A Barsac-expedíció különös története (L'Étonnante Aventure de la mission Barsac) Jules Verne-nek tulajdonított regény, az utolsó regény, amely posztumusz jelent meg. A Jules Verne által hátrahagyott dokumentumokat fia, Michel Verne alaposan átdolgozta, és saját ötleteinek megfelelően kiegészítette. A regény először a Le Matin lapban jelent meg 1914. április 18. és július 6. között, majd kötetként 1919-ben adta ki a párizsi Hachette kiadó, amely felvásárolta a Verne műveit kiadó Hetzel és fiát.
Jules Verne 1903 júliusában kezdte írni a regényét, a cselekmény színhelye Kongó volt. Kongó ekkor a Belga Királyság gyarmata volt, az uralkodó, II. Lipót személyes gyarmatbirodalmanként kezelte a hatalmas területet. Kegyetlenül kizsákmányolta, lakosságát nyomorba döntötte és milliók halálát okozta. Az angol Edmund Dene Morel írásai 1903 júliusában és augusztusában feltárták az őslakosok elleni súlyos visszaéléseket, előbb angol, majd európai szinten is kampány indult a kongói események megfékezésére. Jules Verne, aki műveiben rendre a rabszolgatartás ellen foglalt állást, felfüggesztette regénye írását.
Jules Verne 1905-ben halt meg, befejezetlenül hagyva számos kéziratot, művet, köztük a Voyage d'études (Tanulmányi utazás) és az Une ville saharienne (Egy szaharai város) kéziratát is. Néhány nappal a halála után Michel Verne elkészítette az írói iroda fiókjainak leltárát Emile Berr újságíró jelenlétében. Ő a Le Figaro című lapban arról számolt be, hogy látta, hogy a Voyage d'études kézirat ötven oldal után megszakadt, de látott egy Une ville saharienne címűt is, amely ábrákat, vasúti menetrendeket, folyami hajózási cikkeket, újságkivágásokat, karaktervázlatokat tartalmazott. ("Jules Verne", Le Figaro, 1905. április 3.) Ezek alapján írta Michel Verne a A Barsac-expedíció különös története regényt.
Egy amerikai újságíró, aki szintén részt vett az említett leltár készítésben, arról számolt be, hogy azok a művek, amelyeken Jules Verne halála előtt dolgozni látszott, Un express de l'avenir, Impressions de voyage, a La Chasse au météore és az Une ville saharienne voltak.
Michel Verne volt az egyedüli örökös. A talált töredékeket alaposan átdolgozta és kipótolta. Mivel Jules Verne tényleges részesedése nagyon kicsi, a regényt Jules Verne bibliográfiája az apokrif művek közé sorolja.
Tartalom Francia képviselők indulnak Afrikába, a Niger felső területeihez, hogy felmérjék, milyen módon oldható meg az ott élők képviselete. A Conakryból induló expedícióhoz csatlakozik két angol, Jane Mornas és bácsikája, akik egy családi tragédia nyomában járnak, félig titokban.
A két képviselő vezette expedíció nagyon nehezen kel útra, lassan haladnak. Jane nagybátyja fanatikus horgász és természetbarát, valamint roppant feledékeny, ottléte nem gyorsítja az expedíció haladását. Az útról Amédée Florence, az Expansion Française újságírója tudósít roppant terjedelmes és érdektelen írásokban. Ahogy haladnak, szaporodnak a gyanús jelek, de az utazók nem vesznek tudomást ezekről.
Adott ponton a Barsac képviselő vezette csapat más irányban halad tovább, mint a Baudrières képviselő vezette, tőlük a regény harmadánál örökre búcsút veszünk. Előbb a Barsac-expedíció erős katonai kíséretét cserélik le egy sokkal kisebbre, parancsra, majd az új kíséretnek vész egyik éjszaka nyoma, az expedíció lovai is elhullanak pár nap alatt, mire az utazók megértik, hogy nem kívánatosak, az életükért küzdenek, hogy eljussanak egy francia helyőrségbe.
Az egyik néger vezető segít Jane-nek, és együtt megtalálják és feltárják Jane legidősebb fivérének a sírját. Jane felfedi, hogy ő George Buxton húga, a neve Jane Buxton. George csontvázát kiásva kiderül, hogy fivérét hátba szúrták, így nem eshetett el csatában, és ha nem csatában esett el, akkor valószínűleg hamis az a hír is, hogy az angol katonaság tisztjeként átállt volna és rabló csapatot vezetett volna.
Másnap az expedíció megmaradt tagjait - Jane Buxton, Saint-Bérain, a nagybácsi, Barsac, Amédée Florence, Châtonnay doktor és Poncin úr - megtámadják, megkötözik, fejükre zsákot húznak, és légi úton elszállítják Blacklandbe.
