale folyóiratban megjelent cikkében "folie circulaire"-nek nevezte az olyan – öngyilkosságra hajlamos – egyének betegségét, akiknél az öngyilkos hajlam mellett depresszió, düh, ingerlékenység, hangulati emelkedettség normális periódusokkal való váltakozását figyelte meg.Falret J., Bulletin de l'Académie Médicale 1854
Vesania typica circularis, „ciklotímia” 1854-ben a Falret J. által leírt esetekre Baillarger M. a "folie à double forme" megnevezést javasolta. 1854: Kahlbaum K. L. "ciklotímiá"-nak vagy súlyosabb formáját "vesania typica circularis"-nak nevezte, a mánia (valóságtól elrugaszkodott jó kedély) és a melankólia (depresszió) egyazon kórképben való megjelenésére célozva.
Folie maniaco-mélancholique 1864-ben Bonet T. Sepulchretumban megjelent Párizsban kiadott írásában folie maniaco-mélancholique-nek nevezte az általa megfigyelt állapotot, melyet kiszámíthatatlanul egymást váltó állapotokkal: bűntudattal, depresszióval, hangulatemelkedettséggel és normalitással jellemzett.Bonet T. Sepulchretum 1864 Párizs 1896: Kraeplin E. a BPD ciklotímiás kórképektől való elkülönítését hangsúlyozta és "szubaffektív" vagy "irritábilis személyiség"-nek nevezte e kórképet.
Cikloid-szkizoform temperamentum 1923: Schneider K. "labilis személyiség"-nek nevezve hangsúlyozta a labilis hangulatot, ellenséges érzelmi reakciókat, a morózusságot, ingerlékenységet, impulzivitást, szociális labilitást. 1925: Kretschmer E. "cikloid-szkizoform temperemantum"-nak nevezte a BPD-hez hasonló kórképeket.
„Borderline” A határeseti személyiségzavar fogalmát Adolf Stern pszichoanalitikus használta először 1938-ban betegek olyan csoportjának jellemzésére, akik „betegebbeknek” tűntek, mint a neurotikusok, de „kevésbé betegnek”, mint a pszichotikusok. Az akkori "standard" pszichoanalitikus módszerekkel való kezelés nem segített, sőt inkább rontott az állapotukon. A fogalmat a későbbiekben alig használták.
Határeseti személyiségzavar A borderline meghatározás először 1967-ben jelent meg a Journal of Psychoanalitic Association című lapban Otto Kernberg pszichoanalitikus cikkében a személyiségzavar súlyosságát minősítő jelzőként. (a borderline kifejezés magyar jelentése „határeset”, „határvonal”) Kernberg a borderline személyiségszerveződés fogalmát Adolf Stern definíciójához hasonlóan a neurózis és a pszichózis határán elhelyezkedő állapotként határozta meg. 1968-ban Grinker R. által publikált kutatások következtetései különösen fontosak, ugyanis ő végzett először empirikus vizsgálatokat, és ő alkalmazott először explicit kritériumokat a borderline elkülönítésére. Grinker 51 beteget vizsgált, melyek alapján 4 fő altípust különített el: A pszichózishoz közel álló-t amelyre jellemző a(z): elhanyagolt küllem, felborult étrend, kizárólag negatív affektusok és dühkitörések voltak megfigyelhetőek - A második a "cluster" vagy "mag borderline" volt, amely a kapcsolataiban szélsőséges, düh gyakori kiélése, depresszió és az összefogott én-identitás hiánya volt jellemző - A harmadik "az affektus nélküli személyiségek csoportja". (Mára nyilvánvalóan e harmadik csoport nem borderline-osokból állt, hanem valószínűleg a mai DSM-IV nek megfelelően skizoid személyekről van szó, ugyanis az érzelemmentesség a borderline-os személyekre nem jellemző) A negyedik csoport a "neurózis határán állók", akikre a(z): önértékelés zavara, másoktól való függés, gyakori düh és bűntudat nélküli depressziós hangulat volt jellemző.
A neurózisok határeseti csoportja 1977-ben Gunderson J. G. számos szerző munkáját áttekintve empirikus vizsgálatokat végzett, ezen vizsgálatok alapján a borderline karaktert úgy jellemezte, mint aki heves érzelmeket mutat, de főképpen ellenséges indulatot és depressziót élvezethajhász gyakran deperszonalizálódik, „szétesik” alkalmanként önpusztító magatartás jellemző (gyógyszer túladagolás, promiszkuitás) identitászavara van rövid pszichotikus epizódok jellemzőek mindemellett a kapcsolatokra jellemző a felületesség, a függőség (dependencia) és a manipulatív megoldások közötti hezitálás.
Gunderson mindezekkel a tünetekkel jellemzett eseteket "Borderline Group of Neurosis"-nak nevezett, és tíz fő karaktervonással jellemezte, melyek közül a főbbek a következők: nárcizmus „lelki vérzékenység” túlérzékenység lelki merevség önértékelését érintő visszajelzésekre „düh, depresszió, vagy szorongás”-sal reagál kisebbrendűségi érzések mazochizmus a belső lelki nehézségek miatt a külvilág hibáztatása nehézségek a valóságvizsgálatban
Otto Kernberg értelmezése (amely szerint a borderline határeset a neurózis és az elmebetegségek között) mára érvényét vesztette, ennek ellenére e tünetegyüttes megnevezésére találóbb kifejezés nem született, így a borderline kifejezés maradt használatban.
