A trákok indoeurópai eredetű ókori nép, akik az i. e. 2. évezred második felétől az i. sz. 6–7. századigFol-Marazov 9. o. éltek a Balkán-félsziget délkeleti és keleti részén, főleg a mai Bulgária területén.
A trákok kutatása a második világháború előtti időszakban a görög és a római civilizációk megismeréséhez képest háttérbe szorult. Csak az 1950-es évektől lendült fel a klasszikus kultúrák peremén élő népek tanulmányozása. A trákológia tudományának központjává Bulgária vált.Fol-Marazov 7. o.
Az i. e. 6. századtól az i. e. 3. század elejéig tartó időszakban nagyobb gazdasági és kulturális változások mentek végbe Trákiában. A politikai berendezkedés is átalakult, több törzs (pl. odrüszok) jelentős kiterjedésű államszövetségeket hozott létre.
Az i. e. 3. század elejétől kezdődő időszak társadalmi és politikai válságait csak fokozta a kelták betörése. Az i. e. 2. század közepétől a trákok fokozatosan római fennhatóság alá kerültek, utolsó önálló államuk, az i. sz. 2. század elején megszűnő Dák Királyság volt.
Elnevezés A trákok neve görög eredetű, önelnevezésük nem ismert. Egy görög monda szerint a terület Thraké nimfáról kapta a nevét.Fol-Marazov 56. o. Ő volt az, aki a gyógyfüvek és ráolvasás titkait ismerte.
Lakóhely
A trákok lakta terület a Balkán délkeleti részén, a Kárpátok és az Égei-tenger között helyezkedett el. Ez a mai Bulgárián kívül Szerbia, Románia, Törökország és Görögország egyes részeit is magában foglalta. A szűkebb értelemben vett Trákia a Duna–Fekete-tenger–Égei-tenger, Sztruma és Vardar völgye területekkel határolható, a Dunától északra fekvő géták és dákok által lakott területét nem foglalja magába.Fol-Marazov 11. o.
A trák törzsek Míg az Iliászban három törzs neve szerepel (thrákok, kikonok, paionok), addig Hérodotosz már 12, a hellenisztikus korban élő geográfusok pedig 80 trák törzsről számoltak be.Fol-Marazov 12. o. A görög szerzők által említett törzsnevek feltehetően egy-egy nemzetség vagy család nevéből származnak.
A fontosabb trák törzsek: bésszoszok (vagy besszák): A Maricától délre, a Rila és a Rodope közötti területen éltek. bithünök: Kis-Ázsia északnyugati részén éltek. dákok: A Kárpátok és a Duna között, illetve Erdélyben éltek. A legtovább ők őrizték meg önállóságukat a római hódítással szemben (2. század eleje). edonok géták: Az Al-Duna mindkét partján éltek. karpok : Az Erdős-Kárpátok területén éltek; a hegységet róluk nevezték el. Schütz kikonok moiszoszok: a mai Észak-Bulgária középső részén éltek; a rómaiak e törzsről nevezték el itteni provinciájukat, Moesiát. odrüsziak vagy odrüszok: A Balkán délkeleti csücskében, a Balkán-hegység és a Márvány-tenger közötti területen éltek. szerdek: A mai Nyugat-Bulgária területén, pl. Szófia (római kori neve: Serdica) környékén éltek. triballoszok (vagy triballok): a legnyugatabbi törzs, a Morava és az Iszker folyók között éltek.
A trák történelem 2000 éve alatt egyes népelemek három nagyobb hullámban terjedtek szét a balkáni törzsterületen kívülre. Az i. e. 1. évezred elején létrejött diaszpórákról (Kaukázus, Fekete-tenger vidéke, Földközi-tenger keleti medencéje) később görög tudósok jegyeztek fel információkat, melyet régészeti leletek is alátámasztottak. Újabb szétvándorlás Nagy Sándor hadjárataihoz és a római hódítás kezdeteihez kapcsolható. Az utolsó periódus a késő római időkben, főleg a Római Birodalom 4. század végén zajló kettészakadásának időszakához köthető.Fol-Marazov 11-12. o.
Történet A kezdetektől a perzsa uralomig A trák történelem kezdeti időszaka írásos források hiányában kevésbe ismert. A nép balkáni megjelenése a bronzkor végi nagy népmozgásokhoz kapcsolódhat. A trákokhoz köthető az Észak-Bulgáriában talált, bronzkor végére keltezett valcsitrani aranykincs. Valószínűleg északkelet felől, a Fekete-tenger térségéből vándoroltak a Balkánra három hullámban. Az első még a neolitikum idején zajlott, a második a bronzkor első időszakában a harmadik pedig a nagy európai népmozgások idején, i. e. 1200 körül. Szerepük lehetett a mükénéi kultúra eltűnésében és más görög törzsek délebbre vándorlásában.
