A Solaris Urbino 18 a Solaris Urbino autóbuszcsalád alacsony padlós, csuklós városi autóbusz-típusa, amelyet a lengyel Solaris Bus & Coach gyárt a Poznań közelében található Bolechowo-Osiedle-i üzemében. A típust 1999-ben mutatták be, és a gyártása azóta is folyik.
Az Urbino 18 a Solaris Urbino 12 után a gyártó egyik legnagyobb példányszámban értékesített típusa. A modell különböző hajtásrendszerekkel és üzemanyag-változatokban készül, többek között dízel-, sűrített földgáz- (CNG), hibrid, elektromos és hidrogénhajtású kivitelben.
A gyártás során a vásárlói igények és a technológiai fejlődés következtében folyamatosan korszerűsítették az autóbuszok konstrukcióját. A második generációt 2002-ben mutatták be, amelyet 2004-ben a harmadik generáció váltott fel. A negyedik generációs Urbino 18-at 2014-ben mutatták be, sorozatgyártása pedig 2015-ben kezdődött meg. A harmadik generáció gyártása 2018-ig párhuzamosan folytatódott.
Az alapmodelltől eltérően, amely Euro 6 kibocsátási normának megfelelő dízelmotorokkal készült, több alternatív hajtásrendszerű változat is készül. Ezek közé tartozik a CNG-üzemű Urbino 18 CNG, a hibrid hajtású Urbino 18 Hybrid, a teljesen elektromos Urbino 18 electric, valamint a Trollino 18 típusú trolibusz. Az Urbino 18 Hybrid a sorozatgyártásban készült első hibrid autóbuszok egyike.
A megrendelői igényekhez igazodva a jármű felépítményét is több változatban alakították ki. Ennek eredményeként készült el többek között az alacsony belépésű Urbino 18 LE CNG, a 0,75 méterrel meghosszabbított Urbino 18,75, valamint a főként a gyorsbusz-rendszerekben (BRT) alkalmazásra szánt, MetroStyle kivitelű változatok.
Története
Neoplan Polska A Neoplan Polska története 1994-re nyúlik vissza, amikor Krzysztof Olszewski létrehozta a német autóbuszgyártó Neoplan lengyelországi képviseletét. Ugyanebben az évben a varsói MZA megrendelte az első, 15 méter hosszú, alacsony padlós Neoplan N4020 típusú autóbuszokat. A vállalat ezt követően 72 alacsony padlós városi autóbuszra vonatkozó megrendelést nyert el a poznani MPK-tól. A megrendelés teljesítése érdekében döntés született egy autóbuszgyár létesítéséről a Poznań közelében fekvő Bolechowo-Osiedlében.
A vállalat 1996 és 2000 között a Neoplan 4000-es sorozatának autóbuszait szerelte össze. 1998-tól a kínálat részét képezte a 18 méter hosszú, csuklós Neoplan N4021 is. Az 1998–1999 közötti időszakban a bolechowói üzem 22 ilyen járművet gyártott. A típus a későbbi Solaris Urbino 18 egyik elődjének tekinthető. A lengyelországi közlekedési vállalatoknál üzemelő további csuklós Neoplanok többsége importból származott, és jellemzően használt jármű volt. balra|bélyegkép|Neoplan N4021 1999-ben a vállalat, ekkor még Neoplan Polska néven, megkezdte saját fejlesztésű autóbuszainak gyártását Solaris márkanéven. Az 1999-es Poznański Nemzetközi Vásáron mutatták be az Urbino autóbuszcsalád első tagját, a 12 méter hosszú Solaris Urbino 12 típust. Ugyanebben az évben a kínálatot a hosszabb, háromtengelyes Urbino 15, valamint a csuklós Urbino 18 egészítette ki.
2001-ben a Neoplant felvásárolta a MAN. A Neoplan Polska azonban önálló társaságként folytatja működését Solaris Bus & Coach S.A. néven, és továbbvitte a lengyelországi Neoplan-tevékenység hagyományait, valamint annak eszközállományát és autóbuszmodelljeit.
Első generáció (1999–2002) bélyegkép|Első generációs Solaris Urbino 18 Rigában A Solaris Urbino 18 első generációját 1999 második felétől 2002-ig gyártották. A típus a Solaris Urbino autóbuszcsalád kínálatát egészítette ki egy csuklós, 18 méter hosszú autóbusszal. Az első sorozatgyártású példányt 1999-ben a gdyniai PKA (Przedsiębiorstwo Komunikacji Autobusowej) állította forgalomba. Egyben ez volt az egyetlen új, csuklós, alacsony padlós autóbusz, amelyet 1999-ben lengyelországi közlekedési vállalat vásárolt.
Az Urbino 18 első generációja számos, a rövidebb Urbino modellekben alkalmazott műszaki megoldást vett át. Az autóbusz önhordó karosszériával készült. Tervezése során korszerű számítógépes tervezési (CAD), valamint szilárdsági számítási eljárásokat alkalmaztak, amelyek az 1990-es évek végén újdonságnak számítottak. A karosszéria vázszerkezete rácsszerű kialakítású volt, amely a viszonylag kis tömeg mellett megfelelő szilárdságot biztosított. Az autóbuszokat MAN vagy DAF gyártmányú dízelmotorokkal, úgynevezett „toronyelrendezésben” szerelték. A sebességváltókat a ZF és a Voith szállította. Az Urbino család tagjait korszerű külső formaterv jellemezte.
Az utastér kialakítása alapvetően a Neoplan korábbi típusainál alkalmazott elrendezésre épült, azonban az egyes megrendelők igényeihez igazodva eltérő belső kialakításokat is alkalmaztak. A felszállást három vagy négy kétszárnyú ajtó tette lehetővé, 2–2–2–0, illetve 2–2–2–2 ajtóelrendezésben. A második ajtónál kerekesszékes rámpát alakítottak ki, az ajtóval szemben pedig a mozgáskorlátozott utasok számára fenntartott terület kapott helyet. Az első generáció jellegzetességei közé tartoztak a sárga festés helyett átlátszó lakkal bevont kapaszkodók. Az ülések és a vezetőfülke elrendezését a tervezők ergonómiai szempontok figyelembevételével alakították ki. Az ülések oldalfalhoz történő rögzítése megkönnyítette az utastér mindennapos takarítását.
A gyártás során több műszaki módosítást is bevezettek az üzemeltetés során tapasztalt problémák kiküszöbölésére. Ezek közé tartozott az üzemanyagtartály hátrébb helyezése, valamint az elektromos rendszer CAN-buszra történő átalakítása.
Az 18 méteres csuklós autóbuszok kezdetben viszonylag csekély érdeklődést váltottak ki a lengyelországi vásárlók körében. Ebben szerepet játszott az Urbino 15 nagyobb piaci népszerűsítése, a lengyelországi helyi közösségi közlekedés utasszámának csökkenése, valamint az autóbusz-állomány jelentős részének egyidejű cseréjéből adódó pénzügyi korlátok. A közlekedési vállalatok ezért gyakran az alacsonyabb árú, kisebb befogadóképességű, 15 méteres autóbuszokat részesítették előnyben.
A 15 méteres autóbuszok piaca az ezredforduló környékére telítődött, ami később a csuklós autóbuszok iránti kereslet növekedéséhez vezetett. 2002-ig a Solaris összesen 12 darab Urbino 18 első generációs autóbuszt értékesített lengyelországi városok számára. A típust külföldi megrendelők részére is gyártották. Jelentős megrendelő volt többek között a rigai Rīgas Satiksme, amely 57 darab Urbino 18 első generációs autóbuszt vásárolt.
Második generáció (2002–2005) bélyegkép|Második generációs Solaris Urbino 18 autóbusz Olomoucban A Solaris Urbino 18 második generációjának gyártása 2002-ben kezdődött. A második generáció átmeneti konstrukciónak számított az első és a későbbi harmadik generáció között. A korábbi változathoz képest több műszaki fejlesztést vezettek be, valamint kisebb mértékben módosították az autóbusz külső kialakítását.
Az első, második és harmadik ajtónál a belépési magasságot 360 mm-ről 320 mm-re csökkentették. Az autóbuszok Wabco gyártmányú fékrendszereket kaptak, továbbá a második generáció valamennyi új járművét Euro 3 emissziós normának megfelelő motorral szerelték. A Solaris Urbino 18 második generációjából többek között Gdańsk, Białystok és Poznań közlekedési vállalatai, külföldön pedig többek között Drezda üzemeltetői is vásároltak. A konstrukció alapján 2002-től Bolechowóban megkezdődött a Solaris Trollino 18 trolibusz gyártása is.
A második generáció gyártását 2005-ben, a harmadik generáció megjelenésével fokozatosan leállították; a Solaris hivatalos történeti összefoglalója szerint a harmadik generáció világpremierjét 2004-ben, az IAA hannoveri kiállításán tartották.
Harmadik generáció (2005–2018) balra|bélyegkép|A Solaris Urbino 18 harmadik generációs változata Bydgoszczban 2005-ben a gyártó bemutatta a Solaris Urbino 18 harmadik generációját. Az új változat az előző generációkhoz képest jelentős stilisztikai és konstrukciós módosításokat tartalmazott. A bemutató példányt DAF PE 228 típusú dízelmotorral és Voith D864.3E típusú automata sebességváltóval szerelték fel.
