A Hildaites a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának fosszilis Ammonitida rendjébe, ezen belül a Hildoceratidae családjába tartozó nem.
Tudnivalók A Hildaites az alsó jura pliensbachi korszak Emaciatum zónájában jelent meg, valószínűleg a Protogrammoceras genus leszármazottjaként, és az alsó toarci korszak Serpentinum zónájában halt ki, 183-174 millió évvel ezelőtt. A Hildoceras genus evolúciós őse. A toarci Mediterrán Provinciában a Serpentinum/Falciferum zóna rétegsorai a Ny-Európai Provinciában szintjelző Harpoceratinae-nemek hiányában a különböző Hildaites-fajok alapján tagolhatók. A genus világszerte elterjedt, maradványaik Európa, Észak-Afrika, Madagaszkár, Szaúd-Arábia, a Kaukázus, Irán, Grönland, Észak- és Dél-Amerika, valamint ÉK-Oroszország területén kerültek elő. Magyarországon a Mecsek, a Bakony (Bakonycsernye, Lókút, Szentgál, Úrkút) és a Gerecse toarci rétegeiből ismert. A magyar középhegységi faunákban mindkét európai faunaprovincia jellegzetes Hildaites-fajai megtalálhatók.
Morfológiai jellemzők: evolut, planulált váz, enyhén domború kanyarulatoldal, keskeny, alacsony, carinált-sulcált venter, ovális, trapéz vagy téglalap alakú kanyarulat-metszet, egyszerű, ritkán kettéágazó, szinuszos bordák. Hildoceratid lobavonal: rövid, keskeny ventrális loba (E), hosszabb, közepesen széles, egyszerű oldal-loba (L), rövid, egyenes köldök-lobák (U), széles, osztott ventrális nyereg (ES), keskenyebb első oldalnyereg (LS1). A Hildaitest ivari kétalakúság jellemzi.
Közvetlen rokonai a Hildoceratinae alcsaládba tartozó, hasonló morfológiájú genusok: Orthildaites, Hildoceras, Cingolites, Urkutites. A Hildocerastól az eltérő sztratigráfiai elterjedés, illetve morfológiai szempontból a kanyarulatoldalakon lévő árok hiánya különbözteti meg.
Rendszerezés A nembe az alábbi 15 faj tartozik:
Hildaites bisulcatus Sassaroli & Venturi, 2012 Hildaites calamantis Sassaroli & Venturi, 2012 Hildaites crassus (Guex, 1973) Hildaites evolutus Sassaroli & Venturi, 2012 Hildaites exilis Venturi, 1973 Hildaites forte (Buckman, 1921) Hildaites levisoni (Simpson, 1843) Hildaites murleyi (Moxon, 1841) Hildaites planiventris Sassaroli & Venturi, 2012 Hildaites pseudolevisoni Venturi, 1981 Hildaites serpentiniformis Buckman, 1921 Hildaites striatus Guex, 1973 Hildaites subserpentinus Buckman, 1921 - típusfaj Hildaites undicosta (Merla, 1933) Hildaites wrighti (Spath, 1913)
További információk Bécaud, M. (2006). Les Harpoceratinae, Hildoceratinae et Paroniceratinae du Toarcien de la Vendée et des Deux-Sèvres (France). Documents des Laboratoires de Géologie de la Faculté des Sciences de Lyon, 162. Gabilly, J. (1976). Le Toarcien à Thouars et dans le centre-ouest de la France. Les Stratotypes Français, 3. Howarth, M. K. (2013). Treatise on Invertebrate Paleontology, Part L, Revised, Volume 3B, Chapter 4: Psiloceratoidea, Eoderoceratoidea, Hildoceratoidea. Kovács, Z. (2012). Lower Toarcian Ammonitida fauna and biostratigraphy of the Gerecse Mountains (Hungary). Fragmenta Palaeontologica Hungarica, 29. Lacroix, P. (2011). Les Hildoceratidae du Lias moyen et supérieur des Domaines NW Européen et Téthysien. Une Histoire de Famille. Chirat, St-Just-La-Pendue. Sassaroli, S. and Venturi, F. (2012). Early Toarcian (post-OAE) Hildoceratinae (Ammonitina) fauna from the Marchean Apennines (Italy). Revue de Paléobiologie, 31/1. Venturi, F., Rea, G., Silvestrini, G. & Bilotta, M. (2010). Ammonites. A geological journey around the Apennine Mountains. Porzi, Perugia.
Kategória:Ammoniteszek Kategória:Puhatestűnemek Kategória:Élővilág a jurában Kategória:Fosszilis állatok