Blacklandet egy Harry Killer nevű gonosztevő alapította, aki társa, a magának való tudós feltaláló Marcel Camaret segítségével a sivatag szélén várost épített a hozzá hasonlóak számára. A zseniális találmányok segítségével portyázó rablók a környező falvak néger lakosságát rabszolgának hurcolják el, hogy Blacklandben dolgozzanak. Európába évente párszor mennek, amikor ott bankokat rabolnak ki, így finanszírozzák a Camaret által kért eszközök beszerzését. Aki egyszer látta Blacklandet, az többé nem térhet vissza a világba.
Harry csatlakozási ajánlatát elutasítják, fogolyként, de aránylag jó körülmények között élnek Blacklandban. Harry szemet vet Jane-re, aki természetesen nemet mond. Egy korai esti alkalommal szökési lehetőség adódik, élnek vele, de nem jutnak ki a városból, az Üzembe sodródnak, ahol Camaret az úr. Camaret talál rájuk, és megdöbbenve hallja, mit szolgál tudásával – eddig nem gondolkozott ezen. Ráébredve tettére, a szökevények mellé áll.
Harry Killer mindent megtesz, hogy legyőzze Camaret-t, de a váltakozó sikerrel folyó, egyre véresebb és több áldozatot követelő harcban a technikai fölény, Camaret, diadalmaskodik a nyers erő felett. Ám az Üzem kiéheztetés ellen nincs védve. Jane az utolsó órákban visszamegy Harryhez, és kijelenti, hajlandó hozzámenni a többiek szabadulásáért cserébe. Harry kineveti a vesztésre állókat, és szokásához híven masszívan iszik.
Jane az épület egyik addig előtte elzárt részébe jut, ahol a cellasor egyik cellájában rálel fiatalabb fivérére, Lewis Robertre. Robert az első fejezetben leírt bankrabláskor tűnt el. A Camaret és Harry közt fokozódó háború közt kiderül, hogy Harry a féltestvérük, apjuk második feleségének első házasságából származik. Miután tékozló és henye életmódja miatt apjuk kidobta, bűnözésre adta a fejét és bosszút fogadott. Ő áll az idősebb fivér nevének bemocskolása mögött, és ő szúrta le hátulról. Lewis Robertet is azért rabolta el, hogy bosszút álljon mostohaapján.
Camaret végső elkeseredésében sorra felrobbantja Blackland épületeit, a romok maga alá temetik őt is, de meghal Harry Killer is. A Barsac-expedíció túlélőire az épp időben érkező francia hadsereg egységei találnak rá.
Fejezetek Első rész
Első fejezet. A Central Bank kirablása
Második fejezet. Egy különös tanulmányút
Harmadik fejezet. Lord Buxton Glenor
Negyedik fejezet. Egy újságcikk az Expansion Française-ből
Ötödik fejezet. Amédée Florence úr második beszámolója
Hatodik fejezet. Amédée Florence úr harmadik beszámolója
Hetedik fejezet. Sikassóban
Nyolcadik fejezet. Moriliré
Kilencedik fejezet. Felsőbb parancsra
Tizedik fejezet. Az új fegyveres kíséret
Tizenegyedik fejezet. Mi a teendő?
Tizenkettedik fejezet. Egy sír és néhány csontmaradvány
Második rész
Első fejezet. Blackland
Második fejezet. Nyílsebesen repülünk
Harmadik fejezet. A zsarnok
Negyedik fejezet. Március 26-ától április 8-áig
Ötödik fejezet. Az új börtön
Hatodik fejezet. Marcel Camaret
Hetedik fejezet. A blacklandi Üzem
Nyolcadik fejezet. A Hertz-féle hullámok szárnyán
Kilencedik fejezet. A katasztrófa
Tizedik fejezet. Amédée Florence ötlete
Tizenegyedik fejezet. Mi van az ajtó mögött?
