Lubenik vára () egy középkori várhely Horvátországban, a Horvát Zagorje területén, a Krapina-Zagorje megyei Zaprešićhez tartozó Poljanica Bistranska határában.
Fekvése Lubenik nemzetségi vára a Korpona vízgyűjtőterület déli részének legnyugatibb védelmi építménye volt, amelynek szerény maradványai Poljanica Bistranska felett, a mai Szent Miklós plébániatemplom mellett helyezkednek el. A vár teljes területével egy meredek oldalú hegynyúlvány három oldalát foglalta el, és csak a déli oldalon támaszkodott a Medvednica-hegységre.
Története Az összes eddigi megfigyelés alapján Lubenik nemzetségi vára gyűrűs erődítményként határozható meg. Mivel ez a fajta erődítmény a Zagorje területén a 13. század második felére, illetve a 14. század elejére jellemző, valószínűleg nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy ez az erődítmény is ebben az időszakban épült. Lubeniket II. András király 1209-ben kelt oklevelében Árpád-kori új okmánytár XI. kötet 062. II. András király privilegiuma, mely által Wratiszló comest és testvéreit birtokukban megerősíti. helynévként említik először az Aka nembeli Petus birtokaként és pataknévként. Ebben az időben ez a birtok a poljanicai birtok határain belül helyezkedett el. Második említése a zágrábi egyházmegye plébániainak statútumában 1334-ben történt. Az Aka nembeli II. Vratislav a 13. században a lubeniki birtok közvetlen közelében lévő poljanicai birtokon Szent Miklós tiszteletére szentelt templomot épített. Bár a Lubenik nevet sehol sem hozzák összefüggésbe nemesi várral, a vár létezését más zagorjei plébániák analógiájára feltételezik.
A mai plébániatemplom mellett egy erődítmény maradványai találhatók, így nincs ok arra, hogy ne azonosítsuk ezeket a romokat Lubenik várának maradványaként. A várat az Aka nemzetség tagjai építették a 13. század második felében, vagy a 14. század elején. Abban az időben, amikor először említették, a nemzetség Arlandi ágához tartozott. Bár lehetetlen felderíteni a vár pusztulásának okait, nagyon valószínű, hogy ez 1342 előtt történt, mert az Arlandi örökösei között a birtokmegosztási szerződés nem említi. Ha a vár meglett volna a szerződés megkötésekor, akkor kétségtelenül megemlítették volna. Ennek fényében feltételezhetjük, hogy Lubenik elhagyását természeti katasztrófa (például tűz vagy földrengés) okozhatta, melynek pusztítását mivel egy ilyen erőfeszítés jelentős anyagi erőforrásokat igényelt a tulajdonos képtelen volt helyreállítani. Azt a tényt, hogy a nemzetségi várak elhagyása a késő középkorban a Zagorje területén gyakori jelenség volt, bizonyítja néhány más nemzetségi vár sorsa. Bár Lubeniket valószínűleg az 1340-es években elhagyták, romjain 1631-ben helyreállt az élet, amikor kőanyagát egy új plébániatemplom, valamint a kísérő lakó- és kereskedelmi épületek építésére használták fel.
A vár mai állapota Az egykori várból mára egy 44-szer 40 méteres földsánc és az egykori várudvart körülvevő védőfal egy 20 méteres hosszúságú és mintegy 2 méter magas szakasza maradt fenn a fennsík keleti peremének és a védőároknak a találkozásánál. Bár a fal már rég elvesztette eredeti vastagságát azáltal, hogy külső része fokozatosan összeomlott és a belső részt is eltemette (csak a fal törmelékkel és vakolattal teli középső része látszik), az alapozás maradványai és a leginkább megőrzött részei alapján falrészeket megállapíthatjuk, hogy szélessége meghaladta az 1, 40 métert. A megmaradt védőfalak csekély volta abban rejlik, hogy a 17. század harmincas éveiben kőanyagát báró Moskon Iván olcsó építőanyagként a Szent Miklós plébániatemplom építéséhez használta fel. A templomot az egykori várudvar és a hozzá tartozó lakó- és kereskedelmi épületek kellős közepén, és a vár egykori sáncainak helyén emelték. Anyaga leginkább a közeli lelkészlak falában látható. Ennek alapján tudjuk, hogy a védőfal legalább egy része különböző méretű tört kövekből épült fel.
Lubenik várát várárok és sánc vette körül. Ezek a közelmúltig szinte eredeti formájukban megőrződtek, de jelentős károkat okozott bennük a közelmúltban megépített makadámút. Eredeti formájukban csak a magaslat északkeleti oldalán maradtak meg. Ma a maradványaihoz Poljanica Bistranska felől egy keskeny ösvény vezet, amely több szerpentinben kúszik fel a Lubeničko-domb északi lejtőjén, félkörben körbejárva a magaslatot annak nyugati és délnyugati oldalán. A magaslat legdélebbi pontján a sáncon át út vezetett várudvarra. Bár már nincsenek olyan nyomok, amelyek megerősítenék a városkapu és a bejárati út pontos helyzetét, a terepalakzatok és a várkapuk más ilyen építményeken elfoglalt helyzetével való összehasonlítás alapján feltételezhetjük, hogy a mai út követi az eredeti út nyomvonalát, mely a vár főkapujához vezetett. A kapu ilyen elhelyezkedése lehetővé tette a védők számára, hogy hatékonyan védjék a bejáratot anélkül, hogy ez túl nagy kockázatot jelentene a védelem biztonsága szempontjából.
Jegyzetek
Források Krešimir Regan: Srednjovjekovne obrambene građevine porječja Krapine I. (Megjelent a KAJ folyóirat 2007. évi 4-5. számában)
További információk Darko Antolković blogja
Kategória:Horvátország várai Kategória:Horvátország elpusztult építményei Kategória:13. századi építmények Kategória:Krapina-Zagorje megye