A következő korszak, az i. e. 12–6. évszázad a görög történelem "sötét korszaka" Trákiában is nagy átalakulásokat hozott. A korszak elején a bronz helyett elterjedt a vas használata, mely vélhetően társadalmi-politikai változásokat is okozott, ám a gazdasági-kulturális hagyományok tovább éltek. A régió délkeleti részén feltárt megalitok fejlett civilizáció meglétére utalnak. Ebből az időszakból már írásos beszámolók is maradtak fenn a népről: Homérosz a trákokat a trójaiak szövetségeseként említi, Hésziodosz szerint pedig a trákok földje felől érkeznek a hideg szelek Hellászba.Palaeolexicon i. e. 650 körül Arkhilokhosz pedig a saját korában élő népként írja le őket. Az i. e 7. században kezdtek megjelenni Trákia déli és keleti partjainál a görög gyarmatvárosok, melyekkel a trákok élénk kereskedelmet folytattak.
A trákok első királyát a görög szerzők Rhészosznak nevezték. Ő azonban valószínűleg nem konkrét személy volt, hanem a "király" jelentésű trák szót tévesen tulajdonnévnek vélték. A perzsák i. e. 512-ben indítottak először hadjáratot Trákia ellen, i. e. 476-ban törte meg az odrüsz törzs uralkodója, I. Térész.
Az odrüszök bélyegkép|I. Térész arany maszkja Az odrüszök törzsterülete Délkelet-Trákiában, a Tundzsa és a Marcia völgyében helyezkedett el, délen és keleten a Márvány-tengerig és a Dardanellákig húzódott. Katonai és politikai fennhatóságukat az i. e. 6. század végétől kezdve fokozatosan kiterjesztették a többi trák népcsoportra. Az első név szerint ismert odrüsz uralkodó, I. Térész a görög–perzsa háborúk utolsó szakaszában, kb. i. e. 480–460 között nagyobb katonai vállalkozásokba kezdett. Első lépésként szerződést kötött a szkítákkal, így biztosítva északi határait a perzsák visszaszorítása után a Dunánál fenyegetően fellépő lovas nomádok támadásaitól. Ezt követően a Sztrandzsa-hegységben élő thün törzs ellen fordult, meghódítva a Szalmüdésszosz és a Boszporusz közötti területet. Egész életét háborúskodással töltve, 92 évesen hunyt el.
Utódai pontos sorrendjét nem lehet megállapítani. Egyik fia, Szparadokosz csak ezüstpénzekről ismert, így nem egyértelmű, hogy király volt, vagy csak egy terület elöljárója. Testvére, Szitalkész viszont apjuknál is jelentősebb uralkodóvá vált. Megújította a szerződést a szkítákkal, majd újjászervezte az odrüsz államot: a nagyobb tartományok élére bizalmi embereit állította katonai-politikai kormányzóként. Az ő megnevezésük alkirály volt. Nyomást gyakorolt az Égei-tenger menti görög városokra, így biztosította magának az adószedés jogát. i. e. 431-ben, a peloponnészoszi háború kitörésekor szövetséget kötött Athénnal, ám annak feltételeit csak két év múlva teljesítette: betört a Khalkidiké-félszigetre és a Spártával szövetséges Makedóniába. i. e. 424 körül a trák triballosz törzzsel vívott ütközetben vagy közvetlenül az után esett el. bélyegkép|Az odrüszök királysága Szitalkész uralkodása alatt (i. e. 431-424) Utóda, I. Szeuthész alatt élte az odrüsz állam a fénykorát. Bevételei ekkor Thuküdidész szerint elérték a 800, Diodórosz szerint az 1000 talentumot.Fol-Marazov 38. o. Apja délnyugati terjeszkedését inkább délkeleti hadjáratokkal váltotta fel, a Dardanellák athéni szövetségesei ellen indult azzal a céllal, hogy kijáratot szerezzen államának a tengerre.
Ezt a célt akarta elérni I. Kotüsz (i. e. 383-359) is. Jó kapcsolatai és ajándékok révén semlegesítette az északi géta, moisszosz és triballosz törzseket, így teljes erejével a Dardanellák városai ellen fordulhatott. Ügynökei révén az athéni népgyűlést is tudta befolyásolni, az ellene küldött athéni katonatiszteket pedig megvesztegette. Leverte a megemelt adók miatt fellépő belső lázadásokat, majd két város kivételével sikerült is neki a félsziget elfoglalása. I. e. 359-ben szövetséget kötött a makedón trónra lépő II. Philipposz uralkodóval, hogy összehangoltan támadhassák Athén szövetségeseit, ám hamarosan két athéni összeesküvő meggyilkolta Kotüszt. A trák király célja ugyanaz volt, mint Philipposzé: egyesíteni népe törzseit, hogy így birodalmat építhessen. Ezt a célt azonban nem a trákok, hanem a makedónok teljesítették be II. Philipposz és Alexandrosz irányításával.