Tizenkettedik fejezet. Harry Killer
Tizenharmadik fejezet. Véres éjszaka
Tizennegyedik fejezet. Blackland végórái
Tizenötödik fejezet. Epilógus
Értékelés
Szereplők
Store, a Central Bank alkalmazottja Barclay, a Central Bank alkalmazottja Lasone, a Central Bank bankfiók ellenőrje Baudruc, a Central Bank alkalmazottja Edward Alan Buxton, Lord Buxton George Buxton, Edward Alan fia, az angol hadsereg kapitánya Lewis Robert Buxton, bankár, a Central Bank alkalmazottja Jane Buxton, angol, néha a Jane Mornas álnevet használja Agenor de Saint-Bérain, angol Amédée Florence, az Expansion Française újságírója Henry Valdone, Francia Guinea kormányzója Grandchamps, miniszterelnök Chaselle, gyarmatügyi miniszter Barsac, francia képviselő, a küldöttség társelnöke Baudrières, francia képviselő, a küldöttség társelnöke Isidore Tassin, a Földrajzi Társaság levelező tagja M. Poncin, francia minisztériumi tisztviselő, a küldöttség tagja Quirieu, francia minisztériumi tisztviselő, a küldöttség tagja Heyrieux, francia minisztériumi tisztviselő, a küldöttség tagja Saint-Auban ezredes, a bamakói körzet parancsnoka Allègre ezredes, francia hadsereg Pierre Marcenay kapitány, francia hadsereg Peyrolles kapitány, francia hadsereg Perrgny kapitány, francia hadsereg Laurant Châtonnay, orvos Marcel Camaret, tudós, feltaláló Rigaud, Camaret jobbkeze William Ferney, aki a Harry Killer álnevet használja Malik, néger szolgaAzonfelül Malik egy drága kis nő. Elvégre huszonöt vert arany frankba, ráadásul egy puskába és egy vég vászonba került. Első rész, VI. fejezet Tongané, néger szolga Moriliré, néger szolga Tchumuki, néger szolga Bala Koneré, néger szolga Koromoko, néger szolga Dolo Sarron, Dauherikó falu főnöke Pintié-Ba, Kokoro falu főnöke Hiram Herbert, ezredes, blacklandi katona Edward Rufus, blacklandi katona, aki a Lacour főhadnagy álnevet használja Ehle Wilis, blacklandi katona Constantin Bernard, blacklandi katona Gilman Ely, blacklandi katona Robert, blacklandi katona Daniel Frasne, blacklandi katona, aki a Fergus Dávid álnevet használja Josias Eberly, tanár, blacklandi kereskedő John Andrew, blacklandi lakos
A Baxton család A regény egyik kulcsa a Baxton család nem túl szövevényes léte, ám a regény nem könnyíti meg az áttekintését.Első rész, III. fejezet. A Glenor-kastély ura Edward Alan Buxton, Lord Buxton. Házasodni 22 évesen házasodik, a felesége nevét nem ismerjük.
Nem ismerjük 23 éves korában született első leánygyermeke nevét sem. Ez a lány házasodik össze a keresztnév nélküli de Saint-Bérainnal. Egy gyerekük születik a Lord 43 éves korában, Agenor de Saint-Bérain, a regény egyik szereplője.
A Lordnak 43 éves korában születik George nevű fia, a katonaságnál fut be biztató karriert, de - állítólag - banditává lesz, és az ellene küldött katonasággal vívott harcban elesik, amikor a Lord 75 éves.
A Lord második fia Lewis Robert, aki a Lord 48 éves korában születik. Hivatalnokként dolgozik, a kirabolt bankfiók vezetője, a rablás napján nyoma vész. Első rész, I. fejezet.
A Lord 48 éves, amikor első, névtelen felesége meghal Lewis Robert születését követően.
A Lord 57 évesen veszi el Margaret Ferneyt, akinek van egy 16 éves fia, William (a lordi időszámítás szerint két évvel George és Agenor de Saint-Bérain előtt született).
Ez után születik a Lord negyedik saját gyermeke, Jane, a regény egyik főszereplője.
A Lord 60 évesen újra megözvegyül.
63 éves, amikor William elvágja az utolsó szálat is, ami a Lord családjához kötötte.
75 éves a Lord első fia, George vélt halála idején, és 83 éves a Lord a bankrabláskor.
84 éves a regény utolsó fejezetében.
Érdekességek Egy politikus tévedhet, annak nincs semmi jelentősége. De ha elismeri a tévedését, elveszett.Első rész, X. fejezet Hetven nap alatt kilenc antilopcsordát láttunk, összesen háromezer-kétszázkét főt, magam számláltam meg, s ez átlagosan, csordánként, négyszázharmincnégy egész tizenegy század antilopot jelent. Évi átlagban tehát matematikailag negyvenhat egész kilencvenhárom század nyájjal találkoztunk volna, vagyis húszezer-háromszázhetvenkét egész hetvennyolc század antiloppal. Ebből pedig ma-te-ma-tika-i-lag az következik, hogy a Niger-kanyar ötvennégyezer-hatszáz négyzetkilométeres felületén ötszázötvenhatezer-százhetvenhat egész nyolcszázkilencvenhárom ezred antilop él. Íme: egy eléggé értékes adat a zoológusok számára. Ugyebár?Második rész, III. fejezet