Némedi Dénes (Debrecen, 1942. augusztus 23. – Vác, 2010. november 1.) magyar szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Társadalomtudományi Kar professzora, a Szociológia Doktori Iskola alapítója és igazgatója.

Ifjúkora és tanulmányai Az általános és középiskolát Egerben végezte, a Dobó István Gimnáziumban érettségizett 1960-ban.http://www.dobo-eger.sulinet.hu/archivum/nemedi.htm (Hozzáférés: 2021. 03. 22.) Felsőfokú tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–történelem szakán kezdte, az első szigorlat után egyszakos történészként folytatta. 1965-ben kapott a KLTE-n történelem szakos középiskolai tanári diplomát. Már egyetemi évei alatt megmutatkozott eszmetörténeti érdeklődése: Szekfű és a magyar felvilágosodás kapcsolatáról, illetve Otto Bauer nemzetfelfogásáról írt ODTK-dolgozatot;Acta Juvenum, Debrecen, 1964, Diákköri Füzetek 1/2, KLTE, 1967. egyetemi szakdolgozatának témája az ausztromarxista Karl Renner és Otto Bauer nemzetfelfogása.

Pályafutása Az egyetem elvégzése után két tanéven át (1965/1966 – 1966/1967) történelmet tanított a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumában. 1967-ben állást változtatott abban a reményben, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) Marxizmus-Leninizmus Intézetében tanársegédként szociológiával foglalkozhat. Bár nem így történt, de egy kisebb szociológiai kutatásba bekapcsolódhatott. Eszmetörténeti érdeklődését sem adta fel: a filozófia oktatása mellett dolgozott a Magyar Szemle reviziós nacionalizmusáról című doktori disszertációján, amelyet 1970-ben a KLTE-n védett meg. A Sub Auspiciis Rei Publicae Popularis (kitüntetéses) doktori 1. History of the Honour Doctoral Awarding at the University of Debrecen (1912-2013) Tünde Kántor (Kántor Sándorné) A kitüntetéses doktoravatások története a Debreceni Egyetemen (1912-2013) Kántor Sándorné Debreceni Egyetem, Matematikai Intézet avatására Debrecenben, 1972-ben került sor. A dolgozat legfontosabb fejezeteit ebben az évben a Történelmi Szemle hozta. Az 1960-as évek végétől érdeklődése mindig a történelem, a filozófia és a szociológia határvidékén mozgott. A szociológiával való foglalkozásnak teret talált, amikor 1973-ban tudományos munkatársként az ELTE Bölcsészettudományi Karon akkor alakuló Szociológia Tanszékre került. S mivel még egy tanéven át a régi munkahelyén is kellett tanítania, csak 1974 őszén költözött Budapestre feleségével.

Az 1973-as tanévtől kezdve 2010-ig, haláláig az ELTE többször nevet és szervezeti keretet váltó (Szociológia Tanszék, Szociológiai, Szociálpolitikai Intézet és Továbbképző Központ, majd a jelenlegi Társadalomtudományi Kar) intézményének tanára volt, befutva a lehetséges tudományos és egyetemi karriert. 1980-tól egyetemi adjunktus, 1985-től egyetemi docens, s miután akadémiai doktorként (1996) habilitált (2000),előadása: A szociológiatörténet hasznáról. In: Írások Huszár Tibor 70. születésnapjára, 2001. 2001-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.

Mindemellett vezetői tevékenységet is el kellett látnia: volt a nemzetközi kapcsolatokért, az oktatásért felelős intézeti igazgatóhelyettes (1987–1991), tanszékvezető (Elmélettörténeti Tanszék, 1992–1994), intézetigazgató (1994–1996). 1990-től részt vett az 1993-ban indult szociológiai PhD képzés előkészítésében, 1993–1994-től a képzés koordinátora volt, 1994-től irányította az elméleti törzstárgy oktatását. 2000-től haláláig, 2010-ig vezette az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskoláját. 2003 és 2006 között az Egyetemi Tanács, majd a Szenátus választott tagja.

Tudományos munkássága A Szociológiai Tanszéken kezdetben oktatási feladatai mellett részt vett egy elit-kutatás előkészítésében, egy értelmiségtörténeti-eszmetörténeti kutatásban is, s ezen az úton jutott el a harmincas évek népi szociográfiájának tudomány-, eszme- és értelmiségtörténeti központú vizsgálatához. Ebből született meg az 1982-ben megvédett kandidátusi disszertációja, amely 1985-ben könyv formában jelent meg A népi szociográfia 1930-1938 címmel. Mindeközben tanulmányozta a szociológia elméletét, történetét és a tudományszociológiát. Német, francia, angol nyelvismeretére alapozva szisztematikusan kutatta a klasszikus szociológia korát, és 1980-tól belekezdett a szociológiatörténet oktatásába. Nem önmagukban a német, francia, amerikai alkotók érdekelték, hanem „a szociológia mint társadalmi képződmény”, a szociológia intézményesülése, a szaktudományosság megteremtődése, a saját kifejezésével: „a tudományos tudás termelésének módja”.Bevezetés. A tudományos tudás új termelési módja, in: Klasszikus szociológia 1890-1945, Napvilág,2005:2 Oktató munkájával párhuzamosan részt vett egy az ünnepi kommunikációt, a hazai nyilvánosság szerkezetváltozásait, az értelmiségi diskurzusokat elemző tanszéki kutatásban is. 1995-től témavezetője volt az Értelmiségi beszédmódok című kutatásnak.

1984-től dolgozataiban túlsúlyba kerültek a szociológiaelméleti cikkek, amelyek előkészületek voltak egy nagyobb lélegzetű, Durkheimről írandó monográfiához. Ennek befejezéséhez lökést adott a párizsi EHESS/CSEC (École des Hautes Études en Sciences Sociales / Centre de sociologie de l’ education et de la culture) kutatóintézetben eltöltött 9 hónap (1991/1992), amikor eredeti forrásokat olvasva elmélyülhetett a durkheimi életműben. Az elkészült kéziratot Az ész társadalmasítása címmel 1994-ben akadémiai doktori értekezésként nyújtotta be, és 1996-ban védte meg. A durkheimi tudásszociológia felvázolására vállalkozó monográfiát még ugyanebben az évben az Áron Kiadó megjelentette. De Durkheim iránti érdeklődése ennek utána is fennmaradt, elkísérte egész pályáján. Monográfiáját maga fordította német nyelvre egy német kiadás reményében. 2000-ben az Új Mandátum adta ki a Társadalomelmélet – elmélettörténet című könyvét, amelyben másfél évtized elmélettörténeti tanulmányait a klasszikus Durkheim és a kortárs Jürgen Habermas köré rendezve gyűjtötte össze.

A 2000-es évek közepén összefoglalta a több, mint két évtizedes szociológiatörténeti tanulmányait. A nagyszabású munka, a Klasszikus szociológia 1890-1945 a Napvilág Kiadónál 2005-ben jelent meg. Megszületését segítette, hogy alkotója 2003 őszén a Fulbright Commission támogatásával három hónapos kutatóúton lehetett az Amerikai Egyesült Államokban, a Yale egyetemen. Az oktatásban máig használt kézikönyv nemcsak Némedi Dénes „munkásságának csúcsteljesítménye”, de „a magyar elmélettörténeti kutatás eddigi legjelentősebb hozzájárulása az egyetemes szociológiatörténethez”.Rényi Ágnes: Utószó. A tudástermelés Némedi-féle módja. In: Némedi Dénes: Szociológiai és társadalomelméleti tanulmányok, ELTE Eötvös Kiadó - ELTE Társadalomtudományi Kar, 2011:429-433

2003 és 2006 között vezetője volt egy OTKA Tudományos Iskolák kutatási programnak, amelyhez tehetséges, ambiciózus fiatalokat nyert meg. A doktoranduszok dolgozatai nyilvánosságot kaptak a Doktori Iskola folyóiratában, a „kötő-jel”-ben.https://tatk.elte.hu/folyoiratok/kotojelek Közös munkájuk eredményét, a Modern szociológiai paradigmák című impozáns tanulmánykötetet a Napvilág Kiadó 2008-ban publikálta.

2010-ben még ő tervezte és készítette elő az utóbbi években különböző szakmai folyóiratokban rejtőzködő tanulmányainak könyv alakba szerkesztését. Halála után, 2011-ben – munkatársai segítségével – született meg a kötet, amelyet Szociológiai és társadalomelméleti tanulmányok címmel jelentetett meg közösen az ELTE Társadalomtudományi Kar és az ELTE Eötvös Kiadó.

Kutatási és oktatási tevékenységének főbb területei

A klasszikus és modern szociológiai elméletek, szociológiatörténet és tudományszociológia, a nyilvánosság szociológiája, diskurzuselemzés. Halála előtti években oktatói palettáján új színt jelentettek művelődés- és kultúrtörténeti előadásai, amelyekben megmutatkozott interdiszciplináris gondolkodása, a művészetek és irodalom iránti vonzalma.

