A Jonathan hajótöröttei utópisztikus robinzonád regény, szerzőjének Jules Verne-t tartják. Az író 1897–1898 telén írta regényét, amelynek a Magellánia (En Magellania) címet adta. Halála után fia, Michel, átírta apja regényét. A mű hossza a duplájára nőtt, a befejezése teljesen eltér az eredeti műétől. Az ismert címet is Michel adta a regénynek.

A Michel Verne gondozta kiadás először a párizsi Le Journal-ban jelent meg 1909. július 26. (6147. szám) és 1909. október 17. (6230. szám) között, majd könyv formájában a Hetzel és fia kiadónál. Noha az akkori recenzensek dicsérték a könyvet, mert a kalandos cselszövéseket ötvözi az erkölcsi allegóriával,Jules Verne kimeríthetetlen zsenije ismét meglep egy olyan posztumusz művel sorozatában, amely mindig az olvasói világ kíváncsiságát és csodálatát gerjesztik a legmagasabb fokon. A vitathatatlan bizonyítékot ismét a "Les Nafragés du Jonathan" című remek történet adja számunkra, amely nemcsak egy regény, amely ötvözi a tudományos népszerűsítés kincseit a képzelet teljes fejlődésével, ahol a cselekmény bővelkedik tanulságokban, de ez nagy erkölcsi allegória is, amely magasabb fokon szól a történelemfilozófiáról, az általános szervezésről, a szociológiáról anélkül, hogy egy pillanatra is fakulna, megállna mulattatni, elbűvölni. Ez az igazán ragyogó regény egy teljesen magával ragadó kalandsorozatban, szédítő lendülettel mesélve mutatja be, hogyan jöhet létre társadalom a semmiből. Látnunk kell azt is, hogy ez a társadalom mennyire közelít vagy távolodik a létezőktől. A képzeletbeli világ hipotézise révén a "Les Nafragés du Jonathan" kiemelkedően festői formában csodálatos képet rajzol a való életről. (Georges Rome 59 rajza, 12 színezett ábra, papírkötés: 12 frank, kemény-fedeles: 14 frank) a kiadvány heves vitát váltott ki: az olvasók nem ismerték rá a megszokott Jules Verne-stílusra.

A Verne-kutató Piero Gondolo della Riva 1977-ben fedezte fel az eredeti kéziratot a Hetzel család levéltárában. Ennek alapján a Societe Jules Verne adta ki először az eredeti regényt 1985-ben, mindössze háromszáz példányban tagjai számára, majd 1997-ben az Editions de l'Archipel jelentette meg kereskedelmi forgalomban.

A Societe Jules Verne folyóiratában is többször foglalkozott Verne posztumusz műveivel, szinte kivétel nélkül kifogásolva, kritizálva Michel módosításait. A Vernével foglalkozó honlapok a Jules Verne által írt, de Michel Verne által érdemben módosított műveket apokrif írásként tartják számon.

Az író halálakor (1905. március 24.) fia, Michel Verne nyolc kész Verne-regényről írt Verne állandó kiadójának, a Hetzel és fiának. Michel Verne és az ifj. Hetzel szerződésben rögzítették, hogy Michel elvégzi apja posztumusz műveinek javítását. Az aláírt szerződés a következőket mondja ki: Michel J. Verne vállalja, hogy elvégzi a szükséges átdolgozásokat és javításokat az egyes köteteknél, megőrizve a lehető legjobban az apja által műveinek adott karaktert. Azok, akik Verne posztumusz műveire, beleértve Michel javításait, kiegészítéseit is, Jules Verne-műként gondolnak, vannak többségben. Michel írói képességének megítélése szubjektív, az olvasók visszajelzései alapján kijelenthető, hogy ezek a regények a Verne-kánon részei.

Jules Verne: Magellánia Verne a Magellániát 1896-97 telén írta, közvetlenül a A francia zászló című regény befejezése után, ekkoriban búskomor volt, számos csapás érte (Michel adósságainak rendezéséhez mélyen áron alul el kellett adnia a számára fontos jachtját, Gaston unokaöccse rálő, és a golyót nem lehet eltávolítani, meghal édesanyja). Nyilvánvaló, hogy egy olyan mű, ahol a főszereplő folyamatosan öngyilkosságról beszél, nem kerülhetett a fiatal olvasók elé.

A Magellániában szereplő területről más könyvek mellett két hosszú cikket használt forrásként. A Le tour du monde magazinban jelentek meg: Víctor Rochas: Journal d'un voyage a detroit de Magellan et dans les canaux latéraux de la côte occidentale de la Patagonie Útinapló a Magellán-szorostól Patagónia nyugati partja mellékcsatornájáig (1861) és doctor Hyades: Un année au Cap Horn Egy év a Horn-fokon, 32 oldal, 24 fametszet, hat teljes oldalas kép, egy térkép. A Le Tour de Monde-ban megjelent írás. (1885). Jules Rochas cikkéből a patagóniai földek leírásának számos részletét átvette, a térképeket nem, azokat szinte azonos módon újra elkészítette.