Kotüsz terveit fia, Kerszobleptész vitte tovább. Kezdetben sikeresen uralta a Dardanellák városait, ám amikor II. Philipposz támadást indított ellene nyugatról, és i. e. 341-ben legyőzte, az odrüsz állam három részre hullott. A nyugati, középső és keleti területek azonban egyaránt csakhamar makedón fennhatóság alá kerültek.Fol-Marazov 39. o.
A hellenizmus kora bélyegkép|Bronz fej III. Szeuthész sírjából A makedónok trákiai uralma kimerült néhány Fekete-tenger parti városban és Philippopoliszban állomásozó helyőrségek fenntartásában. A trákok részt vettek Nagy Sándor keleti hadjáratában, miután a makedón uralkodó i. e. 335-ben a trákok megfélemlítése céljából betört a tartományba. A birodalom széthullásakor pedig Lüszimakhosz uralma alá kerültek. Ő sikertelenül harcolt a géta király, Dromikhaitész ellen. Két hadjáratot is indított a Fekete-tenger partján lévő városok felkelői ellen, mert kis-ázsiai hadműveleteihez szüksége volt ezek stabil birtoklására. Mivel a diadokhoszok ellentétei is itt csúcsosodtak ki, Trákia belső területei szinte önállósultak. A korábban odrüsz fennhatóság alatt lévő törzsek újra megerősödtek, míg az odrüszök területe a Tundzsa felső és középső folyásának vidékére zsugorodott. Hatalmuk azonban egy rövid ideig ezen a területen szilárd maradt: III. Szeuthész sikeresen harcolt Lüszimakhosz ellen, kapcsolatait kis-ázsiai területekre is kiterjesztette. Felesége, Bereniké is az egyik kis-ázsiai diadokhosz-családból származott. Felépítette fővárosát, Szeuthopoliszt. Az i. e. 3. század második felében az odrüszök hatalma fokozatosan csökkent, Trákiában egyre több, helyi államalakulat jött létre. Ezek uralkodóinak aktivitása elsősorban a gazdag tengerparti városok kifosztására korlátozódott. A gazdasági, politikai és társadalmi válság a korábbi közösségi viszonyok felbomlását, a lakosság szabadabb vándorlását is magával hozta. Ekkor néptelenedtek el a hegyi erődtelepülések, mert lakóik a síkvidékekre költöztek. A források a trák törzsek és a görög gyarmatvárosok közötti állandó konfliktusokról és szomszédos törzsek betöréseiről is beszámolnak. A Balkánon megjelenő kelták rövid életű királyságot (i. e. 279–212) hoztak létre a Marica és a Boszporusz között.
A római uralom időszaka A római hódítók a hellenisztikus világ válságát kihasználva az i. e. 2. század elején jelentek meg a térségben. Sok trák hadifogoly került rabszolgaként a birodalom távoli területeire, köztük a legnagyobb rabszolgafelkelést kirobbantó Spartacus. A trák törzsek fokozatosan Róma vazallusai lettek, ám gyakori felkelések miatt katonai megszállásuk egy nagyon hosszú, az i. sz. 1. századig eltartó folyamat volt. A rómaiak a Balkán-hegységtől északra fekvő területekből Moesia, a déliekből i. sz. 46-ban Thracia néven szerveztek provinciát. A római közigazgatás és kiépülésével új városok jöttek létre, a lakosság romanizációja azonban nem volt teljes. Bár elterjedtek a római szokások és viselet, a férfiak görög-római neveket vettek fel (az asszonyok inkább trák neveket használtak). A görög és a római istenek kultusza is meghonosodott, ám számos jel utal arra, hogy ezek nem tudták kiszorítani az ősi vallás egyes elemeit. A trák lovasistent ábrázoló domborművek gyakoriak maradtak Trákiában, és a hadseregben szolgáló trák katonáknak köszönhetően az egész birodalom területéről előkerültek. A vallás a 4. században is tovább élt: kereszténység elterjedésekor a hittérítők trák domborműveket zúztak szét és szentélyeket égettek fel. Thracia 395 után a Bizánci Birodalom része lett, ám ennek válságával a térségben megjelenő új népek hullámai (gótok, szlávok) a 6–7. századra a trákok teljes eltűnéséhez, beolvadásához vezettek.
Állam és társadalom