Emmanuelle Arsan, született Marayat Bibidh, férjezett neve Marayat Rollet-Andriane, (Bangkok, Thaiföld, 1932. január 19.Legvalószínűbb születési éve 1932, de vannak források 1938-ra és 1940-re is. – Chantelouve, Var megye, Franciaország, 2005. június 12.) thaiföldi születésű francia fotómodell, színésznő, írónő, forgatókönyvíró, akit elsősorban a gátlások nélküli szexuális viselkedést hirdető Emmanuelle regények és az ezekből készült erotikus játékfilmek tettek világhírűvé. Elhunyta után műveinek szerzőségét vitatni kezdték. Valószínű, hogy az Emmanuelle-regényeket Arsan diplomata férje, Louis-Jacques Rollet-Andriane írta.

Élete Származása, családja Marayat Bibidh néven született Bangkokban, valószínűleg 1932-ben, igen magas társadalmi helyzetű thai arisztokrata családból, melyet rokoni szálak fűztek a sziámi királyi családhoz is. Húgával, Vasanával együtt igen korán megismerkedett a szexualitással.

1956-ban, tehát 24 (vagy 16) éves korában feleségül ment Louis-Jacques Rollet-Andriane (1923–2009) francia diplomatához, aki az UNESCO megbízásából dolgozott Thaiföldön.

Színésznői pályája 1966-ban Marayat Andriane név alatt szerepelt Robert Wise rendező Homokkavicsok (The Sand Pebbles) című kalandfilmjében, Steve McQueen, Richard Attenborough, Richard Crenna és Candice Bergen mellett. 1967-ben szerepelt a Big Valley című televíziós western-sorozat egyik epizódjában.

Később, 1976-ban a saját művéből készült Laure című szexfilmjét rendezte társrendezőként (név nélkül, „Anonymus”-ként), és az egyik meztelen főszerepet is eljátszotta Emmanuelle Arsan néven, Annie Belle és Michelle Stark társnőjeként.

Irodalmi munkássága Az első két Emmanuelle-regény 1959-ben és 1960-ban a párizsi Eric Losfeld kiadónál jelent meg, először illegálisan, név nélkül. A korabeli szigorú cenzúra azonnal megtiltotta nyilvános közlését és a reklámozását. Ez azonban nem akadályozta meg a titkos terjesztést. Az újabb, már hivatalos kiadások 1967-ben és 1968-ban jelentek meg ugyanennél a kiadónál, Emmanuelle Arsan szerzőségével. Mindkettőt feltárulkozó, önéletrajzi jellegű műnek tartják. Ezután már sorozatban írta és jelentette meg további erotikus regényeit. 1974-ben Just Jaeckin rendező a holland Sylvia Kristel főszereplésével megfilmesítette az első Emmanuelle-regényt.

Az 1970-es évektől két évtizeden át Arsan a további Emmanuelle-filmek forgatókönyvírójaként, társrendezőjeként vagy rendezőjeként dolgozott, világhírnevet szerzett és igen jövedelmező szerződéseket kötött. Az első Emmanuelle-filmet több folytatás követte, Sylvia Kristel szerepét fiatalabb színésznők vették át. 1993-ban, Francis Leroi rendező Mindörökké Emmanuelle c. televíziós szexfilmjében (és ennek folytatásaiban) a fiatal Emmanuelle szerepét a szépkorú Sylvia Kristel helyett a venezuelai Marcela Walerstein formálta meg. Az „Emmanuelle” név franchise-zá vált, más rendezők saját szexfilmjeik eladhatóságát úgy növelték, hogy filmjeik címébe beillesztették a megvásárolt „Emmanuelle” nevet.

1980-as évek

Az 1980-as évek elején Louis-Jacques feleségével, Marayat-val együtt hazaköltözött Franciaországba. A dél-franciaországi Var megyében, Callas község közelében, csendes, erdős környezetben felépítették a „Chantelouve d’Emmanuelle” nevű villát. Itt éltek diszkrét elvonultságban, Louis-Jacques – Emmanuelle Arsan alnév alatt – levelezett az Emmanuelle-rajongókkal, Marayat békés időskorra készült, időnként meglátogatta rokonait Bangkokban. Férjének egy régi thaiföldi hölgyismerőse, Nitya Phenkun, Louis-Jacques egykori titkárnője és szeretője is feladta thaiföldi egzisztenciáját és hozzájuk költözött, intim hármasban éltek.