Diagnózis A borderline személyiségzavar mint önálló diagnózis Magyarországon már nem létezik, helyette az érzelmileg labilis személyiségzavar (Emotionally Unstable Personality Disorder – EUPD) diagnózist használják a szakemberek, mely magában foglalja a borderline jellemet is, a két kifejezés egy és ugyanazon mentális zavart takarja, feltehetően a laikusok számára, a könnyebb érthetőséget szolgálja az érzelmileg labilis kifejezés. A diagnózis megállapításához az alábbiak közül legalább ötnek teljesülnie kell: Érzelmileg labilis személyiségzavar BNO-Kód: F.60.30 DSM-IV-Kód: 301.83
Identitászavar DSM-IV(6). Kifejezett és állandósult identitászavar az alábbiak közül legalább két vonatkozásban: önkép
hosszú távú célok, pályaválasztás barátok megválasztása értékrend
Hangulatzavar Érzelmi instabilitás DSM-IV(3) Az alaphangulat depresszió, irritábilitás vagy szorongás felé való eltolódása, mely néhány óráig, de legfeljebb néhány napig tart. Krónikus üresség- és unalomérzet. DSM-IV(7).
Viselkedészavar Gyenge önkontroll DSM-IV(4). A helyzetnek nem megfelelő heves düh, vagy a düh feletti kontroll hiánya, például gyakori indulathullámzások Stresszválasz: dühkitörések. „Súlyos disszociatív tünetek” (nem a DSM-IV része) Átmeneti stresszhez kapcsolódó paranoid elképzelések vagy súlyos disszociatív tünetek: rövid, de heves dühkitörésekre kerülhet sor. Ilyenkor a csalódottság és tehetetlenség érzése miatt az elfojtott keserűség tör ilyen formában utat magának. Dührohamukban szétzúzhatnak tárgyakat vagy pedig önkárosító módon viselkedhetnek, mint például összeszaggathatják a ruhájukat, vagy fejüket a falba verik, a csuklójukat felmetszhetik stb.
Kapcsolati instabilitás DSM-IV(1).Biró Sándor A DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumai Kiadó: Animula Kft. Kiadás éve: 2000 Kapcsolatokban a túlzott idealizálás és a leértékelés közötti ingadozás Távolságtartás: DSM-IV(8). A valóságos vagy elképzelt elutasítás elkerülése érdekében tett heves erőfeszítések (melyek a személyközi kapcsolataiban távolságtartásban nyilvánulnak meg, illetve nem tartja meg/nem ápolja hosszabb távon barátságait/kapcsolatait) Kétségbeesett igyekezet valós vagy vélt elhagyatás elkerülésére.
Önkárosító impulzivitás DSM-IV(2). Minimum két területen megjelenő önkárosító impulzivitás a következők közül: költekezés szexualitás túlzott gyógyszerfogyasztás, alkohol vagy egyéb tudatmódosítók használata. falánk evés felelőtlen autóvezetés bolti lopás Öngyilkossági gesztusok, tendenciák: öngyilkossági fenyegetőzések-gesztusok, öncsonkító viselkedés. (ismétlődő rendszerességgel) DSM-IV(5)
Észlelés Passzív jellegű disszociatív tünetek (nem a DSM-IV része)
Egyéb súlyos, de kevésbé látványos depresszív jellegű disszociatív tünetek jelentkezhetnek úgy is, hogy az egyén úgy érzi, céljaival elvesztette a kapcsolatot , „elidegenedett önmagától”, vagy úgy érzik mintha nem is a valóságban hanem „mintha csak álomban létezne” stb.
Vonatkoztatásos gondolatok (nem a DSM-IV része)
Valós vagy vélt bántások hatására paranoid színezetű gondolatok, melyek gyakran az önértékeléssel kapcsolatosak. Ezek téves eszmékre emlékeztető pillanatnyi, vonatkoztatásos gondolatok, inkább érzésalapúak mint intellektuálisak, általában néhány nap alatt változhatnak elmúlhatnak, de időnként hasonló formában, hasonló szituációt követően újra felmerülhetnek, pl.: úgy érzi, lenézik, megvetik, hülyének tartják, valójában utálják őt, épp csak elviselik, stb.)
Megkülönböztető diagnosztika Lényeges megkülönböztetni a pszichotikus affektív zavaroktól. A pszichotikus zavarok általában hirtelen lépnek fel, ezzel szemben a BPD állandósult működészavarral jellemezhetők, melyek mélyen rögzült karaktervonások jelei. A pszichotikus tünetek pedig sokszor extrém külső stressz hatására jelentkeznek. Ezen esetekben a megterhelés csökkentése esetén a beteg állapota gyorsan javulni kezd, míg a BPD esetén a stresszcsökkenés nem feltétlenül jár állapotjavulással.
Klinikai kép Viselkedés A borderline temperamentumra jellemző viselkedést leginkább a kiszámíthatatlanság és kaotikusság jellemzi. Ingatag, ugyanakkor változékony jelleg.
A viselkedés állhatatlan, szélsőséges. Az egyén érzéseit heves és intenzív formában juttatja kifejezésre. Hosszabb távon megfigyelhető hangulati és viselkedésbeli váltások. Önemésztő dühösség, depresszív hangulat mellett gyakori lehet a szorongásos gátoltság, máskor alkalmi magabiztosság, élénk, színes viselkedés/hangulat váltakoznak egymással.
Kapcsolataira jellemző a bizonyos személyek felé felszínesség, távolságtartás