A Gundel-palacsinta (németül: Gundel-Palatschinken vagy Nuss-Palatschinke) magyar eredetű desszert, amelyet megálmodójáról, Gundel Károlyról (1883–1956) neveztek el. Sok magyar étterem étlapján szerepel, köztük a budapesti Gundel étteremén is, ahol megalkották. A magyar konyha legismertebb fogásai közé tartozik.
Története Az első Gundel-palacsintát Gundel Károly készítette el, aki a darált dióval, rummal és mazsolával töltött palacsintát tojássárgájából, tejszínből és kakaóporból készült étcsokoládé öntettel tálalta. Az eredeti recept titkos; csak a Gundel étterem ismeri. Az étterem évente 25 000 adagot szolgál fel vendégeinek, amihez 1000 kg diót és 500 kg csokoládét használnak fel.
Ausztria A desszert jól ismert az osztrák konyhában. Ezt a palacsintát néha "Schoko-Nuss-Palatschinke" vagy "Nuss-Palatschinke" néven kínálják Ausztriában. Többnyire tejszínhabbal tálalják, és általában nem tartalmaz mazsolát. A Hotel Sacher az eredeti recept alapján mutatja be, karamellizált dióval. A palacsinta Szlovákiában is ismert.
Érdekesség Robert Menasse is megemlíti a Gundel-palacsintát Don Juan de la Mancha, avagy a gyönyör nevelése című regényében.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Desszertek Kategória:Magyar sütemények, torták és desszertek