Halála Mayarat hosszú és súlyos betegség után 2005-ben otthonában elhunyt, férje 2009-ben követte. Teljes vagyonukat, az Emmanuelle-regényekből és filmekből származó összes jogot és a Chantelouve birtokot is Nitya Phenkunra, mint kizárólagos örökösre hagyományozták. Phenkun a Chantelouve birtokot eladásra hirdette meg.

Kétségek szerzősége körül 2007-ben, Marayat halála után, de még férje életében Ovidio G. Assonitis, az 1976-os Laure-film rendezője azt állította, hogy a regényeket és filmforgatókönyveket nem Marayat Rollet-Andriane, hanem a férje, Louis-Jacques Rollet-Andriane írta volna, és ő (a férj) működött volna közre még a Laure film rendezésében is. Assonitis állítása szerint Rollet-Andriane az 1950-es években még sokkolónak és botrányosnak minősülő szex-regényeit eredetileg azért adatta ki névtelenül, nehogy ártson kezdődő diplomata-karrierjének. Később, ahogy egyre magasabbra emelkedett a külügyi ranglétrán, még kevésbé sem engedhette meg magának, hogy nevéhez szexkönyvek szerzősége kötődjön. Ezért következő műveinek szerzőjeként feleségét, Marayat-t használta, aki erre a célra külön felvette az Emmanuelle Arsan írói álnevet.

Assonitis úgy jellemezte Rollet-Andriane-t, mint kiemelkedő intellektusú, de „eléggé fura fickót”, aki „szex-mániákus, de inkább szellemi, mint gyakorlati értelemben.”Interjú, az Emmanuelle Revealed című dokumentum-rövidfilmben, a Laure film 2007-es kiadású DVD-jén. A megszólaló kritikusok, a forgatások szemtanúi és résztvevői szerint is a filmet valóban a férj írta, és a társrendezőként is ő működött közre. A rendezésben az operatőr, Roberto D’Ettorre Piazzoli volt a segítségére.

Művei Emmanuelle, Eric Losfeld (illegális kiadás), 1959 Emmanuelle L’anti-vierge, Eric Losfeld (illegális kiadás), 1960 Emmanuelle Livre 1 – La leçon d’homme, Párizs, Eric Losfeld, Le Terrain Vague, 1967 Emmanuelle Livre 2 – L’anti-vierge, Párizs, Eric Losfeld, Le Terrain Vague, 1968 Epître à Paul VI (Lettre ouverte au Pape, sur la pilule), Párizs, Eric Losfeld, 1968 Emmanuelle Livre 3 – Nouvelles de l’érosphère, Párizs, Eric Losfeld, Le Terrain Vague, 1969 Dessins érotiques de Bertrand Vol. 1- Pistils ou étamines, une liesse promise, Párizs, Eric Losfeld, 1969 Dessins érotiques de Bertrand Vol. 2, Párizs, Eric Losfeld, 1971 Mon „Emmanuelle”, leur pape, et mon Éros, Párizs, Christian Bourgeois, 1974 Emmanuelle Livre 4 – L'hypothèse d’Éros, Párizs, Filipacchi, 1974 Emmanuelle Livre 5 – Les enfants d'Emmanuelle, Párizs, Opta, 1975 Laure, Párizs, Pierre Belfond, 1976 Néa, Párizs, Opta, 1976 Toute Emmanuelle, Párizs, Pierre Belfond, 1978 Vanna, Párizs, Pierre Belfond, 1979 Emmanuelle à Rome, Toulouse, Livre d’Oc, 1979 Une nuit (Sainte louve), Párizs, Pierre Belfond, 1983 Les soleils d'Emmanuelle, Párizs, Pierre Belfond, 1988 Emmanuelle, Párizs, Robert Lafond, 1988 (version définitive) Les Débuts dans la vie, Párizs, Le Grand Livre du mois, 1989 Valadié, Párizs, Editions Lignes, 1989 Chargée de mission, Párizs, Pierre Belfond, 1991 Bonheur, Párizs, Les Cahiers de l’Égaré, 1993 Aurélie, Párizs, Pierre Belfond, 1994 La siamoise nue, Párizs, Le Cercle, 2003

Magyarul Emmanuelle; ford. Váradyné Sz. Hermina; Európa–Mokép, Bp., 1989 Emmanuelle. 1. Lecke a férfiakról; ford. Váradyné Sz. Hermina; Partvonal, Bp., 2013 Emmanuelle. 2. Az antiszűz; ford. Schnedarek Réka; Partvonal, Bp., 2013

Jegyzetek

További információk

Kategória:1932-ben született személyek Kategória:2005-ben elhunyt személyek Kategória:Thai nők Kategória:Francia színésznők Kategória:Modellek Kategória:20. századi költők, írók Kategória:Erotikus költők, írók