A Hófehérke-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Gerecse hegységben található egyik inaktív víznyelőbarlang. Denevérek is előfordulnak járataiban.
Leírás
Vértesszőlős külterületén, a Halyagos-hegy ÉNy-i oldalába mélyedő Farkas-völgy felső szakaszából leágazó mellékvölgyben lévő töbör alján van a függőleges tengelyirányú és kiépített, mesterséges jellegű, vaslemez ajtóval lezárt bejárata. Beton kútgyűrűkkel van biztosítva bejárati aknájának felső 5 m-e.
A bejárati akna 7 m mélységben lévő alján kezdődő lapos, enyhén lejtő járat 5 m után kis terem oldalában ér véget. Ennek a 2–3 m² alapterületű, 2–4 m magas teremnek az aljáról kis lépcsőkkel tagolt, függőleges hasadék indul a barlang végpontjához. A beszivárgó vizek korróziójának hatására felső triász vastagpados mészkő K–Ny és ÉK–DNy irányú törésvonalai mentén jött létre. Falain eróziós formák is megfigyelhetők. Kevés az ásványi képződménye. Néhány kisméretű cseppkő látható benne. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható.
Levegőjének hőmérséklete 7,5–10 °C között változik, éves átlaga 8,8 °C. A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület végzett a Hófehérke-barlangban denevér-megfigyeléseket, amelyek során 3 denevérfaj; kis patkósdenevér, horgasszőrű denevér és közönséges denevér jelenlétét állapították meg a csoporttagok. Az észlelési adatok és a néha fellelhető friss ürülék alapján kis faj- és egyedszámú állandó téli denevérszálláshelynek tekinthető.
1976-ban volt először Hófehérke-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában 16-os sz. víznyelő (Jáki, Gerber 1969), 16-os víznyelő (Jáki, Gerber 1969), 16.sz. viznyelő (Juhász 1978), 16. sz. víznyelő (Juhász 1994), 16.sz. víznyelő (Székely 1994), Tóni-barlang (F. T. 1978) és Tóni barlang (Dienes 1967) neveken is. Az 1967. évi bontásnál jelentős segítséget nyújtó Temesvölgyi Antal területi erdészvezető neve miatt lett a barlang neve Tóni-barlang. 1967-ben nevezte el róla a barlangot a Vasútépítő Törekvés Sportkör Barlangkutató Csoportja.
Kutatástörténet
A Vasútépítő Törekvés Sportkör Barlangkutató Csoportja 1967-ben táborozott a Szőlősi Arany-lyuk közelében. A táborozás céljai között szerepelt a Szőlősi Arany-lyuk mellett lévő két töbör vizsgálata és a Szőlősi Arany-lyuk környékének áttekintése. A csoport bontotta a Szőlősi Arany-lyuk közelében lévő második töbröt. A töbörből feltárt barlang Tóni barlangnak lett elnevezve. A csoport 1967. évi jelentése szerint a Gerecse patakvízben szegény, de sok töbre van, amelyek összegyűjtik a hegység vizét. Valószínűleg egy nagy barlangrendszer van a föld alatt, amely vizét a tatai Fényes-forrásba és a tatabányai vízemelőhöz viszi. Feltételezhető, hogy a Tóni barlang ennek a barlangrendszernek az egyik bejárata.
Ennek bizonyítására fluoreszceinnel akarta megfesteni a barlang vizét, de ez a módszer a települések vízellátása miatt nem megoldható, ezért konyhasóval tervezte megjelölni a vizet, amelynek íze nem lesz érezhető. A csoport bontaná a Tóni barlang töbrétől kb. 10 m-re, az erdei út másik oldalán lévő másik töbröt és egy harmadik töbröt, amely kb. egy km-re van a Tóni barlangtól. Erről a három töbörről feltételezhető, hogy a nagy barlangrendszerben folytatódnak.
A Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoport 1969. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport Gyémánt Gyula által vezetett 3-as számú csoportja bontotta 1969-ben a 20 m átmérőjű és 5 m mély 16-os víznyelőt (16-os sz. víznyelőt) és a víznyelő alatt addig ismeretlen barlangot tárt fel. A víznyelő alján van a barlang bejárata. A barlang korábban ismeretlen volt, de a víznyelőt lehet, hogy említette Vigh Gyula a Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában megjelent összeállításában, amelyben szó van az aranylyukakról. Az aranylyuk ponorbarlang nem azonos ezzel.
A feltáró munka megkezdésekor nagyon sok gondot okozott a víznyelő időszakos aktivitása. Esős időszakban a víz nagy mennyiségű törmeléket, korhadt fát hordott a bejárathoz. A hordalék eltávolítása után 9 m mélyen találták meg a csoporttagok a szálkőzetben kialakult bejáratot, amely két kis nyílásból állt. A barlang relatív mélysége 32 m. A víznyelőben jó a légcsere, a járatrendszer huzatos és feltételezhető, hogy szoros kapcsolatban van a délebben elhelyezkedő víznyelőkkel.
Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára kéziratban az olvasható, hogy a Hófehérke-barlangnak a Gerecse hegységben, a Tatabánya-Újvárosi szanatóriumtól kb. 2 km-re ÉK-re, Vértesszőlősön, a Halyagos-hegy fennsíkján van a bejárata. A 32 m mély barlang 6 m mély víznyelőből nyílik. 3 terme ismert az aktív víznyelőbarlangnak. A víznyelő aktivitása miatt veszélyes kutatni. A kézirat barlangra vonatkozó része egy publikáció alapján van írva.
1977 telén és tavaszán a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport dolgozott a Hófehérke-barlang eltömődött nyelőszájának kibontásán. Kb. 4–5 m³ törmelék eltávolításával sem sikerült bejutnia a barlangba. Az 1977-ben történt megállapodás miatt a munkát a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály folytatja.
A Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentése szerint a csoport az addigi eredmények miatt átértékelte a csoport által 1969-ben készült helyszínrajzot és ezért a 16.sz. viznyelő a Hófehérke-barlang. A 12., 13., 14. és 15. sz. víznyelők a Hófehérke-barlang töbörsora. A tagok a Hófehérke-barlang közelében feltárt barlangokat akarták elnevezni a hét törpe neveiről. A Hapci, Morgó és Szende javasolt nevek. A jelentéshez mellékelve lett egy 1:10.000 méretarányú helyszínrajz, amelyen a Halyagos-hegy barlangjainak és víznyelőinek elhelyezkedése látható. A helyszínrajzon jelölve van a Hófehérke-barlang helye.
Az 1978. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport jelentésének nyomtatott változata. Az 1978. évi MKBT Meghívóban kiadott közleményben az olvasható, hogy a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály Gerecse csoportja bejutott 1977. november 6-án a Hófehérke-barlang (Tóni-barlang) első részébe. A Dienes István által vezetett Vasútépítő Törekvés barlangkutató csoport tárta fel a barlangot 1965–1966-ban és az azóta eltömődött bejáratot 4 m-es üledékréteg alól ásták ki a kutatók. Jelenleg 8 m mélyen folynak a munkák.
Az 1978. évi MKBT Beszámolóban publikált Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1978. évi jelentése szerint az 1977 végén feltárt Hófehérke-barlangot a szakosztály 1978-ban addig a pontig tudta nagy pontossággal térképezni, amíg megengedték a járatok méretei. Áprilisban mérve lett a felszíni levegő hőmérséklete, valamint a barlang agyagfalánál a levegő hőmérséklete és a levegő nedvességtartalma. A szakosztály egész évben próbálta és több mint 400 óra vésés után, nagyon lassan tudta a Gyilokjárónak nevezett szűk hasadékot annyira kivésni, hogy részleges sikert érjen el.
