A Meseország mindenkié (angolul: A Fairytale for EveryoneNagy M. Boldizsár, Bölecz Lilla, Anna Bentley - A Fairytale for Everyone (Amazon.com, )) 2020-ban megjelent magyar nyelvű mesekönyv és antológia. A kötetet Nagy Boldizsár szerkesztette, kiadója a Labrisz Leszbikus Egyesület, illusztrátora Bölecz Lilla. A könyv tizenhét kortárs szerző meséjét tartalmazza; az írások egy része klasszikus népmesék, mítoszok és mesetípusok átdolgozása, más része önálló történet, amely mesei motívumokat és mai társadalmi helyzeteket kapcsol össze.
A kötet szereplői között különböző társadalmi csoportokhoz, élethelyzetekhez vagy kisebbségekhez tartozó alakok szerepelnek. A történetek érintenek többek között örökbefogadást, családi konfliktusokat, elhanyagoló vagy bántalmazó családi környezetet, roma szereplőket, fogyatékossággal élőket, időseket, valamint LMBT-szereplőket. A kiadó és a könyv támogatói szerint a kötet célja az volt, hogy a gyerekeknek szánt meseformában olyan szereplők és helyzetek is megjelenjenek, amelyek a hagyományos mesekánonban ritkábban kapnak központi szerepet. A bírálói ezzel szemben elsősorban azt kifogásolták, hogy a könyvben a szexuális irányultsággal, nemi szerepekkel és családmodellekkel kapcsolatos témák is gyerekeknek szánt irodalmi formában jelennek meg; ezt egyes politikai, vallási vagy szülői jogokat hangsúlyozó szereplők életkori, pedagógiai és nevelési szempontból vitathatónak tartották.
Az első kiadás példányban jelent meg, a 2020 októberében kiadott második kiadás pedig példányban. A megjelenés után rövid időn belül jelentős közéleti és politikai vita alakult ki róla Magyarországon. A vita a könyv irodalmi és pedagógiai megítélésén túl a gyermeknevelés, a szülői jogok, a szexuális irányultság és nemi identitás megjelenítése, a közoktatás, a könyvterjesztés szabadsága, valamint a politikai kommunikáció kérdéseit is érintette.
Tartalma és szerkesztői koncepció
A Meseország mindenkié szerkesztői koncepciója a klasszikus mesék, népmesék és mesei szerepkörök újraértelmezésére épül. A kötetben megjelennek olyan hagyományos mesealakok és motívumok, mint a királyfi, a királykisasszony, a boszorkány, az óriás, a gonosz mostoha, az elátkozott vagy különleges testi jegyekkel rendelkező szereplő, illetve a nehéz próbatételeken keresztül elnyert boldog végkifejlet. A történetek ugyanakkor több esetben eltérnek a hagyományos nemi, családi vagy társadalmi szereposztástól: egyes mesékben a női szereplők aktív hősként jelennek meg, más történetekben az azonos nemű párkapcsolat, az örökbefogadás, a társadalmi előítélet vagy a családon belüli sérülékenység kerül középpontba.
A könyvet a kiadó és a szerkesztő olyan mesekötetként mutatta be, amelyben hátrányos helyzetű vagy kisebbségi szereplők is főhőssé válhatnak. A kötetet támogató megszólalások gyakran azt emelték ki, hogy a gyermekirodalomban is megjelenhetnek olyan családok és élethelyzetek, amelyek a magyar társadalomban léteznek, de a klasszikus mesékben ritkábban kapnak szerepet. A könyv ellenzői ugyanakkor azt hangsúlyozták, hogy a mesekönyv műfaja és célközönsége miatt különösen fontosnak tartják a korhatári, pedagógiai és szülői kontroll szempontjait, továbbá vitatták, hogy a nemi identitással vagy homoszexualitással kapcsolatos témák gyerekeknek szánt mesékben jelenjenek meg.
A kötet körüli vita egyik sajátossága, hogy a könyv irodalmi tárgyként, gyermeknevelési kérdésként és politikai szimbólumként egyszerre került a nyilvánosságba. Ennek következtében a róla szóló megszólalásokban gyakran keveredtek az irodalomkritikai, pedagógiai, vallási, jogi, politikai és emberi jogi érvek. A könyv támogatóinak és ellenzőinek értelmezései jelentősen eltértek abban, hogy a kötetet elsősorban társadalmi kisebbségeket bemutató mesekönyvnek, gyermekeknek szóló társadalmi célú kiadványnak, politikai állásfoglalásnak vagy a gyermeknevelésbe beavatkozó világnézeti tartalomnak tekintették-e.
