Kundi

Kundi a leggyakoribb elnevezése egy közép-afrikai hárfaféleségnek, mely a Kongó-medence északi részén élő zande, nzakara, banda, mangbetu népekhez köthető. A kundi az ívhárfák közé tartozik, öt húrja van, gyakran figurális, antropomorf díszítésű. Férfiak használták énekeik kíséretére, zenéje mára jórészt feledésbe merült. A világ sok köz- és magángyűjteményében fellelhető, művészi kivitelű Mangbetu hárfák ilyen fajta hangszerek.

Leírása A kundi nyitott hárfa, ívhárfa, az afrikai hárfák Wachsmann-féle tipológiája szerint a második csoportba, a csapolt nyakú típusba tartozik. Kétféle méretben fordul elő, egy kisebb, 40–45 cm-es és egy 60–75 cm-es teljes hosszúságú változatban.

A kundi teste fából van teknőszerűen kivájva, körvonala lehet ovális vagy karcsú, homokóraszerű. A test nyitott részét kifeszített pergamenszerű bőrhártya fedi, ami úgy van összevarrva más bőrökkel, hogy ezek végül az egész hangszertestet beborítják. A test egyik végpontján egy furattal ellátott nyúlvány, mint palack nyaka a dugót, fogadja magába a hangolókulcsokkal felszerelt hárfanyak alsó végét. A nyak lehet teljes hosszában finom ívben hajlított formájú, vagy a beillesztés helye után élesen, könyökszerűen görbülő, majd a tetőlapra szinte merőleges irányban egyenesen folytatódó. A sok esetben merész ívben hajló nyakat nagyon kemény fa elágazó, villás áganyagából faragják ki, hogy rostszerkezete megfeleljen formájának, így kellő stabilitást biztosítson. A nyak végpontján gyakran emberi fejet ábrázoló faragvány foglal helyet.

A test nyitott részére ráfeszülő, rezonánsként szolgáló bőrhártya felületén aszimmetrikusan, átlós módon elrendezve két kerek hanglyuk van. A rezonáns hossztengelyében a bőr alatt egy húrtartóként szolgáló, a húrok helyének megfelelő furatokkal ellátott farúd fut végig, erre vannak rögzítve a húrok, melyek a bőrön lévő kis lyukakon át indulnak a nyakon elhelyezett hangolókulcsok irányába. Az öt húr hagyományosan zsiráf farokszőréből, illetve idegekből készült, a 20. század közepe óta boltban kapható nylon horgászzsineget használnak.

A tetőlapon látható két kerek hanglyuk nem csak akusztikai célt szolgál: a húrokat ezek segítségével lehet a helyükre szerelni. Ez úgy történik, hogy a tetőlap illetve a húrtartó kis lyukain a húrokat kívülről átdugják, a végüket a kerek nyíláson át kihalásszák, a rögzítés biztosítására apró fadarabot kötnek rájuk, majd visszahúzzák. Ezután rögzítik a nyakon a hangolókulcsokhoz, amiken kis hasítékok vannak e célra.a szakasz alapján

Használata Georg Schweinfurth 1868–1871-es, majd mások Afrika szívébeThe heart of Africa. Three years' travels and adventures. Schweinfurth, Georg August, 1836-1925. tett utazásai óta a Zandék – a „nyam-nyamok” – és a velük kapcsolatban álló népek az európai kutatók szemében gyönyörűen megmunkált hárfáikról, kifinomult hárfajátékukról lettek híresek. A műgyűjtőket azóta is bámulatba ejti egyes hangszerek antropomorf, emberi fejet mintázó díszítése.

A kundi típusú hárfák a Közép-afrikai Köztársaság délkeleti, a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti, Dél-Szudán délnyugati területein találhatók meg, főként az Uele folyó partvidékén. Használói a zande, nzakara, banda, mangbetu népcsoportok.