A gyártás során fokozatosan korszerűsítették a hajtásláncokat, elsősorban a gazdaságosabb és alacsonyabb károsanyag-kibocsátású üzemeltetés érdekében. Az Urbino 18 harmadik generációjához DAF, Cummins és Iveco gyártmányú erőforrásokat is alkalmaztak. A jármű belső kialakítását szintén módosították, amelynek eredményeként nőtt az alacsony padlós részen közvetlenül elérhető ülőhelyek száma. A karosszéria külső megjelenése az előző generációhoz képest jelentősen megváltozott.
A Solaris 2004-től Euro 4 emissziós normának megfelelő motorokkal is gyártott autóbuszokat. 2006-ban a DAF műszaki megoldásaira építve bemutatták az első, Euro 5 EEV követelményeinek megfelelő hajtáslánccal felszerelt Urbino autóbuszt, amelynek károsanyag-kibocsátását részecskeszűrő alkalmazásával csökkentették. 2013-ban elkészült az első, DAF motorral szerelt, Euro 6 emissziós normának megfelelő Solaris autóbusz is.
A harmadik generációs Urbino 18 műszaki alapjaira több származékmodell is épült. Ezek közé tartozott a korábban is gyártott Trollino 18 trolibusz, valamint az Urbino 18 Hybrid (2006), az Urbino 18 CNG (2006), az Urbino 18 LE CNG (2007), a hosszabb, Urbino 18,75 jelzésű változat (2013), továbbá az Urbino 18 electric (2013).
Az Urbino 18 negyedik generációjának 2015-ben megkezdett sorozatgyártása ellenére a harmadik generáció gyártása egy ideig párhuzamosan folytatódott. A harmadik generáció utolsó Solaris Urbino 18 autóbuszait 2018 elején adták át a megrendelőknek.
Negyedik generáció (2015-től) bélyegkép|A Solaris Urbino 18 negyedik generációja Apeldoornban A Solaris Urbino 18 negyedik generációját 2014. szeptember 24-én mutatták be a hannoveri IAA Nutzfahrzeuge kiállításon. Lengyelországi bemutatójára 2014 novemberében, a kielcei Transexpo kiállításon került sor. Az új generációt tartósabb és könnyebb, valamint műszaki és formai szempontból továbbfejlesztett konstrukció jellemzi. A járműben csökkentették a zaj- és rezgésszintet is.
A hajtásról Euro 6-os emissziós normát teljesítő, 240 vagy 271 kW teljesítményű DAF MX-11 dízelmotor gondoskodik. A motorhoz ZF Ecolife vagy Voith Diwa 6 automata sebességváltó kapcsolódhat. A biztonság növelése érdekében a járművet kipörgésgátlóval (ASR) és elektronikus menetstabilizáló rendszerrel (ESP) is felszerelték. Az üzemanyagtartályt a vontatott tengely fölé helyezték át; kapacitása 360 liter. A kis padlómagasságról elérhető ülések száma 24-re nőtt.
A belső és külső világítás teljes egészében LED-technológiára épül. A vezető munkáját az úgynevezett közvetett világítás is segíti, amely különösen szürkületben és sötétedés után javítja a látási viszonyokat. A jármű stabilitását a karosszéria 50 mm-rel történő alacsonyabbra építése is javította, miközben az utastér belmagassága változatlan maradt. A negyedik generáció külső megjelenése az előző változathoz képest jelentősen módosult.
Az ajtók többféle elrendezésben készülhettek: 2-2-2-2, 2-2-2-0, 1-2-2-2 vagy 1-2-2-0. Az ajtók alapértelmezett szélessége 1250 mm, opcionálisan pedig 1350 mm-es ajtók is rendelhetők. Az ajtók magassága 1970 és 2000 mm között alakult. A vezetőfülke különböző műszerfalakkal volt felszerelhető, köztük a Solaris Electric és a Solaris Tramino modellekben alkalmazott érintőképernyős kezelőfelülettel, az új VDO Siemens műszerfallal, valamint a Solaris MOKI továbbfejlesztett változatával.
A negyedik generáció sorozatgyártása 2015 januárjában kezdődött. Az új Solaris Urbino 18 első vásárlója a bochumi székhelyű német Bogestra közlekedési vállalat volt. Lengyelországban az első IV. generációs Urbino 18 példányt a płocki KM Płock állította forgalomba.
Konstrukció és műszaki adatok