December 30-án sikerült a Gyilokjárón átjutnia a szakosztály legvékonyabb emberének, Bajna Bálintnak az addig elérhetetlen alsó részbe. Bajna Bálint elkészítette az alsó rész térképvázlatát. Továbbjutás szempontjából bármennyire biztató is az elért teremből vezető nyelőrész, csak a felső hasadék tágítása után érdemes elkezdeni bontani. Bajor Tamás Horváth Árpád segítségével vizsgálta a barlangot mikrobiológiai szempontból. Az 550 minta elemzése a barlang élővilágáról ad áttekintést.
bélyegkép|262px|A barlang bejárata
A nyári tábor végén, felhőszakadás után annyira megtelt a barlang vízzel, hogy a víz a Gyilokjárót ellepte. Ez 70 m³ víznek felel meg óvatos becslés alapján. Földi Tibor, a nyári tábor vezetője egy hét múlva visszament a barlangba és nem látott benne vizet. A szakosztály úgy érzi, hogy a szakosztály továbbjutási esélyét növeli ez a tény. A jelentésben látható a barlang töbrét és a töbör környékét bemutató rajz, amelyet 1978 áprilisában L. Tóth Ilona és Lendvay Ákos készítettek, valamint a barlang hosszmetszet térképe és alaprajz térképe 5 keresztmetszettel amelyeket 1978 áprilisában L. Tóth Ilona és Lendvay Ákos készítettek. A kéziratba bekerült a Bajna Bálint által 1978. december 30-án bejárt résznek a Bajna Bálint általi felmérésen alapuló két hosszmetszet térképvázlata és alaprajz térképvázlata.
A Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1979. évi jelentésében az van írva, hogy a Szőlősi Arany-lyukból, a Hófehérke-barlangból és a Névtelen-nyelőkből álló rendszer kutatásával (amelyeknek összefüggése a szakosztály által 1976-ban ki lett mutatva) a Gerecse legnagyobb barlangjainak feltárulását várja a szakosztály. A rendszer valószínűleg a Vértes László-barlang felett egyesül és járatainak mérete feltételezhetően akkora vagy szerencsés esetben nagyobb lesz, mint a magas termei miatt sokszor említett Vértes László-barlang mérete. Az sem elképzelhetetlen, hogy az egyesült barlangágak a Vértes László-barlang végpontja, a Szifon-terem alá vezetnek. Ebben az esetben a Gerecse legnagyobb és legmélyebb barlangja lenne. A Szőlősi Arany-lyuk rendszeréhez még 2 feltáratlan víznyelő tartozik, de lehet, hogy még 4–5 nyelővel is kapcsolatban van.
Kordos László 1979-ben megjelent jelentése szerint Lendvay Ákos fiatal holocén korú csontleleteket gyűjtött a barlangban. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Hófehérke-barlangnak 4630/29. a barlangkataszteri száma. Az 1982. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett az 1978. évi csoportjelentéshez mellékelt helyszínrajz. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Gerecse hegység barlangjai között a 4630/29 barlangkataszteri számú barlang Hófehérke-barlang néven Tóni-barlang névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. 1990-ben építette ki és zárta le a barlang bejáratát a Gerecse Barlangkutató Egyesület.
Az 1994. évi Limesben közölt, Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című tanulmányban az olvasható, hogy a Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoportja 1969-ben kezdte el bontani a 16. sz. víznyelőt. Ebben az évben jelentős feltárási sikert ért el a Gyémánt Gyula által irányított munkacsoport, mert bejutott a víznyelőből a körülbelül 15 méter mély Hófehérke-barlangba. Ősszel dokumentáció készült az új barlangról. 1990-ben készült el a barlang bejáratának kiépítése és lezárása. A tanulmányban lévő, a tatabányai barlangkutató csoportok jelentősebb barlangfeltárásainak kronológiáját szemléltető ábrán nyomon követhető a barlang feltárástörténete. A publikációhoz mellékelve lett egy fénykép, amelyen a barlangbejárat 1990. évi kiépítése látható.
Az 1994. évi Limesben napvilágot látott, Denevérmegfigyelések a Gerecse-hegység barlangjaiban című összeállítás szerint az 1991 és 1994 között végzett 6 téli és 5 nyári denevérellenőrzés közül csak 1 téli volt eredményes. 1993. január 24-én egy kis patkósdenevért találtak Juhász Mártonék a barlangban. Fentiek, valamint az időnként fellelhető ürüléknyomok alapján a barlang alkalmi téli szálláshelynek minősíthető.