Tudományos vezetői tevékenysége

1991–1995 között vezette Az értelmiségi mező és az új magyar nyilvánosság szerkezete című OTKA-kutatást. 1996-1998 között egy 7 egyetemet érintő TEMPUS projekt kontraktora, 1997-1998-ban egy francia (Paris VIII.) és magyar (ELTE Szociológiai Intézet) kutatócsoport együttműködésén alapuló Balaton program (Értelmiségi nemzedékek, elitek és politikai szocializáció) magyar vezetője volt. 1998-1999-ben a Bécsi Egyetemmel kooperáló OSI Research Support Scheme kutatást (a NATO csatlakozással kapcsolatos nyilvános reprezentációkról), 2003-2006 között az OTKA Tudományos Iskola programot irányította.

Számos tanulmánya jelent meg hazai és nemzetközi folyóiratokban, tanulmánykötetekben, résztvevője volt hazai és nemzetközi tudományos konferenciáknak. Kapcsolatot tartott német, francia, brit, amerikai, illetve külföldön élő magyar kutatókkal. Különösen élénk volt ez a kapcsolat a francia és brit Durkheim-kutatókkal; a British Center for Durkheimian Studies több konferenciáján vett részt, és tanulmányköteteikben publikált.

Tanulmányútjai

1991–1992: EHESS (École des Hautes Études en Sciences Sociales), Paris 1994: Freie Universitӓt, Berlin 2003: Yale University, New Haven, USA

Vendégelőadásai

1989: EHESS, Paris 1995: Université Paris VII. 1999, 2002: Babeș-Bolyai Egyetem, Kolozsvár 2005: Université Paris VIII. (az Erasmus oktatói program keretében)

Tagja volt tudományos társaságoknak

Ezekben vezetői funkciót is betöltött: a Magyar Szociológiai Társaság tagja; 1995–1998: a Társaság folyóiratának, a Szociológia Szemlének szerkesztője; 1997, 2009: Magyar Szociológiai Társaság elnöke; 2010: Magyar Szociológiai Társaság Elnökségének tagja. 1984-től aktív tagként vett részt az ISA (International Sociological Association) Research Committee on the History of Sociology munkájában, konferenciáikon többször tartott előadást. 1995–1999: MTA IX. Osztálya Szociológiai Szakbizottság elnöke; 1997–2001 OTKA Társadalomtudományi Szakkollégium tagja; 2004–2006 MAB Szociológia- és politikatudományok tudományági szakbizottságának elnöke; 2006–2009 MAB Szociológia- és politikatudományok tudományági szakbizottságának alelnöke.

Díjai, elismerései Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1997) Polányi Károly-díj (2001, 2005) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2006)

Emlékezete Az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiumának előadássorozata [Angelusz Róbert és] Némedi Dénes emlékére (2011. 04. 05 – 05. 17.)http://tarstudkoli.tatk.elte.hu/angelusz_nemedi

Az ELTE TáTK Elmélettörténeti Tanszékének emlékülése (2011. 10. 28.)https://www.elte.hu/content/emlekules-nemedi-denes-halalanak-elso-evfordulojan.e.6438 ; A 13 előadásból álló sort Rényi Ágnes nyitja, aki A tudástermelés Némedi-féle módja című előadásában bemutatja Némedi Dénes posztumusz könyvét is. Megjelent: Némedi Dénes: Szociológiai és társadalomelméleti tanulmányok. ELTE Társadalomtudományi Kar - ELTE Eötvös Kiadó, 2011; 429-436 p.

A Szociológiai Szemle a 2011. 21/1. száma Elmélet – történet: emlékezés Némedi Dénes munkásságára cím alatt négy tanulmánnyal emlékezik (84-125. o.)

A Magyar Szociológiai Társaság Elnöksége Némedi-díjat alapított, amelyet kétévente olyan fiatal kutatók kaphatnak, akik a szociológiatörténet, illetve a szociológiaelmélet területén kimagasló teljesítményt nyújtottak.https://szociologia.hu/nemedi-dij

2015-ben az ELTE Társadalomtörténeti Karának Könyvtára felvette a Némedi Dénes nevet.tatk.elte.hu/content/nemedi-denes-1942-2010.t.4448;

"2015. május 12. - a rendkívüli Kari Tanács egyhangú döntése alapján - a Társadalomtudományi Kar könyvtára Némedi Dénes nevét viseli. Szintén ezen a napon került sor Némedi Dénes könyvhagyatékának átadására..." (www.facebook.com/media/set/comment_id=101528...)

Válogatás főbb műveiből

A válogatás alapja:

http://www.fszek.hu/konyvtaraink/kozponti_konyvtar/szociologiai_gyujtemeny/in_memoriam/?article_hid=3014 http://www.fszek.hu/konyvtaraink/kozponti_konyvtar/szociologiai_gyujtemeny/evfordulok/nemedi_denes/?article_hid=39896 https://issuu.com/szociologiaigyujtemeny/docs/nemedi_publikaciok_2018