A Magellánia nagyon rövid regény volt. Csak tizenhat fejezetből állt, alig tett ki egy kötetet.A Verne regények általában fél vagy egy éven át jelentek meg egy havi két alkalommal megjelenő folyóiratban. Minden félévből egy kötet lett Hetzel kiadásában. Ha a regény túl rövid volt, akkor egy Verne novellát tettek a végére.

Eredeti változatában a regény roppant egyszerű. Kau-dzser titokzatos életet él a Tűzföld őslakosai közt. Nem jótevő, nem apostol – mondja Verne könyvében. A se Isten, se úr! – hozzáállása egyfajta távolságtartás, a két katolikus hittérítő, Athanasius és Severino atya sem befolyásolja. A kéziratból Kau-dzser származása soha nem derül ki. Csak az ismert, hogy élete során számos csalódás érte, sikertelenül igyekezett álmait megvalósítani, hiába próbált egy társadalmat megváltoztatni – ennek kudarcát képtelen beismerni, feldolgozni. Jules a regényt felhasználva markáns politikai álláspontot foglal a divatos ideológiai irányzat, a kollektivizmus eszméinek elemzésével, a termelési eszközök közösségivé tételéről, a tőke szerepének elfojtásáról, a verseny eltörléséről, az egyéni vagyon társadalmi tulajdonra történő lecseréléséről. Verne elemzi Saint Simon, Fourier és Proudhon tanait, de megemlíti Lassalle, Karl Marx vagy Guesde nevét és elveit is. Marxot épp, hogy érinti, nem igazán tartja kiemelkedőnek. Jules Verne a szocializmus mélységéről és a megingathatatlan reformerekről beszél. Művében a szereplők érvelnek, gondolkodnak.

A Magellániaban – Vernére jellemzően – kevés a névvel azonosított szereplő: az indián Karroli, a fia, Halg, a Rhodes család, valamint néhány kevésbé fontos karakter.

A Magellániában a főhős Kau-dzser élete döntő pillanatában elfogadja a katolicizmust és Isten létét.

Tartalom A Michel Verne által módosított regény tartalma.

Michel tizenhat fejezettel bővítette a regényt, harmincnál is új szereplőt hívott életre, teljesen megváltoztatta a főszereplő Kau-dzser jellemvonásait. Azon részeket, amelyben Jules Verne a szocializmusról és reformerekről beszél, Michel szinte teljesen kihúzta. Az átírt műben a szereplők nem érvelnek, nem gondolkodnak, vagy elfogadják ezt az elméletet vagy nem. A fiú politikai elképzelései nem estek egybe az apa elképzeléseivel. Michel politikai regénnyé formálta a művet, amelyben igazolja a kommunista, szocialista és anarchista doktrínák alkalmazásának kudarcát. Ezért Michel több fontos politikai szöveget meghúzott, kihagyott vagy átírt.

A regény 1880-tól 1893-ig követi a tűzföldi Hoste-szigetén zajló eseményeket. Az indiánok által gyéren lakott terület, ahogy egész Tűzföld, akkor még sem Chiléhez, sem Argentínához nem tartozott, területen kívüliséget élvezett. Ez csábította ide a teljes inkognitóját szigorúan őrző Kau-dzsert (felvett indián név), akiről sejteni lehet, hogy egy európai uralkodócsalád sarja. A férfi anarchistának mondja magát, aki ellene van minden törvénynek, alá- és fölérendeltségnek. Orvosi képességei miatt a helyi nomád közösségekben Jótevőként is emlegetik. Egy alkalommal megmenti az indián révkalauz, Karolli fiának, Halgnak az életét, ezért az apa és fia szolgájává szegődik.

1881-ben a chilei és az argentin kormány felosztja maga között a Tűzföldet, a Hoste-sziget Chiléhez kerül. A számtalan félszigetből álló értéktelen szigetről Kau-dzser távozna, mert nem akar állami törvények alá kerülni, de ebben feltartóztatja a Jonathan hajótörése. A Jonathan San-Franciscóból tartott a Dél-afrikai Lagoa-öböl felé, fedélzetén 1400 telepessel, és az új település létrehozásához szükséges összes eszközzel. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a hajó parthoz közel futott zátonyra, így nem csak az utasok és a legénység menekült meg, hanem sikerült szinte mindent, amit a hajó szállított, partra hordani.

