Orbán Gábor (Kőszeg, 1883. január 1. – Pozsony, 1958. január 28.) nyelvész.
Élete Privigyén, majd Pozsonyban volt gimnáziumi tanár. 1931-1936 között a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke volt.
A kormányzattal együttműködő közéleti aktivizmus képviselője. 1950-től a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán és a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszékén oktatott. Szakterülete elsősorban a finnugor és a magyar nyelvészet. Nyelvműveléssel és szótárírással is foglalkozott, több tankönyve és szöveggyűjteménye is ismert.
Művei 1907 A magyar nemzeti énekmondás 1932 A finnugor nyelvek számnevei 1933 Új szlovák–magyar és magyar–szlovák szótár (tsz. Mendreszóra Miklós) 1935 A magyar nyelv 1953 A magyar szókincs 1956 A helyes magyarság irányelvei 1956 Bevezetés a nyelvtudományba
Források A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig
Kategória:Kőszegiek Kategória:Pozsonyiak Kategória:Szlovákiai magyarok Kategória:Magyar nyelvészek Kategória:1883-ban született személyek Kategória:1958-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók