Reményi Béla (Budapest, 1914. január 26. – Budapest, Józsefváros, 1962. október 2.) József Attila-díjas költő, elbeszélő, műfordító.
Élete Reményi Lajos (1882–?) Nagyváradról származó magánhivatalnok és Budai Julianna (1891–?) fia. 1919-ben szüleivel kikeresztelkedett. A második világháborút követően népművelőként dolgozott. Először drámaíróként és költőként mutatkozott be az 1940-es évek második felében. 1953 és 1956 között az Irodalmi Újság munkatársa volt. Lírájában a nagyvárosi ember problémái tükröződnek, elbeszéléseiben a kispolgárság, az értelmiség életét mutatta be. Antológiáknak fordított német és spanyol költők verseiből.
Házastársa Süsz Piroska volt, akit 1941-ben vett nőül.
Sírja a Farkasréti temetőben található.Elbúcsúztatták Reményi Bélát (1962. október 7.) Magyar Nemzet, 18. évfolyam, 235. szám
Főbb művei
Népmentők (dráma, Budapest, 1947) Évek hullámain (versek, Budapest, 1948) Guruló csille (dráma, Budapest, 1949) Egyetlen hadsereg (versek, Budapest, 1950) Levél a fán (válogatott versek, Budapest, 1955) Láthatatlan főnök (elbeszélés, Budapest, 1956) Négyszemközt (versek, Budapest, 1957) Zsákmány (versek, Budapest, 1959) Magvetők (elbeszélés antológia, Budapest, 1960) Hemingway ürügyén (Nagyvilág, 1960. 6. sz.)
Díjai, elismerései
József Attila-díj (1956)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar műfordítók Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1962-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek