A Pulai-bazaltbarlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. Bazaltban alakult ki. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban lévő Pulán található. Magyarország bazaltban keletkezett leghosszabb barlangja.
Leírás
A Déli-Bakonyban, Pula külterületén, a településtől ÉNy-ra, a Kab-hegy alján lévő lankás emelkedőt borító Pulai-erdőben található a barlang függőleges tengelyirányú bejárata. A településről jelzés nélküli erdészeti utakon, majdnem 2 km megtétele után lehet eljutni hozzá. Szürke, padosan elváló és barna, hólyagos bazaltban kialakult felszakadásos labirintusbarlang. A bazalt pliocén kori. Ez a lávabarlang egy jameo. Barlangi túravezetővel és barlangjáró alapfelszereléssel járható.
1983-ban volt a barlang először Pulai-bazaltbarlangnak nevezve az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Pula Basalt Cave (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989) és Pulai bazaltbarlang (Markó 1960) neveken is.
Kutatástörténet
1956–1983
Az 1956. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató szerint 1955 májusában a Veszprémi Barlangkutató Csoport Pula határában, a Kab-hegy DNy-i lábánál a település lakóinak segítségével egy berogyást kibontott. A berogyás vékony bazaltréteggel fedett karszton jött létre. Az üreg kb. 30 m kiterjedésű. A fedett karsztnak ezt az érdekes jelenségét még részletesebben fogják vizsgálni a csoport tagjai.
Az 1960. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az van írva, hogy 1955. május 1-jén a Veszprémi Barlangkutató Csoport feltárta a Pulai bazaltbarlangot. A pulai templomtól 320°-ra 1,6 km-re, kb. 300 m tszf. magasságban, a Kab-hegy bazalttakarójának DNy-i részén van a barlang bejárata. A bejáratra Pula tanítója, Reményi Antal hívta fel a csoport figyelmét. A sík terepen, lejtve induló szűk bejáratba szorult néhány kisebb bazaltszikla eltávolításával jutottak be a csoport tagjai a bazalttömbökből álló omladék közötti járatokba.
A labirintusszerűen elhelyezkedő járatok összhossza a tagok becslése szerint kb. 40 m. Folyamatban van a pontos felmérés. Kb. 14 m-re van a felszín alatt a barlang legmélyebb pontja. A nagyon omlásveszélyes barlang valószínűleg az aránylag vékony bazalttakaró alatti mészkő üregeinek felfelé harapódzó omlása miatt jött létre, de a legmélyebb részeken sem található mészkő. (Bertalan Károly ezzel kapcsolatban megjegyezte azt, hogy a bazalt alatt valószínűleg fődolomit van.) Környékén több kisebb-nagyobb berogyás fekszik bazaltban. Részletesebb genetikai és morfológiai feldolgozást érdemel.
Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pulai bazaltbarlang a Bakony hegység D-i részén, Pulán, a pulai templomtól 320°-ra 1,6 km-re, a Kab-hegy bazalttakarójának DNy-i részén, 300 m tszf. magasságban nyílik. A barlang 40 m hosszú és 14 m mély. Omlásveszélyes, felharapódzott üreg, amely bazaltban alakult ki. A kézirat barlangot ismertető része 1 publikáció alapján lett írva. Az 1983-ban megjelent útikalauzban szó van arról, hogy a Pulai-bazaltbarlang Pulától É-ra 1,5 km-re, a Pulai-erdőben található. Bazaltban keletkezett, 40° lejtésű, labirintus jellegű üregrendszer. 40 m hosszú és 14 m mély. Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1983. évi jelentésében van egy fekete-fehér fénykép, amelyen a Pulai-bazaltbarlang bejáratának 1983. évi helye látható. A fényképet Gönczöl Imre készítette.
1984
Az 1984-ben kiadott, Lista a Bakony barlangjairól című összeállítás szerint a Déli-Bakonyban, a 4430-as barlangkataszteri tájegységben, Pulán helyezkedik el a Pulai-bazaltbarlang. A vulkanikus barlang 40 m hosszú, 14 m mély és bejárata el van tömve. Az 1984-ben napvilágot látott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Pulai-bazaltbarlang néven. A listához kapcsolódóan látható a Déli-Bakony, a Balaton-felvidék és a Keszthelyi-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Eszterhás István és Gönczöl Imre 1984. július 23-án felmérték a barlangot, majd ebben az évben, a felmérés adatainak felhasználásával meg lett szerkesztve a barlang alaprajz térképe, 225°–45° irányú vetített hosszmetszet térképe és 315°–135° irányú vetített hosszmetszet térképe. A térképek 1:100 méretarányban ábrázolják a barlangot. A térképeket tartalmazó térképlapon van egy helyszínrajz, amely bemutatja a barlang földrajzi elhelyezkedését. Az alaprajz térkép használatához fel van tüntetve az É-i irány a térképlapon. A felmérés adatai szerint a barlang 104,5 m hosszú. Eszterhás István 1984-ben megszerkesztette a barlang izometrikus térképét, amely 1:100 méretarányban mutatja be a barlangot.
Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1984. évi évkönyvének elülső borítóján látható egy fekete-fehér fénykép, amelyen a Pulai-bazaltbarlangban lévő gombás falrészlet figyelhető meg (Gönczöl Imre fényképezte). Az évkönyvben az van írva, hogy a Pulai-bazaltbarlang a Déli-Bakonyban, a Kab-hegy ellaposodó DNy-i előterében lévő Pulai-erdőben, a 4430-as barlangkataszteri területen található. Pulától ÉNy-ra haladva jelzés nélküli erdészeti utakon majdnem 2 km megtétele után érhető el. Pulától Öcs felé tartva az aszfaltúton alig elhagyva a település belterületét jobbra kocsiút ágazik ki. Ez egy balra kanyarodó 100 m-es útszakasz, amely beletorkollik a 22-es tankfőútba. A tankfőúton lefelé, ÉNy-ra a horhoson átvezető hídig kb. 50 m-t kell menni. A híd előtt ágazik ki balra, az erdő felé egy erdészeti út, amely villásan szétágazik 20 m után. A jobb oldali ágon kell menni a következő, 13-as nyiladék előtti elágazáshoz.
Ennél az elágazásnál balra kell fordulni, majd kb. a 20. m után következő új elágazásnál jobbra. Ez egy ritkán használt, elgyepesedett, enyhén emelkedő, ÉNy-ra vezető út, amely 600 m után éri el a következő, 12-es nyiladékot, ott, ahol egy nagy dagonya van az út és a nyiladék találkozásánál. A 12-es nyiladékot keresztezve kb. 300 m után balra egy új útelágazásnál egy 0,5 ha-nyi füves, bozótos rész van az erdőben. E bozótos D-i peremén, de már az erdőben helyezkedik el a barlang. A barlang valószínűleg régóta ismert, de biztos adat korábban kevés volt róla. A falu idős embereinek (pl. Leitold Márton nyugdíjas, Pula, Fő út 11., Jáger István kocsmáros, Pula, Fő út 13.) emlékezete kb. 40–50 évre terjed. Ők mondták, hogy ifjú korukban az volt a falubeli kirándulók szokása, hogy nagy köveket dobáltak az aknaszerű üregbe és hallgatták annak dübörgését. Arról nincs biztos ismeretük, hogy kik és mikor jártak korábban a barlangban, de a barlang szelvényéről, lejtéséről néhány jellemzőt tudtak említeni azoknak a falubelieknek az elbeszélésére alapozva, akik a barlangban jártak.
A barlangot említő első irodalmi adat Markó Lászlótól (1960) származik. Ő azt írta, hogy 1955. május 1-jén feltártuk a Pulai bazaltbarlangot. A pulai templomtól 1600 m-re 320°-ra, kb. 300 m tszf. magasságban, a Kab-hegy bazalttakarójának DNy-i részén nyíló bejáratára Pula tanítója, Reményi Antal hívta fel figyelmünket. A sík terepen lejtősen induló szűk bejáratba szorult néhány kis bazaltszikla eltávolítása után tisztán bazalttömbök alkotta omladék közötti járatokba és üregekbe jutottunk. A beszorult kövekről szóló említés egybevág a falubeliek elbeszélésével. A barlangot az Alba Regia Barlangkutató Csoport egy része (Eszterhás István, Gönczöl Imre és Szobonya Károly) 1984. július 16-án újra feltárta. A bejáratot 270 cm hosszú, 140 cm széles, 110 cm mély gödör jelezte csak az újrafeltárás megkezdése előtt. 2 m³ földes törmelék eltávolítása után a 3,5 m mély akna alján sikerült elérni a már üregesen jelentkező barlangjáratot.
A mély részen lévő anyagban voltak csak nagy kövek, míg a felette lévő földes törmelékben valószínűleg a gödör falának meg-megújuló lefagyásából származó anyag helyezkedett el. Markó László 1960-as leírása alapján és a kitermelt anyag mennyiségéből, a 3–4 cm vastag élő tölgyfagyökerekből azt lehet megállapítani, hogy a barlang legalább 20–25 éven át zárva volt. A barlang bejárati aknája alatt karvastagságú, korhadt ágak, távolabb, a lépcsőzetes és lejtő teremben pedig a felszínről bekerült, lekerekített kisebb-nagyobb kövek sokasága volt. Ez a barlang betömésének előbb említett módját bizonyítja. A teremben több helyen látható karbidlámpától származó kormozás, amely minden bizonnyal a Markó László által vezetett barlangkutatók 1955-ös feltárásakor jelzésnek készült. Máshol, a falon lévő gombabevonaton embertől származó nagy kiterjedésű kaparásnyomokat találtak Eszterhás Istvánék. A barlang újrafeltárása előtt készült irodalmi említések (Bertalan 1972, Eszterhás 1983, Kordos 1984) és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal nyilvántartásának adatai mind Markó László 1960-as leírásából származnak.
A barlang újrafeltárásán, megismerésén 1984-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoport 5 napig, kb. 75 órát dolgozott a helyszínen. A Kab-hegy alapját triász nori fődolomit képezi, ez Pulától É-ra több helyen is, főleg a nagyobb horhosok feltárásában jól megfigyelhető. A dolomitot pliocén édesvízi mészkő kérgezi be. Ez található a felszínen a településtől a barlangig vezető út első 2/3-án. A bazalt és bazalttufa a pliocén és pleisztocén határán erre települt. Csak néhány kis bazalttufa folt van a Pulai-erdőben az édesvízi mészkő fedőjeként. Bazalt nagy területen fekszik a Kab-hegy csúcsától mindenfelé. A barlang környékén szálban álló, kevésbé lyukacsos és hólyagos bazalt van. Vastagsága nem nagy (Markó 1960), de több 20 m-nél, mert a barlang feltárt részei, a bejárattól a legmélyebb pontig, ebben a kőzetben vannak. Az előbb említett kőzeteket vékonyan, sokszor csak foltszerűen lösz borítja, valamint bazalt-, máshol édesvízi mészkő- vagy dolomittörmelék fedi.
A barlang kb. 300 m tszf. magasságban, a majdnem sík felszínről aknaszerűen nyílik. A bejárati akna hosszúkás, aszimmetrikus tölcsérrel indul (méretei 270×140×110 cm), majd 60–70 cm széles, szálkőfalak közti résben folytatódik 3,5 m mélységig. Ennek a résnek az iránya ÉK–DNy-i és ennek törmelékdugója 1,5–1,7 m-es részen lett kibontva. Nagyon valószínű, hogy a bejárati akna a korábbi nyitott időkben nem teljesen úgy nézett ki mint most. Az akna aljából ÉK-re egy lapos és elágazó kúszójárat indul, amely nagyon fel van töltődve. Egészen nem lett bejárva, mert további feltáró munkát igényelne és valószínűleg csak jelentéktelen, felszínközeli régiókba lehetne jutni. A bejárati akna aljából az újrafeltárás után Ny felé lehet lebújni a barlang legnagyobb termébe. Régebben valószínűleg D és K felé is megvolt a lebújási lehetőség, de ez utóbbi részeken nem lett kibontva a bekerült törmelék.
A 15 m hosszú, 8 m széles terem nem tekinthető át teljesen semelyik nézőpontból, mert három részre tagolja azt két, embermagasságú lépcső. A lépcsők közti részek enyhén lejtő, különböző magasságú részekből állnak. A legfelső szint bejáratközeli része 150–170 cm magas, a távolabbi, DNy-i rész 40–60 cm, melynek mély repedés van fal melletti részén. 2–3 m magas a terem középső és alsó szintje. Mindhárom szint alját nagy darabokból álló szögletes-lemezes bazalttörmelék alkotja, ezen pedig sok lekerekített kő van, amelyeket a felszínről dobáltak be. Lemezesen elváló szálkőbazalt képezi a mennyezetet. Ezek a lemezpikkelyek néha nagyok, 15–20 cm vastagok, 1–1,5 m²-nyi felületűek és kis erő hatására is leszakadhatnak. Vannak egy-két cm vastag, éles peremű, pengetésre csengő hangot adó, néhány kg-os darabok is. Az oldalfalak, a mennyezet és az aljzat borítása is a felső és középső szinten kevésbé lyukacsos, inkább tömör bazaltból áll.