A nagy londoni szmog egy komoly légszennyezéssel járó időjárási jelenség volt 1952 decemberében Londonban. Egy szokatlanul hideg időszakban, amikor egy hatalmas anticiklon telepedett a Brit-szigetek fölé, emiatt a légmozgás gyakorlatilag leállt, a főként szén égetéséből származó szennyezőanyagok részecskéi vaskos füstködöt alkottak. 1952. december 5-én péntektől december 9-én keddig tartott, majd gyorsan feloszlott, ahogy az időjárási körülmények megváltoztak.
A szmog hatalmas káoszt okozott, mert drasztikusan lecsökkentette a látótávolságot, még az épületeken belül is, sokkal jobban, mint a korábban tapasztalt szmogok. Kormányzati jelentések szerint legalább négyezer ember halt meg a szmog következtében december 8-ig, és további százezer ember szenvedett egészségkárosodást a légutak megbetegedése miatt. A legújabb kori kutatások szerint az áldozatok száma még ennél is több lehetett.
London már a XIII. század óta szenvedett a légszennyezéstől, ami az 1600-as évektől kezdve csak romlott. A nagy szmog volt az Egyesült Királyság történetében a legsúlyosabb, és jelentős volt abból a szempontból, hogy környezetvédelmi kutatásokat, kormányzati szabályozásokat, valamint a lakosság tájékoztatását vonta maga után a levegő szennyezettsége és az egészségvédelem között. Számos szabályt meg kellett változtatni, 1956-ban pedig a tiszta levegőről szóló törvényt fogadtak el.
Háttere Közvetlenül a szmog előtt szokatlanul hideg volt az időjárás, ami arra késztette a londoniakat, hogy több szenet égessenek, mint általában. Míg a jobb minőségű feketekőszenet (antracitot) jellemzően exportálta az ország, hogy a második világháborús adósságait így fizesse vissza, gyengébb minőségű, nagyobb kéntartalmú szénfélével (jellemzően lignittel) tüzeltek. Emiatt a kén-dioxid mennyisége megnőtt a légkörben. London környékén számos széntüzelésű erőmű is működött: Fulhamben, Battersea-ben, Bankside-ban, Greenwichben, és Kingston upon Thames-ben, ami csak súlyosbította a helyzetet. Az Egyesült Királyság Meteorológiai Intézete szerint 1000 tonna füstrészecske, 140 tonna sósav, 14 tonna fluorvegyület, és 370 tonna kén-dioxid került a levegőbe, mely aztán 800 tonna kénsavvá alakult át. A kutatások szerint a például Battersea-ben működő szennyezést gátló módszerek éppen hogy növelték a szennyezettséget: a kéményeken kiömlő gázok kimosásával csökkent azok hőmérséklete, ami miatt nem emelkedtek a magasba, hanem a felszín közelében szétterültek.
A járművek által kibocsátott szennyeződés is sokat rontott a helyzeten: a gőzmozdonyok és a nemrég megszüntetett villamosok helyett üzembe helyezett dízelüzemű buszok is szennyezték a levegőt.
1952. december 4-én egy anticiklon érte el a légmozgás nélküli Londont, ami egy inverziót hozott létre: a hideg levegő megrekedt a felette húzódó meleg légrétegek alatt. Az emiatt keletkező köd vegyült a tüzelés során keletkező, a járművek üzemeltetése során létrejövő részecskékkel valamint más szennyező anyagokkal, mint a kén-dioxid, ami masszív szmogot eredményezett. A szennyezés jellegzetes, sárgás-feketés színt kölcsönzött a jelenségnek.https://archive.org/details/introductiontoen0000maso/page/112 Mivel a szél egyáltalán nem fújt, így a szmog erőssége hatalmasra növekedhetett.
Hatása Noha London lakói már hozzászokhattak a ködhöz, ez súlyosabb és hosszabb ideig tartó volt, mint bármelyik más előtte. A láthatóság alig pár méterre csökkent, ami a járművek vezetését ellehetetlenítette. Emiatt leállt a tömegközlekedés (leszámítva a metrót), ahogy a mentőszolgálat is, így a betegeknek maguknak kellett eljutniuk a kórházba. A szmog olyan erős volt, hogy beltérre is beszűrődött, emiatt felfüggesztették a koncerteket és a filmvetítéseket, valamint a színházi előadásokat, ugyanis azokat is alig lehetett látni. A kültéri sporteseményeket lemondták.https://static.guim.co.uk/sys-images/Guardian/Pix/pictures/2012/12/4/1354639047931/London-fog-Great-Smog-of--001.jpg
A városközponttól távolabb, ahol a közlekedés hiánya miatt még annyi légmozgás sem volt, mint máshol, a szmog elképesztő méreteket öltött. A látótávolság oly mértékben lecsökkent, hogy az ajtón kilépni is balesetveszélyes volt. Éjszaka még rosszabb volt a helyzet, ugyanis a közvilágítás villanykörtékkel volt megoldva, amelyeknek a fénye nem tudott áthatolni a szmogfelhőn. Az ilyen ködön is áthatoló fénycsöveket csak az 1950-es évek végétől kezdték el használni.
A lakosság nem esett pánikba, hiszen Londonban a köd egyébként sem volt szokatlan. Csakhogy néhány hét elteltével a statisztikákban megjelentek azok a személyek, akik a szmog fennállása következtében haltak meg. Körülbelül négyezer ember halálát rótták fel ennek. A legtöbb áldozat vagy nagyon fiatal, vagy öreg volt, esetleg légzőszervi megbetegedéstől szenvedtek.1953 februárjában Marcus Lipton jelentése a Képviselőházban hatezer halottról szólt, és további 25 ezer olyan emberről, akinek a szmog miatt romlott meg az egészsége.
A halálozás hónapokkal a szmog után is magas volt. Egy jelentés ezt az influenzajárvány számlájára akarta írni, bár ezt sosem fogadták el, és utóbb be is bizonyosodott, hogy ez csak részben volt igaz. A halálesetek jelentős részét a szmogban található részecskék légutakban való lerakódása által keltett szervi elváltozások okozták. Az egészségkárosodás tüdőgyulladás és hörghurut képében jelent meg.
London városa 1954-ben a törvényhozás 1956-ban, majd 1968-ban fogadott el intézkedéseket a légszennyezés csökkentése érdekében. Elsősorban a széntüzelésről gáztüzelésre való átállást szorgalmazták, illetve a széntüzelés megmaradása esetén a koksz használatát, ami alig járt füsttel. A központi fűtés abban az időben még igen ritka volt, és csak a hatvanas évek végén kezdett el széles körben elterjedni. A megtett intézkedések azonban csak nagyon lassan fejtették ki hatásukat, ami azt eredményezte, hogy 1962 decemberében még egy nagy szmog alakult ki.
Okai A Texas A&M University által végzett kutatások Peking szennyezett levegőjének vizsgálatával próbálták megállapítani, milyen is lehetett a londoni szmog. Ez alapján megállapították, hogy az időjárási jelenségek és a különféle vegyületek együttes felhalmozódása okozta azt, hogy nagy mennyiségű kénsav képződött a levegőben.
Megjelenései A nagy szmog megjelent "A korona" című sorozat 4. epizódjában. A megjelenítése többé-kevésbé megfelelt a valóságnak, azonban a politikai jelentőségét és a kórházakban uralkodó pánik ábrázolását jelentős mértékben kiszínezték.
Ugyancsak szerepel a "Ki vagy, Doki?" egyik rádiójátékában is.
Forráshivatkozások
Fordítás
Kategória:Környezeti katasztrófák Kategória:1952 Kategória:London történelme