A kötet értelmezésében fontos szerepet játszott az is, hogy a „mese” mint műfaj a magyar közgondolkodásban egyszerre kötődik a gyermekirodalomhoz, a családi olvasáshoz, a néphagyományhoz és a neveléshez. Emiatt a könyv támogatói és kritikusai gyakran eltérő kiindulópontból beszéltek ugyanarról a jelenségről. A támogatók többnyire a mese alkalmazkodóképességét, a történetek átírhatóságát és a mai társadalmi helyzetek bemutathatóságát hangsúlyozták. A bírálók ezzel szemben azt vetették fel, hogy a klasszikus mesék átírása és a gyerekeknek szóló kiadványban megjelenő identitáspolitikai vagy nemi szerepekkel kapcsolatos tartalom nem tekinthető pusztán irodalmi kérdésnek, mert szerintük közvetlenül érinti a családok nevelési szabadságát és a gyermekek életkorának megfelelő tájékoztatás határait.
Mesék
Antológiaként az alábbi műveket tartalmazza:
Molnár Krisztina Rita: Rubinpiros madár (a Kaineusz-legenda feldolgozása) Gangl Eszter: Avarbarna Lakatos István: A boszorkány meséje (a Jancsi és Juliska feldolgozása) Tóth B. Judit: A Jégkirály Tompa Andrea: Vaslaci Gimesi Dóra: Óriásölő Margaret Szűcs Edit: Az őzike agancsa Pengő Edit: Az elrabolt királykisasszony Kiss Judit Ágnes: Róza a bálban (a Csipkerózsika feldolgozása) Horváth Noémi Rebeka: Picur Panna nagy kalandja Harka Sára: Kincső és Karola Kasza Kriszta: Trivadar, a háromfülű nyúl Kertész Edina: A kacskaringós szívószál Ruff Orsolya: A nagy Alfredo Kovács Brigitta: Légy szerencsés, Batbaján! (a Hamupipőke feldolgozása) Finy Petra: Panna élni megy Csehy Zoltán: Házasodik a herceg
A felsorolt művek közül több ismert mesei alapszituációt vagy klasszikus történetet alakít át. A Rubinpiros madár a Kaineusz-legendához kapcsolódik, A boszorkány meséje a Jancsi és Juliska, a Róza a bálban a Csipkerózsika, a Légy szerencsés, Batbaján! pedig a Hamupipőke motívumait használja fel. Más történetekben a mesei keret inkább általános formában jelenik meg: próbatétel, kirekesztettség, családi konfliktus, varázslatos vagy szimbolikus átalakulás, illetve a közösséghez tartozás kérdése áll a cselekmény középpontjában.
Fogadtatás és közéleti vita
A Meseország mindenkié megjelenése után a könyv gyorsan országos politikai és sajtóviták tárgyává vált. A fogadtatás nem korlátozódott irodalmi vagy gyermekirodalmi kritikákra: a kötet a magyar közéletben a gyermeknevelésről, a szülői döntési jogokról, a szexuális irányultság és nemi identitás nyilvános megjelenítéséről, valamint a kisebbségi témák gyerekeknek szóló feldolgozásáról folyó viták egyik hivatkozási pontja lett.
A vitában több, egymástól eltérő nézőpont jelent meg. A könyv támogatói szerint a mesék alkalmasak arra, hogy a gyerekek olyan társadalmi csoportokkal és élethelyzetekkel is találkozzanak, amelyek a klasszikus mesékben kevésbé hangsúlyosak. E nézet szerint a kötet irodalmi formában mutatja be, hogy a családok, emberi kapcsolatok és társadalmi helyzetek sokfélék lehetnek. A kritikusok szerint viszont a könyv egyes témái — különösen az LMBT-szereplők és a nemi szerepekkel kapcsolatos motívumok — a célközönség életkorához képest vitatható módon jelennek meg, és olyan világnézeti vagy nevelési kérdéseket érintenek, amelyekről szerintük elsősorban a szülőknek kell dönteniük. A politikai vita során a könyvet ellenző szereplők gyakran a „gyermekvédelem”, a „szülői jogok” és a „hagyományos családmodell” fogalmaival érveltek, míg támogatói a szólásszabadságot, az irodalmi sokféleséget és a kisebbségi szereplők megjelenítését hangsúlyozták.
A könyvvel kapcsolatos közéleti vita több szakaszban zajlott. Az első szakasz a megjelenést követő petícióhoz, Dúró Dóra könyvdarálásához, a könyvesboltokat és könyvterjesztőket érő reakciókhoz, valamint a Mi Hazánk Mozgalom demonstrációjához kapcsolódott. A második szakaszban a vita a kormányzati kommunikáció, a helyi önkormányzati döntések és a gyermekvédelmi szabályozás kérdéséhez kötődött. A harmadik szakaszban a könyv körüli ügyek bírósági, hatósági és nemzetközi jogi összefüggésekben is megjelentek, különösen a 2021. évi LXXIX. törvény és az Európai Unió intézményeivel folytatott jogvita miatt.
Petíció és Dúró Dóra könyvdarálása
2020. szeptember 23-án a CitizenGO felületén állampolgári kezdeményezés indult annak érdekében, hogy a Pagony könyvesbolt és más árusítóhelyek vegyék le kínálatukból a kötetet. A petíció indoklása szerint a könyv „a gyermekek ártatlanságát és biztonságos fejlődését” veszélyezteti. A kezdeményezést a sajtóbeszámolók szerint rövid idő alatt több tízezren írták alá.
2020. szeptember 25-én Dúró Dóra országgyűlési képviselő, a Mi Hazánk Mozgalom politikusa egy videóban „homoszexuális propagandának” nevezte a könyvet, majd annak egyik példányát összetépte és iratmegsemmisítővel ledarálta. Dúró az akciót azzal indokolta, hogy álláspontja szerint a könyv a gyerekeknek szánt mese műfajában jelenít meg általa elutasított társadalmi és szexuális szerepmintákat. A könyvdarálás a magyar sajtóban széles körű visszhangot váltott ki, és a könyv ismertségét jelentősen növelte. A könyv az akciót követően több könyves sikerlistán előkelő helyre került, a Book24 online könyváruház sikerlistáján pedig az első helyre is feljutott.
A könyvdarálásra a könyvszakma több szereplője is reagált. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 2020. szeptember 28-án közleményben ítélte el az akciót, és a könyvek politikai célú megsemmisítését történelmi okokból különösen aggályosnak nevezte. A könyv ellenzői ezzel szemben Dúró fellépését politikai figyelemfelhívásként értelmezték, amely szerintük a gyerekeknek szánt tartalmak feletti társadalmi és szülői kontroll szükségességére irányította rá a figyelmet.
A könyv körüli vita személyes fenyegetésekről szóló beszámolókat is eredményezett. A petíciót indító Schittl Eszter és Dúró Dóra is arról számolt be, hogy a könyvvel kapcsolatos álláspontjuk miatt fenyegető üzeneteket kaptak. A fenyegetésekről szóló beszámolók a vitát tovább élezték, mert mindkét oldal saját álláspontjának igazolását látta bennük: az ellenzők az agresszív reakciókra, a támogatók pedig a könyvdarálás és a könyv elleni kampány szimbolikus erejére hívták fel a figyelmet.
Tüntetések, könyvesboltok és helyi intézményi döntések
A Mi Hazánk Mozgalom 2020. október 3-án tüntetést tartott a Labrisz Leszbikus Egyesület Szentkirályi utcai irodája előtt a könyv kiadása ellen. A demonstráción Dúró Dóra azt az álláspontot képviselte, hogy a szexuális irányultság alakulásában nem kizárólag öröklött tényezők játszanak szerepet, hanem a környezet és a neveltetés is; ebből kiindulva a könyvet olyan hatásnak tekintette, amely ellen szerinte indokolt tiltakozni. A tüntetés másik felszólalója, Szakács Árpád publicista a liberalizmussal szembeni politikai kritikaként értelmezte az ügyet.
A könyv árusítása több könyvesboltban is vitát váltott ki. 2020 októberében egyes könyvesboltok kirakatára olyan plakátok kerültek, amelyek a boltokat a könyv árusítása miatt bírálták. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 2020. október 7-én újabb közleményt adott ki, amelyben elítélte a könyvkereskedőket és könyvterjesztőket ért inzultusokat, és kiállt a könyvesboltok működési szabadsága mellett.
A vita önkormányzati intézményekre is kiterjedt. 2020 októberében Csepel polgármestere, Borbély Lénárd polgármesteri utasítással megtiltotta a könyv használatát az önkormányzati fenntartású óvodákban és bölcsődékben. A döntést a polgármester a gyermekek védelmével indokolta. A sajtóbeszámolók szerint hasonló intézményi korlátozásról más településen is szó esett, ami azt jelezte, hogy a könyv megítélése helyi oktatási-nevelési intézményekben is közéleti kérdéssé vált.