Tartásmód A kundi típusú hárfákat kétféle tartással, függőleges illetve vízszintes hárfaként is használják. Függőleges helyzet esetén a hárfa nyaka van az ülő zenész törzsénél, a hangszertest az ölében vagy a lábai között. Ez a tartásmód hasonlít leginkább a nyugati hárfajátékhoz, ujjtechnika szempontjából ekkor a magasabb hangok vannak a hüvelykujj irányában. A vízszintes helyzet ennek fordítottja, a hárfanyak szembenéz a zenésszel, a hüvelykujj irányában a mély hangok vannak. A vízszintes játékmódot például a kisebb méretű „sétáló hárfa” esetén alkalmazzák. A feltehetően hagyományosabb függőleges tartásmód esetén a jobb kéz három, a bal kéz két ujjal penget. Vízszintes tartásmód esetén a jobb kéz kettő, a bal kéz egy ujjat használ.

Hangolás A kundi hangolása – a zande zenében megszokott módon – pentatonikus. Az 1960-as években Gerhard Kubik zenetudós-néprajzkutató egy kihalóban lévő, sajátos ötfokú hangsort jegyzett fel, mely nagyjából így szolmizálható ereszkedő sorban: szó - fá - mi - dó - ti. Az ifjabb generáció ebben az időben már egy újabb ötfokú hangsort használt, ereszkedő sorban: mi - re - dó - lá - szó. Ez utóbbi hangolás megfelel a „wili pai sa sunge” mondat dallamának, a zenészek ez alapján memorizálták a hangolást. A hangszerek hangolása nem abszolút hangmagasságokon alapul.

A kundi ötfokú hangolása a kutatók szerint szorosan kapcsolódik a zandék kponingbo nevű ütőhangszeréhez, amely két banánfa-száron xilofonszerűen egymás mellé fektetett, 12–13 behangolt farönkből áll, és amelyet két egymás mellett ülő zenész faütőkkel szólaltat meg. A kundi és a kponingbo nem játszik együtt, de dallamaik részben közösek.

Zene A kundi alapvetően szólisták hangszere, akik napi eseményekről szóló éneküket kísérik a hárfa ostinato motívumaival. Előfordul, hogy a hárfás lányokból álló kórussal játszik együtt antifonális, válaszolgatós formában, a kórus ilyenkor alapvetően uniszónóban énekel, de gyakori a harmóniai variáció. Az énekes legtöbbször a saját természetes hangfekvésében, hangszínén énekel, de időnként a fejhangot, a falzettet részesítheti előnyben. Előfordul, hogy a hárfa magasabban szól, mint az énekhang, például kis méretű hangszer esetén.

A mangbetu hárfa A mangbetu nép, különösen az arisztokrácia mindig is kedvelte a művészien megmunkált használati tárgyakat: tégelyeket, palackokat, ülőkéket, fegyvereket, hangszereket. A kundi típusba tartozó hárfa, amit ők domu néven neveztek, viszonylag későn, a 19. század vége felé jelent meg tárgyi kultúrájukban, és a gyarmati korban, a 20. század elején élte fénykorát.

A mangbetu hárfákra jellemző a gazdag figurális díszítés; gyakran nem csak a hárfanyak végét díszítették emberi fej ábrázolásával, sok esetben az egész hárfanyak teljes emberalakot örökít meg. Gyakran használtak értékes anyagokat, elefántcsontot, hüllők pikkelyes bőrét a hangszerek elkészítéséhez. A hárfák egyre inkább kisplasztikai alkotásokká váltak, hangszerként való használatuk másodlagos, esetenként szinte lehetetlen lett. Úgy tűnik, a mangbetu hárfa fokozatosan az európaiakkal való kereskedés tárgyává alakult, ennek megfelelően igen nagy számban fordulnak elő európai néprajzi gyűjteményekben, a műkincs-kereskedelemben. A 21. századra a hárfa teljesen eltűnt a mangbetu közösségből.Figurative Harp (Domu) – Netmuseum.org

Jegyzetek

Források

Tárgyi anyag Sparks, Rachael. "Zande bow harp" (1884.) Southern Sudan Project (in development). 03 Jan. 2006. Pitt Rivers Museum. Sparks, Rachael. "Zande bow harp" (1930.) Southern Sudan Project (in development). 03 Jan. 2006. Pitt Rivers Museum. Arched Harp (Donnu) by Mangbetu People. Uele River Region, Belgian Congo, ca. 1910-1920

Hangzó anyag Kundi hárfa és ének, hangfelvétel 1952-ből Kundi hárfa és ének a South African Music Archive Project oldalán

Kategória:Hárfák Kategória:Afrika zenéje