A regény innentől kezdve a hajótöröttek, majd Hoste-szigeti lakosokká átalakuló emberek sorsát mutatja be. Át kell esniük önmaguk megszervezésén, le kell gyűrniük a nehéz tél okozta nyomorúságot, a megosztárukra irányuló törekvésekből fakadó belső ellentéteket, majd össze kell fogniuk, hogy visszaverjenek egy külső támadást a végső kihívás előtt.

A számos nevesített szereplő közül jónéhány csak akkor bukkan fel a könyv lapjain, amikor gondolkodásuk vagy cselekedetük épp szükséges a történet számára, néha száz oldalra is eltűnnek, nem könnyítve meg sorsuk követését. A könyvben megmutatkozik, hogy a szocialista elvek, a kommunista hozzáállás és az anarchizmus egyike sem alkalmas ezer ember életének megszervezésére. Kiderül, hogy kellenek törvények és kell, aki a törvényeket végrehajtja.

A hajótöröttek némi közjáték után Kau-dzsert választják meg vezetőjüknek, aki erre a feladatra vágyott a legkevésbé. Megszervezi a hajótöröttekből telepessé válók életét. Amikor visszavonul, az új vezető a népszerűség érdekében támogatja a hajóról megmentett, felhalmozott tartalékok felélését, amelynek kemény tél és éhség a következménye. Az ismét hatalomba vont Kau-dzser egyezik meg a chilei kormány képviselőjével is, a Hoste-sziget a hajótörött-telepesek birtokába kerül, így őrizve meg függetlenségét a chilei fennhatóság alatt.

A lassan gyökeret eresztő telepesek szorgalmasabbja, szerencsésebbje kezd normális életet élni, amit segít, hogy Kau-dzser számos, a szigeten elő nem állítható eszközt hozat a legközelebbi chilei kikötőből. A lustább, szerencsétlenebb vagy éppen dolgozni kevésbé szeretők vannak többségben, amely súrlódásokat, vitákat, összetűzéseket hoz. Kau-dzser anarchista elveivel össze nem egyeztethető módon kényszerül törvények, szabályok meghozatalára, fegyveres őrség felállítására. A kommunista címkét viselő pár szereplő több merényletet is megkísérel ellene, sikertelenül. Kau-dzser, meglepetésre, futni hagyja a merénylőt.

Évek telnek, amikor egy közel ezer fős patagóniai indián sereg támad a szigetre, amelyről elterjedt, hogy gazdag, jól prosperál. Kau-dzser vezetésével véres küzdelemben visszaverik az indiánokat.

Épp sikerül visszaállítani a sziget belső rendjét, amikor kitör az aranyláz a szigeten, egy véletlen lövéstől lepattanó szikladarab belsejében aranyat találnak. Hónapról-hónapra egyre több kalandvágyó aranyásó érkezik a szigetre, az ezer pár száz fős telepesek mellett hamarosan húszezer aranyásó dúlja fel a szigetet, ügyet sem vetve annak törvényeire és szabályaira. Amelyek betartására embere sincs Kau-dzsernek, az aranyláz szinte mindenkit hatalmába kerít.

És ismét megjelenik a chilei haditengerészet hajója, amelyről több száz katona száll partra. Kau-dzser ismét ügyesen alkudozik. Chile megkapja az aranybányászatból származó jövedelem egy részét adóként – ez volt Chile szándéka –, a sziget többi szabálya, a tulajdonjogok változatlanok maradnak.

Egy komoly tőkével rendelkező angol-francia páros aranybányát nyit a szigeten, Kau-dzser velük összefogva a Jonathan telepeseivel fegyveresen kiszorítja a többi aranyásót a szigetről.

Miután megtett mindent, ami az elveivel egyezkedik úgy dönt, hogy átadja a sziget vezetését az egyik telepesnek. Hajóján búcsú nélkül távozik, a Horn-fokon általa épített világító-toronyhoz utazik, elsüllyeszti hajóját, és ott tervezi leélni életét, ahol nincs sem Isten, sem úr.

Fejezetek Első rész

I. A guanakó

II. Egy rejtélyes élet

III. Egy szabad ország veszte

IV. A parton

V. A hajótöröttek

Második rész

I. A szárazföldön

II. Az első törvény

III. A Scotchwell-öbölben

IV. Telelés

V. Hajó a láthatáron

VI. Szabadság

VII. Egy nép gyermekkora

VIII. Halg és Sirk

IX. A második tél

X. Vér

XI. Egy vezér

Harmadik rész

I. Az első intézkedések

II. A város születése

III. A merénylet

IV. A barlangokban

V. A kis hős

VI. Másfél év

VII. A betörés

VIII. Az áruló

IX. A Hoste-szigeti honvédők