Kirkjubøur () település Feröer Streymoy nevű szigetén. Közigazgatásilag 2005 óta Tórshavn községhez tartozik. Három fontos műemlékével a szigetcsoport fő látnivalói közé tartozik.
Földrajz thumb|150px|left|Szent Pál az egyik faragáson thumb|300px|Kirkjubøur thumb|300px|right|A dóm romjai thumb|300px|right|A Szent Olaf-templom, balra a háttérben a Magnus-dóm romjai A település a fővárostól délre, Streymoy délnyugati partján található; a sziget legdélibb települése. Előtte fekszik a tengerben az apró, mindössze két hektáros Kirkjubøhólmur szigetecske, amelyet korábban földnyelv kötött össze a szárazfölddel, azt azonban az árapály elhordta. Ugyancsak látható innen a két közeli sziget, Koltur és Hestur.
Közvetlenül a település fölött emelkedik Streymoy legdélebbi hegye, a 308 m-es Kirkjubøambur (más néven Sverrishola) és kissé északabbra a 351 m magas Kirkjubøreyn. A kettő között gyalogút vezet Argirba. Egy másik út a Kirkjubøreyn lábánál Tórshavnba vezet. A viszonylag lapos terület a főváros és Kirkjubøur között kerékpáros kirándulást is lehetővé tesz.
A Streymoy déli csúcsát alkotó fokot a település után Kirkjubønesnek nevezik.
Történelem Kirkjubøur a viking honfoglalás idejéből származik. A középkorban Feröer szellemi és kulturális központja volt, és 1111-től az 1538-as reformációig Feröer püspökének a székhelye. Ez idő alatt 34 püspök váltotta egymást.
Ezen a helyen ír szerzetesek éltek már a 7. században. A település az 1300 körüli évekből származó dóm-romokról, a szomszédos 12. századi Szent Olaf-templomról és a szigetek legrégebbi, a viking időkből származó gazdaságáról nevezetes.
A dóm-romokat a feröeriek Múrurinnak („a falak”) nevezik. Eredetileg Feröer legnagyobb temploma, a Magnus-dóm épült itt, de a hagyomány szerint soha nem készült el, ezért nincsenek sem ablakai, sem teteje, sem tornya. Újabb kutatások szerint egy időben be volt fedve az épület. 1772-ben egy lavina súlyos károkat okozott benne. Itt találták meg 1832-ben a Kirkjubø-követ, egy rúnakövet.
A viking korból származó királyi gazdaság Európa legrégebbi lakott faépülete: a 11. századból származik. Itt volt a püspöki székhely és a szigetek első iskolája. Már 17. generáció óta ugyanaz a család lakja.
A Szent Olaf-templom Feröer egyetlen, a középkor óta folyamatosan használatban lévő temploma. Közvetlenül a tengerparton áll, mivel 1602-ben egy hatalmas vihar az előtte lévő területet elmosta. Fő nevezetessége a templom székeinek faragása, amely a 14. századból származik. A 14 faragáson 11 apostol és más bibliai alakok tűnnek fel. A 19. században Dániába kerültek, és csak 2002-ben hozták őket vissza Feröerre. Elképzelhető, hogy eredetileg a dóm számára szánták őket.
A település 2005. január 1-je óta Tórshavn község része, előtte Kirkjubøur községhez tartozott.
Népesség Év Lakosság 1986. január 1. 57 1991. január 1. 56 1996. január 1. 51 2001. január 1. 75 2006. január 1. 76
Közlekedés Itt van a végállomása a 101-es busznak, amely Gamlarætt érintésével Tórshavnba közlekedik.
Turizmus A település legfontosabb látnivalói: Szent Olaf-templom: 12. századi templom, benne a Kirkjubø-kővel Kirkjubømúrurin: a Magnus-dóm romjai Kirkjubøargarður: királyi gazdaság; a világ legrégebb óta (a 11. század óta) lakott faépülete
Személyek Itt élt Sverre norvég király (1151 k. - 1202) Itt élt Erlendur püspök (? - 1308), Feröer 14. és leghíresebb püspöke Itt született Jóannes Patursson (1866-1946) gazda, költő és politikus Itt született Tróndur Patursson (1944) művész
Jegyzetek
További információk faroeislands.dk – fényképek és leírás Patursson.com – a híres Patursson család honlapja Kirkjubøur, Visit Tórshavn Flickr - fényképek Pictures from Kirkjubøur (The Village) Kirkjubøur, Tórshavn község Panorámakép a templomkertből Panorámakép a patakpartról Panorámakép a roykstovából Panorámakép a roykstovából Panorámakép a Szent Olaf-templom belsejéről Kirkjubøur, fallingrain.com
Kategória:Feröer települései